tag:blogger.com,1999:blog-81444102909293137392024-03-14T10:20:23.892+05:30पांथस्थ A wayfarerकेल्याने देशाटन, मनुजा येतसे शहाणपण. Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.comBlogger96125tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-89982531030282610432021-02-21T12:22:00.000+05:302021-02-21T12:22:04.005+05:30नयनरम्य बाली - भाग ११ - अलविदा बाली Beautiful Bali - Part 11 - Goodbye Bali<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;">बतूरचा ट्रेक पूर्ण करून हॉस्टेलवर पोहचलो तेव्हा अकरा वाजले होते. प्रचंड थकवा वाटत होता. आणि झोपही येत होती. आज रात्री नऊचं परतीचं विमान होतं. कसा काय स्कूटर चालवत विमानतळ गाठणार मी? थोडी चिंता वाटत होती. एवढी दगदगीची रूपरेषा कशाला आखायची? मनात उगीच उलटसुलट विचार येत होते. हॉस्टेलच्या मॅनेजरला विचारलं थोडं उशिरा चेक आऊट केलं तर चालेल का? त्या रूमसाठी पुढचे काही बुकिंग नव्हते. मग तो म्हणाला ठीक आहे अजून दोन तास थांबू शकतोस. मी लगेच बेडवर आडवा झालो. मस्त तासभर झोप काढली. थोडं बरं वाटलं. दीडच्या सुमारास आंघोळ करून सामान बांधून तिथून निघालो. मधे कुठे जेवायला थांबावं लागू नये म्हणून इथेच थोडा फ्राइड राईस खाऊन घेतला. किंतामानीवरून विमानतळ हे अंतर होते साधारण ७० किमी. दोन तासांचा हिशोब ठेवला तरी चारपर्यन्त सहज विमानतळावर पोहोचता येणार होते. खरं तर या परतीच्या प्रवासात पुरा बेसाकीह हे एक प्रसिद्ध मंदिर बघायचा विचार होता. पण आता वेळ कमी होता. शिवाय या मंदिरात नेहमीच प्रचंड गर्दी असते म्हणे. त्यामुळे रांगेत उभं राहून तिकीट काढून आत जायचे, फिरायचे, फोटो काढायचे वगैरे गोष्टींसाठी अंगात अजिबात त्राण उरले नव्हते. मग तो विचार सोडून दिला. विमानतळाचे लोकेशन गुगलवर टाकले आणि निघालो. </span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dlFzlqa7ew0/YDICeiZGgCI/AAAAAAAAoXU/Eman19u6gQYSkcWilcMaoP3-liiblpxUACLcBGAsYHQ/s2048/New%2BImage.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-dlFzlqa7ew0/YDICeiZGgCI/AAAAAAAAoXU/Eman19u6gQYSkcWilcMaoP3-liiblpxUACLcBGAsYHQ/w640-h480/New%2BImage.jpg" width="640" /></a></div><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></p>वातावरण छान होते. मध्य बालीचा हा भाग थोडा उंचीवर असल्याने इथे हवा कायमच थोडी थंड असते. मंगळवार असल्याने आज स्थानिक पर्यटकांची फार गर्दी नव्हती. रस्ते मोकळेच होते. घाट ओलांडून ऊबुदच्या रस्त्याला लागलो. हा भाग म्हणजे बालीमधला अॅ ग्रो टुरिझमसाठी प्रसिद्ध असलेला भाग. कोपी लेवाक नावाची एक अतिशय महाग पण प्रसिद्ध अशी कॉफी इथे बनते. एशियन पाम सिवेट म्हणजेच रानमांजराचा एक प्रकार. हे मांजर कॉफीची फळं खातं आणि न पचलेल्या बिया विष्ठेतून बाहेर टाकतं. याच बिया गोळा करून त्यापासून कॉफी बनवली जाते. याला एक वेगळीच अद्भुत चव असते म्हणे. मला तर ऐकूनच किळस वाटली. ही अशी कॉफी प्यायला जगभरातून पर्यटक येतात. आता तर हा प्रकार अत्यंत व्यावसायिक झाला आहे. रानमांजरांना पकडून पिंजऱ्यात ठेवलं जातं. मग त्यांना मुद्दामहून कॉफीची फळं खायला घातली जातात. मग त्यांची विष्ठा गोळा करून पुढची प्रक्रिया केली जाते. या कॉफीच्या एका कपाची किंमत $३५ ते $१०० असते म्हणे! काय तरी एकेक श्रीमंतांची थेरं! रस्त्यात अशी कॉफी विकणारी बरीच दुकानं दिसत होती. शिवाय मोठ-मोठी कॉफीची शेतंदेखील दिसत होती. एक तर कॉफी हे इथलं मूळचं झाड नाही. आणि कॉफीची फळं हा रानमांजरांचा मुख्य आहारही नाही. हा सगळाच प्रकार मला पर्यावरणदृष्ट्या चुकीचा वाटत होता. असो. त्याकडे दुर्लक्ष करून मी पुढे निघालो. </span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">ऊबुद ओलांडलं आणि जरा वेळ कॅफे मध्ये थांबलो. तीन वाजले होते. मस्त कॉफी आणि एक सँडविच मागवले. एकीकडे फोन चार्ज करायला लावला. गुगल वर दिशादर्शन चालू असते तेव्हा बॅटरी कशी संपते कळतच नाही. खाता खाता जेवढी शक्य होईल तेवढी बॅटरी चार्ज करून घेतली. मग पुढे निघालो. अपेक्षेनुसार चार वाजता कुटाला पोहोचलो. सहा वाजता विमानतळाजवळच्या पार्किंग लॉट मध्ये स्कूटर परत करायची होती. मग तसेच तिथून चेक इन करायचे होते. थोडक्यात अजून दोन तास वेळ होता. मग जवळच्या एका स्पामध्ये शिरलो. सात दिवसांच्या प्रवासाने आणि स्कूटर चालवण्याने अंग उबून आलं होतं. आता अनायासे थोडा वेळ मिळाला आहेच तर जरा रीलॅक्स करू. तासभर छान मसाज करून घेतला. मग एक गरमागरम चहा घेतला. पावणेसहा वाजलेच होते. स्कूटरच्या कंपनीचा ईमेल आला होताच. बाहेर पडलो आणि लक्षात आलं पेट्रोल भरायचं राहूनच गेलं! स्कूटर परत देताना टाकी पूर्ण भरून देणे अनिवार्य होते. अन्यथा डिपॉजिट मधून वजा केले जातील अशी अट होती. मग काय, निघालो पेट्रोल पंप शोधत. संध्याकाळची वेळ असल्याने रस्त्यावर ट्राफिक वाढलं होतं. पटकन गुगल वर पेट्रोल पंपही सापडेना. मग असाच निघालो मुख्य रस्त्यावरून. अर्धा तास फिरल्यावर शेवटी एकदाचा पेट्रोल पंप सापडला. मग पेट्रोल भरून विमानतळ गाठेपर्यन्त पवणेसात वाजले. स्कूटरच्या कंपनीचा माणूस बिचारा तिथेच उभा होता ताटकळत. त्याला सॉरी म्हणून स्कूटर परत केली आणि विमानतळाकडे निघालो. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">चेक इन केलं आणि फूड कोर्टकडे वळलो. बोर्डिंगला अजून दोन तास होते. एक बियर मागवली आणि पीत बसलो. असंख्य फोटो काढलेले होते. ते एकीकडे बघत बसलो. शेजारी एक वयस्क बेल्जियन जोडपं बसलं होतं. माझा कॅमेरा बघून काका विचारू लागले कुठला आहे वगैरे. मग आमच्या गप्पा रंगल्या. काका कॅननचा एक अत्यंत महागडा कॅमेरा घेऊन फिरत होते. एकंदरीत फोटोग्राफी मध्ये बराच रस होता त्यांना. काका आणि काकू गेले दोन आठवडे बालीमध्ये फिरत होते. मी बघितली त्याच्या निम्मीदेखील ठिकाणं त्यांनी बघितली नव्हती. पण जिथे गेले होते तिथे त्यांनी मनसोक्त वेळ व्यतीत केला होता. युरोपियन लोकांची ही फिरण्याची तऱ्हा मला कायमच अचंबित करते. हे लोक फिरतात ते जग समरसून अनुभवण्यासाठी. उगीच पळापळ नाही. आणि ग्रुपने येऊन अंताक्षरी किंवा हाऊजी असला धांगडधिंगा नाही. आपलं आपण फिरायचं, स्थानिक लोकांची जीवनपद्धती बघायची, फोटो वगैरे काढायचे आणि एक समृद्ध अनुभव गाठीशी बांधून परत जायचं. मला कधी असं फिरायला जमेल का याचा विचार मी करू लागलो. पण लक्षात आलं की आपला पिंडच मुळी भटका आहे. एका जागी असे दोन-चार दिवस काही न करता घालवणं हे सर्वथा अशक्य आहे. असो. ज्याची त्याची फिरण्याची तऱ्हा न्यारी. मी काकांना विचारलं तुमचं इनस्टाग्राम किंवा फेसबुक वर प्रोफाइल आहे का. यावर ते हसायला लागले. या नव्या पिढीच्या गोष्टी काही जमत नाहीत आपल्याला असं सांगू लागले. मला एकदम आई-बाबांची आठवण झाली. देश कोणताही असो माणसं सारखीच असतात. झपाट्याने बदलणाऱ्या तंत्रज्ञानाला मुठीत घेऊन जगभर संचार करणारी आमची पिढी आणि त्याच तंत्रज्ञानाच्या मागे न धावताही आयुष्यातले सगळे क्षण भरभरून जगणारी ही मागची पिढी. काय गंमत आहे नाही! </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">तेवढ्यात बोर्डिंग सुरू झाल्याची सूचना झाली. येतानाचं विमानही क्वालालंपूर मार्गे होतं. आणि क्वालालंपूरला सात तासांचा लेओवर होता! क्वालालंपूरला उतरलो तेव्हा स्थानिक वेळेनुसार रात्रीचे दोन वाजले होते. पुढचं विमान सकाळी आठ वाजता होतं. लाऊंज वगैरे मिळतेय का चौकशी केली. पण ते सगळंच आवाक्याबाहेर होतं. शेवटी असाच एका खुर्चीवर बसून झोपायचा प्रयत्न करू लागलो. विमान प्रवासातले हे असे प्रसंग सगळ्यात असह्य असतात. पण स्वस्तात प्रवास करायचा असेल तर हे सगळं सोसावं लागतच. असो. म्हणता म्हणता त्रिचीच्या विमानाची घोषणा झाली आणि मी एकदाचा विमानात बसलो. आपल्या देशात परत जातोय याचा आनंद होताच. यथावकाश विमान त्रिचीच्या धावपट्टीवर उतरलं. विमानतळाच्या बाहेर पडताना मन अगदी भरून आलं होतं. कसली adventurous ट्रीप होती ही! एकापेक्षा एक सुंदर बीचेस, त्याहून सुंदर मंदिरे, snorkeling चा थरार, मग ज्वालामुखीवर केलेली चढाई, सगळंच भारी होतं. शिवाय प्रवासात भेटलेली वेगवेगळी माणसं आणि त्यांचे जीवनानुभव! ठरवलेल्या जागांपैकी बहुतेक सगळ्या जागा बघून झाल्या होत्या. स्कूटरवर मनसोक्त हुंदडून झालं होतं. जगातली एक प्रसिद्ध जागा पुरेपूर अनुभवल्याचं समाधान वाटत होतं. अनुभवांची शिदोरी अजूनच परिपक्व झाली होती. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><b>समाप्त</b> </span></p>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com3Bali, Indonesia-8.3405389 115.0919509-36.650772736178844 79.9357009 19.969694936178847 150.2482009tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-51714154431369492152021-02-13T15:46:00.002+05:302021-02-13T15:46:23.365+05:30नयनरम्य बाली - भाग १० - बतूर ज्वालामुखीवर आरोहण Beautiful Bali - Part 10 - Hike to Batur volcano <div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-size: medium;">बालीचे एक महत्त्वाचे वैशिष्ट्य म्हणजे इथे असलेले ज्वालामुखी. एकंदरीत इंडोनेशियामध्ये १३९ ज्वालामुखी आहेत. हा सगळं देशच pacific ring of fire वर वसलेला आहे. त्यामुळे वरचेवर भूकंप, ज्वालामुखीचा उद्रेक या गोष्टी इथे सामान्य आहेत. बाली मध्ये एकूण चार ज्वालामुखी आहेत. त्यांपैकी अगुंगचा उद्रेक २०१९ मध्ये झाला होता. आणि त्याचा उद्रेक हा अजूनही सुरू आहे. बतूर हादेखील जागृत ज्वालामुखी आहे. त्याचा शेवटचा उद्रेक २००० साली झाला होता. बाकीचे एक तर मृत आहेत किंवा अर्धमृत आहेत. किंतामानी हे गाव बतूरच्या caldera मध्येच वसले आहे. बतूरवर चढाई करण्यासाठीच मी इथे मुक्काम केला होता. बतूरवर चढाई ही बालीमधली एक अत्यंत लोकप्रिय गोष्ट आहे. असंख्य पर्यटक इथे सूर्योदय बघण्यासाठी रात्री चढाई करतात. त्यासाठी नियोजित गाइडेड ट्रेक असतात. असाच एक ट्रेक जॉइन करायचा माझा विचार होता. तशी आगाऊ सूचनादेखील मी हॉस्टेलला दिली होती. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xMP1w-5QprM/YCeeXB4eZGI/AAAAAAAAoNQ/htR8JHbPtZEBa-WxX_MDBIOboAnT1zPygCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01220%2B%25282%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-xMP1w-5QprM/YCeeXB4eZGI/AAAAAAAAoNQ/htR8JHbPtZEBa-WxX_MDBIOboAnT1zPygCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01220%2B%25282%2529.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">बतूर ज्वालामुखी </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><br /><span style="font-family: verdana;"><br /></span></span></div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">कोणीतरी दार वाजवले आणि मी जागा झालो. हॉस्टेलवरचा कर्मचारी जेवण तयार आहे म्हणून सांगायला आला होता. मी एकदम भानावर आलो. दिवसभरच्या बाइक चालनाने मी प्रचंड थकलो होतो. पण भूकसुद्धा लागली होती. मग जेवायला बाहेर आलो. बाहेर हॉस्टेलमधल्या तरुणांचा एक ग्रुप जमला होता. एक जोडपं फ्रान्सचं होतं. एक मुलगी जर्मनीची तर एक बेल्जियमची होती. ओळखपाळख झाली. माझं तोडकंमोडकं जर्मन ऐकून सगळे एकदम इम्प्रेस झाले होते. माझी लगेचच सगळ्यांशी मैत्री झाली. आज रात्री निघणार्या बतूर ट्रेकचं प्लॅनिंग सुरू होतं. आता मध्यरात्री उठून ट्रेकला जायचं अगदी जिवावर आलं होतं. मी तर जवळपास न जायचा निर्णयच घेतला होता. पण इथे जमलेला ग्रुप बघून माझा निर्णय बदलला. इथवर आलोच आहे तर करून येऊ ट्रेक. मी ट्रेकचे आगाऊ पैसे भरले आणि जेवण आटोपून परत रूमवर झोपायला गेलो. पण झोप काही येईना. फोनला नेटवर्क नव्हतच. उगीच सोबत आणलेलं पुस्तक चाळत बसलो. दहाच्या सुमारास थोडा वेळ आडवा झालो. जरा झोप लागतेय तेवढ्यात दारावर टकटक झालीच. रात्रीचे अडीच वाजले होते. ट्रेक सुरू करायची वेळ झाली होती. काल जमलेला सगळा ग्रुप आधीच आवरून तयार होता. वेळेच्या बाबतीत यूरोपियन लोकांचा काटेकोरपणा कौतुकास्पद असतो. थोडा चहा घेऊन आम्ही सगळे निघालो. </div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">गाडीने डोंगराच्या पायथ्याशी पोहोचलो. इथून ट्रेक सुरू होणार होता. हवा गार होती. आभाळात तार्यांचा खच पडला होता. ढग अजिबात दिसत नव्हते. म्हणजे आज सूर्योदय सुंदर दिसणार या कल्पनेने आम्ही अजून उत्साहात चढू लागलो. ट्रेकचा मार्ग बारीक वाळूने भरलेला होता. त्यामुळे चढताना ग्रीप मिळत नव्हती. चढण फारशी तीव्र नसली तरी बारीक वाळूने चढण जास्त अवघड वाटत होती. धापा टाकत आम्ही माथ्यावर पोहोचलो. इथे तर चक्क लाकडाचे बाक लावून स्टेडिअम सारखी बसायची व्यवस्था केली होती. इथे बसून सूर्योदय बघायचा? माझी जरा निराशाच झाली. पण आमचा गाईड म्हणाला, नाही, आपलं "पॅकेज" वेगळं आहे. आम्ही थोडे जास्त पैसे भरले असल्याने आम्हाला माथ्यावरच्या थोड्या अजून उंच असलेल्या भागावर जायला मिळणार होते. तिथे एक जण प्रत्येक ग्रुपचे कोणते पॅकेज आहे ते तपासत होता! या जागेचे झालेले कमालीचे व्यावसायीकरण बघून मी अचंबित झालो! ग्रुप मधल्या एकाकडून हेदेखील ऐकलं की इथे स्थानिक लोक पर्यटकांना स्वतंत्र येऊच देत नाहीत. यायचं तर गाईड सोबतच नाहीतर नाही. सुरक्षेच्या दृष्टीने योग्यच आहे म्हणा. कारण ज्वालामुखीचा उद्रेक किंवा भूकंप कधीही होऊ शकतो. पण या गोष्टीत स्थानिक तरुणांचा रोजगार सुरक्षित करणे हीच बाब जास्त उठून दिसत होती. असो. आमच्या पॅकेज मध्ये ज्वालामुखीच्या एका बाजूने चढाई आणि दुसर्या बाजूने उतरणे आणि शिवाय नाश्ता हे सगळे अंतर्भूत होते. ठरल्याप्रमाणे आम्ही डोंगराच्या थोड्या वरच्या भागात जाऊन थांबलो. इथे फक्त आम्ही आणि अजून एक ग्रुप होता. आम्ही तसे लवकर पोहोचल्याने इथे तशी शांतता होती. पहाटेचे पाच वाजत आले होते. सूर्योदय व्हायला अजून तासभर अवकाश होता. तार्यांनी भरलेलं आकाश सुंदर दिसत होतं. मध्येच आकाशगंगेचा धूसर पट्टा दिसत होता. दूरवर किंतामानीतले दिवे लुकलुकताना दिसत होते. थंड वारा सुटला होता. मी ट्रायपोडवर कॅमेरा लावला आणि आकाशाचे फोटो काढण्यात दंग झालो. </div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-v1LrFaox3Sg/YCefyrRxpUI/AAAAAAAAoNk/DzX_rBu9XYAF-rz_z66m5r27O3jeH3qXACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01162.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-v1LrFaox3Sg/YCefyrRxpUI/AAAAAAAAoNk/DzX_rBu9XYAF-rz_z66m5r27O3jeH3qXACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01162.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तार्यांनी भरलेले आकाश आणि दरीत लुकलुकणारे दिवे </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-aoAcy5MkgeA/YCefyN1JP2I/AAAAAAAAoNc/S1I2TFIqeaspTk1uEQIZ72D77JBWkyXFQCLcBGAsYHQ/s5805/DSC01166%2B%25282%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3871" data-original-width="5805" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-aoAcy5MkgeA/YCefyN1JP2I/AAAAAAAAoNc/S1I2TFIqeaspTk1uEQIZ72D77JBWkyXFQCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01166%2B%25282%2529.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सहा वाजत आले तसे पूर्व क्षितिज उजळू लागले </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-DVDxsHLQ6_M/YCefykdVlaI/AAAAAAAAoNg/sr_4VONUEJkFWxxZvliT5P9zjbGgNQkNwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01173.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-DVDxsHLQ6_M/YCefykdVlaI/AAAAAAAAoNg/sr_4VONUEJkFWxxZvliT5P9zjbGgNQkNwCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01173.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अचानक वाहत आलेला ढगांचा लोट </td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">सहा वाजत आले तसे पूर्व क्षितिज उजळू लागले. आधी लाल, मग केशरी, गुलाबी, सोनेरी अशी रंगांची उधळण होऊ लागली. आता सूर्यबिंब लवकरच वर येणार म्हणून आम्ही उत्सुकतेने पूर्वेकडे बघत होतो. तेवढ्यात कुठून कोण जाणे एक ढगांचा प्रचंड लोट त्या डोंगरावर वाहत आला. अक्षरशः काही सेकंदांत त्या ढगाने अवघ्या डोंगराला कवेत घेतलं. हातातोंडाशी आलेला सूर्योदय त्या ढगाने एका क्षणात आमच्याकडून हिरावून घेतला. आम्ही सगळेच निराश झालो. अगदी काही मिनिटं आधी स्वच्छ असलेलं आकाश असं ढगांनी भरून जावं आणि ज्या जादुई क्षणासाठी इथवर आलो होतो तो असा निसटून जावा हे अगदीच निशाजनक होतं. पण शेवटी निसर्गच तो. त्याची तक्रार कोणापुढे करायची? असो. ज्या वेगाने तो ढग आला त्या वेगाने तो कदाचित निघूनही जाईल अशा अपेक्षेने आम्ही तिथेच थांबलो. वार्याने वाहणारे ढगांचे लोट त्या सोनेरी वातावरणात जादुई वाटत होते. थोड्याच वेळात सूर्यबिंब वर आले. त्याच्या प्रखर प्रभेने सारा आसमंत उजळला गेला. ढगांनी पूर्व दिशा रोखून ठेवली असली तरी पश्चिमेकडचे ढग मध्येच बाजूला जाऊन समोरच्या दरीचे दृश्य दाखवत होते. वारा भन्नाट सुटला होता. अंगात हुडहुडी भरत होती. थोड्या वेळाने तो ढगांचा आणि वार्याचा खेळ थांबला. थोडी उघडीप निर्माण झाली. एखादं लहान मूल इकडेतिकडे उद्या मारून, खेळून, मस्ती करून एकदाचं झोपी जावं तसं काहीतरी घडत होतं. आणि बघतो तर काय, खाली दरीत ढगांची मुलायम चादर पसरली होती. नुकताच पिंजलेला कापूस अलगद अंथरून ठेवावा तसे वाटत होते. वर स्वछ निळे आकाश दिसत होते. दूरवर अबंग आणि अगुंग या डोंगरांची त्रिकोणी शिखरे दिसत होती. ढग नसते तर समुद्रही दिसला असता. सारेच दृश्य अवर्णनीय होते. किती फोटो काढावेत किती नाही असं झालं होतं. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-uLUSi_1o5H8/YCegjXVPQ2I/AAAAAAAAoNw/69MCGxHx5f4I7-KT4evz1bKDc5DwXblxwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01179.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-uLUSi_1o5H8/YCegjXVPQ2I/AAAAAAAAoNw/69MCGxHx5f4I7-KT4evz1bKDc5DwXblxwCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01179.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सूर्य वर आला आणि सारे वातावरण सोनेरी झाले </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-oJqJCqruQSU/YCehZOYB4tI/AAAAAAAAoN8/RW79qlT3j6Iqjcfuzg5A7AFCSVniOx8VACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01176.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-oJqJCqruQSU/YCehZOYB4tI/AAAAAAAAoN8/RW79qlT3j6Iqjcfuzg5A7AFCSVniOx8VACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01176.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ढगांच्या दुलईतून डोकं वर काढणारी अबांग आणि अगुंग ची शिखरे </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xvD-7_f-Sf8/YCehoneILkI/AAAAAAAAoOE/jBOvP2NNk3YSxZYtBOLTrMskxWRS37PSgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01185.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-xvD-7_f-Sf8/YCehoneILkI/AAAAAAAAoOE/jBOvP2NNk3YSxZYtBOLTrMskxWRS37PSgCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01185.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मध्येच ढग बाजूला सरून दरीचे दर्शन घडवत होते </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-61fZ9hfGaNg/YCehoMq89MI/AAAAAAAAoOA/as2xGT06YSIw-Fl_z1bmZz03hk5jk-BKACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01181.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-61fZ9hfGaNg/YCehoMq89MI/AAAAAAAAoOA/as2xGT06YSIw-Fl_z1bmZz03hk5jk-BKACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01181.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">इथे एक फोटो तर आवश्यकच होता!</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">तिथे मनसोक्त फोटो काढून आम्ही खाली उतरु लागलो. ही वाट सुद्धा निसरडीच होती. पण इथे बारीक वाळू पेक्षा चिखल जास्त होता. मुख्य शिखर पार करून आम्ही मधल्या सपाट भागावर पोहोचलो. इथे आणखी एक आश्चर्य आमची वाट बघत होतं. ते म्हणजे दगडातून येणारे वाफेचे फवारे. ज्वालामुखी जागृत असल्याची एक खूण. इथे कुठल्याही दगडाला हात लावला तरी गरम लागत होतं. आम्ही चिखल आणि गवत बघत चाललो होतो. मग मध्येच गाईड म्हणाला, चला नाश्ता करूया. इथे मध्येच नाश्ता? नुसती फळं आणि सुकामेवा खायचं की काय नाश्त्याला? पण इथेच तर गम्मत होती. आमच्या गाईडने गरम दगडाखाली खड्डा खणून त्यात अंडी आणि केळी घातली आणि वर फोईल पेपर लावून खड्डा बंद केला. ही होती आमची नैसर्गिक चूल! दहा मिनिटातच त्याने खड्डा उकरून अंडी आणि केळी बाहेर काढली. अंडी तर व्यवस्थित उकडली गेली होती. त्याला थोडासा गंधकयुक्त वास येत होता. आणि केळ्यांचा तर चक्क जॅम तयार झाला होता. तो जॅम ब्रेडवर लावून आम्ही खाऊ लागलो. समोर ढगांचा पाठशिवणीचा खेळ सुरूच होता. ज्वालामुखीच्या कुशीत बसून त्याच्याच उष्णतेवर शिजवलेला नाश्ता खाण्याचा अनुभव अगदी शब्दातीत होता. पेटपूजा करून आम्ही पुढे निघालो. उतरताना एका ठिकाणी समोरच्या दरीत नुसती ढगांची चादर दिसत होती. मी तिथे जरा वेळ थांबलो. आणि बघतो तर काय, माझी सावली त्या ढगांवर पडली होती आणि त्याभोवती गोलाकार इंद्रधनुष्य, ज्याला इंद्रवज्र म्हणतात, निर्माण झाले होते! जेव्हा आपण उंचीवरच्या ठिकाणी असतो, समोर ढग असतात, आणि मागून सूर्यप्रकाश असतो तेव्हा असे इंद्रवज्र दिसते म्हणतात. आपल्या हरिश्चंद्रगडाचा कोकणकडा इंद्रवज्रासाठी प्रसिद्ध आहे. इथेही तसाच योग जुळून आला होता. हे इंद्रवज्र म्हणजे आजच्या दिवसात दिसलेल्या निसर्गाच्या किमयेचा कळसाध्याय होता! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-afrSnvNUkuI/YCejXnqdq6I/AAAAAAAAoOw/nsoYaL3YnNsns6dUYlknoNCKPGb6qUv3QCLcBGAsYHQ/s2048/DSC01192.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-afrSnvNUkuI/YCejXnqdq6I/AAAAAAAAoOw/nsoYaL3YnNsns6dUYlknoNCKPGb6qUv3QCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01192.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">इंद्रवज्र! </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-50RUyLJ8rnc/YCejatAMeMI/AAAAAAAAoO0/6qStoFxCuhkpZrs4IQu070M1KmoCzeIGACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190611_073723.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-50RUyLJ8rnc/YCejatAMeMI/AAAAAAAAoO0/6qStoFxCuhkpZrs4IQu070M1KmoCzeIGACLcBGAsYHQ/w400-h300/IMG_20190611_073723.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">खड्ड्यातली नैसर्गिक चूल </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rp-lmAO1SX4/YCejwt1P6VI/AAAAAAAAoPA/3xOKcJSre9E0vwESLhJ2Zu5d-ilV6k2KACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01200.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-rp-lmAO1SX4/YCejwt1P6VI/AAAAAAAAoPA/3xOKcJSre9E0vwESLhJ2Zu5d-ilV6k2KACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01200.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">उताराची रम्य वाट </td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">जसजसे खाली उतरू लागलो तसा उकाडा वाढू लागला. आता पुन्हा बारीक वाळूचा प्रदेश सुरू झाला होता. ढगांची चादर विरून गेली होती. स्वच्छ निळं आकाश दिसत होतं. बतूर ज्वालामुखीचा caldera सुस्पष्ट दिसत होता. काल रात्री ज्या तीव्र वळणाच्या घाटाने मी आलो होतो तो रस्ताही दिसत होता. थोडं पुढे जाताच बतूरची दोन उपविवरं दिसू लागली. त्यांपैकी एक हे २००० साली झालेल्या उद्रेकादरम्यान निर्माण झाले होते. तिथून प्रचंड वाफा येत होत्या. सगळीकडे गंधकाचा वास भरून राहिला होता. गंधकयुक्त पिवळी मातीही इकडेतिकडे पसरलेली दिसत होती. तिथे थोडेफार फोटो काढून आम्ही पुढे निघालो. आता उतार संपला आणि राखाडी वाळूचा सपाट भाग सुरू झाला. या मऊ वाळूतून चालणे जिकिरीचे होत होते. पाय थरथरत होते आणि झोपही येत होती. कधी एकदा हॉस्टेल वर पोहोचतोय असं झालं होतं. अखेरीस आम्ही मुख्य रस्त्यावर येऊन पोहोचलो. आमची गाडी उभीच होती. गाडीत बसून आम्ही एकदाचे हॉस्टेलवर पोहोचलो. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bKu351UuYD4/YCekb1dCZSI/AAAAAAAAoPQ/wkpf7xWFX5MXnheOgzRKaRNDIe3hdEHZQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01204.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-bKu351UuYD4/YCekb1dCZSI/AAAAAAAAoPQ/wkpf7xWFX5MXnheOgzRKaRNDIe3hdEHZQCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01204.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ज्वालामुखीची उपविवरे आणि त्यातून येणार्या वाफा </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NOhQ7cow3Yw/YCekdWRNzBI/AAAAAAAAoPU/ov5FNWi4nAkkvEKhqkQpQtUdQfvWqt48wCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01213.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-NOhQ7cow3Yw/YCekdWRNzBI/AAAAAAAAoPU/ov5FNWi4nAkkvEKhqkQpQtUdQfvWqt48wCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01213.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">वाफांची ऊब घेताना ;)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rX0G2A3x4Ds/YCekbs6ZogI/AAAAAAAAoPM/e6Hzo1JSgXolPeGiXQp7Lfu0_vE85RkRACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01209.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-rX0G2A3x4Ds/YCekbs6ZogI/AAAAAAAAoPM/e6Hzo1JSgXolPeGiXQp7Lfu0_vE85RkRACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01209.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">विवरातले गंधकाचे थर </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-suFwCviGe7g/YCekbQQaeCI/AAAAAAAAoPI/m08QwhsbiuQl64xZiLm9eBDNmhrnKys6gCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01203.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-suFwCviGe7g/YCekbQQaeCI/AAAAAAAAoPI/m08QwhsbiuQl64xZiLm9eBDNmhrnKys6gCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01203.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">राखाडी वाळूचे विस्तीर्ण मैदान </td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><b>क्रमशः</b> </div></span></span></div>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com5Bali, Indonesia-8.3405389 115.0919509-36.650690791213918 79.9358081883606 19.969612991213921 150.2480936116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-71984107677873380272021-02-07T12:57:00.000+05:302021-02-07T12:57:16.200+05:30नयनरम्य बाली - भाग ९ - किंतामानीची अंधारवाट Beautiful Bali - Part 9 - The dark road to Kintamani <div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-size: medium;">सेकंपूलचा धबधबा बघून जेवण आटोपून मी लगबगीने किंतामानीकडे निघालो. अजून साधारण ६० किमी अंतर होते. साडेचार वाजत आले होते. अंधार व्हायच्या आत पोहोचेन की नाही याची धाकधूक वाटत होती. अंधारापेक्षा जास्त भीती मला फोनची बॅटरी संपायची वाटत होती. पॉवर बँक होती म्हणा. पण फोन बाइकवर लावलेला असताना चार्ज कसा करायचा ही अडचण होती. आजूबाजूच्या निसर्गाकडे मुश्किलीने दुर्लक्ष करत मी निघालो. रस्ता वळणा-वळणाचाच होता. बालीच्या मध्य भागातून मी आता उत्तर भागात चाललो होतो. बालीचा उत्तर भाग तसा पर्यटनापासून दूर आहे. इथली गावं त्यामानाने गरीब दिसत होती आणि रस्त्यांची अवस्था देखील यथातथाच होती. डोंगर उतरून मी उत्तर किनार्यावर असलेल्या एका गावात पोहोचलो. गावाच्या मध्यवर्ती भागात एक मोठा मासळी बाजार होता. बाजार बंद व्हायची वेळ झाली असावी. सगळीकडे एकच लगबग सुरू होती. मासळीचा वास सगळीकडे भरून राहिला होता. अगदी वर्सोव्याच्या कोळीवाड्यात असावं तसं वातावरण होतं. मी त्या गर्दीतून हळहळू वाट काढत पुढे जात होतो. आणि तिथले लोक हा कोण प्राणी इथे आला आहे अशा नजरेने माझ्याकडे बघत होते. परदेशी पर्यटक बालीच्या या भागात किती दुर्मिळ असावेत याची कल्पना मला आली. आपण नक्की बरोबर रस्त्यावर आहोत की नाही याची शंकाही येऊ लागली. मग एका ठिकाणी थांबलो आणि रस्त्यावरच्या एका माणसाला किंतामानीचा रस्ता विचारला. पण इथे लोकांना इंग्रजीचा काहीएक गंध नव्हता. मग आणखी चार जण माझ्याभोवती गोळा झाले. मी हरवलो आहे असा त्यांचा समज झाला आणि मग ते मला तोडक्या मोडक्या इंग्रजीत ऊबुद आणि कुटाचा रस्ता सांगू लागले. मग मी फोनवर किंतामानी टाइप करून दाखवले. मग त्यांच्या लक्षात आले मला कुठे जायचे आहे. तेवढ्यात एक तरुण कुठून तरी उगवला आणि त्याने समजेल अशा इंग्रजीत किंतामानीचा रस्ता सांगितला. खरं तर मी रस्ता चुकलोच होतो. वीसेक किमीचा फटका पडणार होता. आधीच उशीर झालेला. माझे टेंशन अजूनच वाढले. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-size: medium;"> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-VxU4ZASdOOo/YB-TjGJIrsI/AAAAAAAAoLw/yvEjQDXOwnQ0MvqLcG8lYmozDMdP-74zgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01140.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-VxU4ZASdOOo/YB-TjGJIrsI/AAAAAAAAoLw/yvEjQDXOwnQ0MvqLcG8lYmozDMdP-74zgCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01140.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पुन्हा एकदा झाडीत वळलेला रस्ता </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-G-o9J6ZeIWg/YB-TjeZY4hI/AAAAAAAAoL0/Gdrci4l5lGA-d3zICl5_Zlh7dbW2gwIrwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01138.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-G-o9J6ZeIWg/YB-TjeZY4hI/AAAAAAAAoL0/Gdrci4l5lGA-d3zICl5_Zlh7dbW2gwIrwCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01138.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कलत्या उन्हात चकाकणारी झाडे </td></tr></tbody></table><br /></span></span></div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">मी योग्य रस्त्यावर स्कूटर वळवली आणि वेग वाढवला. हा रस्ता उत्तर किनार्याला स्पर्शून पुन्हा मध्य भागातल्या डोंगराळ भागात वळत होता. हे म्हणजे दुष्काळात तेरावा महिना म्हणावं तसं झालं होतं. आधीच अंधार पडत आला होता आणि रस्ता अजून डोंगराळ आणि गर्द झाडीच्या भागात शिरत होता. शेवटी मी अंधाराची चिंता सोडून दिली. जे होईल ते होईल. Adventure नाही तर ट्रीप ची मजा कशी? बाप्पा मोरया म्हणत समोरच्या चढावर गाडी दामटली. रस्ता सुंदर होताच. मध्येच शेती, मध्येच जंगल, मध्येच तीव्र उताराच्या टेकड्या, आणि त्यात वसलेली चिमुकली गावं असे भूदृश्य होते. मी इकडेतिकडे बघत चाललो होतो. सूर्यास्त व्हायला थोडा वेळ होता. पण ऊन लाल-केशरी झाले होते. मध्येच एका गावात एक प्रशस्त आणि रेखीव मंदिर दिसलं. त्यातल्या उतरत्या छपरांच्या मनोर्यांवर लाल-केशरी ऊन सांडलं होतं. मला थांबून फोटो काढायचा मोह आवरेना. तसंही अंग जरा आखडलंच होतं. मग तिथे थांबलो आणि एक-दोन फोटो काढले. थोडं स्ट्रेचिंग केलं. डोंगरमाथ्यावरच्या त्या गावात थंड हवेचे सुखद झोत येत होते. तो क्षण असाच फ्रीज व्हावा असं वाटत होतं. काहीतरी वेगळीच जादू होती त्या जागेत. फार वेळ रमलो तर इथेच अंधार व्हायचा असं म्हणून मी पुढे निघालो.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Xu-Kl88crhE/YB-UV1FdTJI/AAAAAAAAoL8/Rv4yDDoBzp4CAnhE9A9qzDfA31aSXZz2wCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01147.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-Xu-Kl88crhE/YB-UV1FdTJI/AAAAAAAAoL8/Rv4yDDoBzp4CAnhE9A9qzDfA31aSXZz2wCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01147.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पाईन वृक्षांच्या रानात शिरलेला रस्ता </td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-x9lMTYh2U4I/YB-Ui3TJsaI/AAAAAAAAoME/Ye0tWUwigV0LO-_bTQfrXUyX-eOErerHgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01141.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-x9lMTYh2U4I/YB-Ui3TJsaI/AAAAAAAAoME/Ye0tWUwigV0LO-_bTQfrXUyX-eOErerHgCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01141.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">रस्त्यात दिसलेले सुरेख मंदिर </td></tr></tbody></table><br /> </div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">आता रस्ता अजूनच गर्द रानात शिरला. उंच आणि महाकाय असे पाईन वृक्ष दिसत होते. मध्येच ढगांचे लोट वाहताना दिसत होते. हवा अजूनच थंड झाली होती. आपण अजून उंचीवर चढत आहोत हे जाणवत होतं. एक वळण घेतलं आणि समोरचं दृश्य बघून मी हबकलोच. स्कूटर बाजूला लावली आणि रस्त्याच्या कडेला आलो. समोर विशाल दरी दिसत होती. आणि त्यात तीन त्रिकोणी डोंगर दिमाखात उभे दिसत होते. हेच ते तीन ज्वालामुखी - अगुंग, अबांग, आणि बतूर. अस्ताला जाणार्या सूर्याची प्रभा अवघ्या आसमंतात फोफावली होती. निळा, केशरी, लाल, राखाडी अशा काहीशा रंगांचे मिश्रण असावे तसे आकाश दिसत होते. थंड हवेचे लोट दरीतून उसळून वर झेपावत होते. समोरची दरी म्हणजे बतूर ज्वालामुखीचा caldera होता. उद्या याच ज्वालामुखीवर चढाई करायला जायचं होतं. इथे उभा राहून मी जणू काही त्या डोंगराला नमन करत होतो. चुकलेल्या रस्त्याने मला त्या अद्भुत जागी आणून ठेवलं होतं. आणि त्या डोंगरांचे मला दर्शन घडावे म्हणूनच जणू काही सूर्य क्षितिजावर रेंगाळला होता. माझ्या अंगावर शहारे उमटले. दिव्यत्वाची अनुभूती ती हीच का? ती कोणाला कशी आणि कोणत्या क्षणी येईल ते सांगता येत नाही म्हणतात. हे तसंच काहीतरी होतं बहुतेक. काही क्षण तर मला काय करावे सुचेना. तसाच डोळे मिटून शांत उभा राहिलो. ते दृश्य मनाच्या कॅमेरावर व्यवस्थित कोरून घेतलं. बाजूला एक लहानसे दुकान होते. तेही बंद होत आले होते. मी चटकन एक कॉफी घेतली आणि समोरचे दृश्य बघत पिऊ लागलो. एवढ्या प्रवासानंतर गरम कॉफी सुखद वाटत होती. तेवढ्यात अंधार झालाच. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NFyvxAYpACg/YB-VEEay71I/AAAAAAAAoMU/5STRfIDhzy4eYKYI6ftnsZSIgchOXPdhQCLcBGAsYHQ/s2048/DSC01150.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-NFyvxAYpACg/YB-VEEay71I/AAAAAAAAoMU/5STRfIDhzy4eYKYI6ftnsZSIgchOXPdhQCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01150.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तीन ज्वालामुखींचे अद्भुत दर्शन </td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">अजून शेवटचे १५ किमी बाकी होते. आता थोडेच अंतर उरले आहे. अर्ध्या तासात हॉस्टेलवर पोहोचूच अशा विचारात मी स्कूटर चालू केली. रस्ता उताराचा होता. थोडीफार वस्ती दिसत होती. हवेतला गारठा वाढला होता. फोनची बॅटरी केवळ १०% शिल्लक होती. एक वळण आले आणि अचानक तीव्र वळणांचा घाट सुरू झाला. मधूनच कुठे पुन्हा घाट सुरू झाला हे मला समजेना. मग लक्षात आले की आपण caldera मध्ये उतरत आहोत. किंतामानी हे गाव मुळात त्या caldera मध्येच वसलेलं होतं. बाईक बरीच वर्षं चालवत असलो तरी अंधारात चालवायचा तेवढा अनुभव नव्हता. शिवाय स्कूटरचा दिवा म्हणजे असून नसल्यासारखा. रस्त्याची अवस्था चांगली असली तरी वळणे तीव्र होती. पुढचे वळण कसे येणार आहे याचा अंदाज धड येत नव्हता. त्यात माझी बॅग स्कूटरवर दोन पायांच्या मध्ये ठेवलेली. ती पडेल की काय याचीही भीती वाटत होती. कधी एकदा हा घाट संपतोय आणि मी हॉस्टेलवर पोहोचतोय असं झालं होतं. नशिबाने थोड्या वेळात तो घाट संपला. अजूनही रस्ता सरळ नव्हताच. पण किमान तीव्र वळणे आणि उतार तरी संपले होते. हुश करून पुढे जाऊ लागलो. पुढून एक गाडी जात होती. तिच्याच मागे-मागे जात राहिलो. सगळा परिसर निर्मनुष्य होता. वस्तीची कुठलीच चिन्हं दिसत नव्हती. अशा परिसरात हॉस्टेल बांधले असेल? आपण बरोबर जातो आहोत ना? फोनची बॅटरी संपली तर काय करायचे? असे हजारो प्रश्न मनात पिंगा घालत होते. </div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">थोड्या वेळात आजूबाजूला काही घरं दिसू लागली. तसं सामसूमच होतं सगळं पण आजूबाजूला वस्ती आहे हे बघून जरा हायसं वाटलं. तेवढ्यात हॉस्टेलच्या नावाची पाटी दिसली. मुख्य रस्त्यावरून डावीकडे एक अरुंद वाट डोंगरावर चढत होती. मी स्कूटर आत दामटली. हा रस्ता कच्चा होता. नुसते दगड-धोंडे पसरवून ठेवले होते आणि त्यावर बारीक खडी टाकली होती. आपल्याकडे खड्डे बुजवण्याच्या नावाखाली करतात तसला जुगाड इथेही केलेला दिसत होता. त्यातून वाट काढत मी चढावावर गाडी रेटत होतो. आणि नेमकं एका वळणावर स्कूटरचं पुढचं चाक दोन दगडांच्या मध्ये अडकलं! कितीही जोर लावला तरी बाहेर निघेना! शेवटी उतरून गाडी नुसती बाहेर ओढायचा प्रयत्न करू लागलो. पण तेही जमेना. आधीच दिवसभराच्या दगदगीने दमलो होतो. आणि आता हॉस्टेल ढेंगभर अंतरावर असताना ही स्कूटर अशी अडकलेली. काय करावं काही सुचत नव्हतं. तेवढ्यात समोरून एक बाईक येताना दिसली. मला बघून बाईकवाला थांबला. मला मदतीची गरज आहे त्याच्या लक्षात आलं असावं. त्याने थांबून विचारपूस केली. इथे एक तरुण बर्यापैकी इंग्रजीत बोलतोय हे बघून मला हायसं वाटलं. मग आम्ही दोघांनी मिळून स्कूटरचं अडकलेलं चाक बाहेर काढलं. मी तर घामाघूम झालो होतो. आता पुढचं एवढसं अंतरही मी चालवू शकेन असं वाटत नव्हतं. मी त्याला मला हॉस्टेल पर्यन्त सोडायची विनंती केली. मग मी मागे बसलो आणि त्याने त्या भयानक रस्त्यावरून मोठ्या शिताफीने मार्ग काढत मला हॉस्टेलवर आणून सोडलं. त्याचे किती आभार मानू किती नाही असं झालं होतं. तो तरुण माझ्या हॉस्टेलच्या समोरच असलेल्या एका होमस्टेचा मालक होता. उद्या सकाळी कॉफीला होमस्टे वर नक्की ये असं आग्रहाचं निमंत्रण देऊन तो निघून गेला. </div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">एकदाचं मी हॉस्टेलवर चेक इन केलं. इथे भाडं कमी असल्याने मी हॉस्टेल असलं तरी स्वतंत्र खोली बूक केली होती. सगळा परिसर अतिशय रम्य होता. मी खोलीत शिरलो, आंघोळ केली आणि बेडवर आडवा झालो. कसला adventurous दिवस होता याची उजळणी करता करता डोळा कधी लागला ते कळलंच नाही. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>क्रमशः</b> </div></span></span></div>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Bali, Indonesia-8.3405389 115.0919509-36.650690791213918 79.9358081883606 19.969612991213921 150.2480936116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-81457217061592965552021-01-28T12:16:00.001+05:302021-02-07T12:59:55.320+05:30नयनरम्य बाली – भाग ८ – उलून दानू मंदिर आणि सेकंपुल धबधबा Beautiful Bali – Part 8 – Ulun Danu temple and Sekempul waterfall <div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;">सकाळी साडेसातलाच उठून तयार झालो. आज तसा लांबचा प्रवास होता. नाश्ता केला आणि स्कूटर चालू केली. ऊबुद मधला राजवाडा आणि मार्केट काल बघायचं राहून गेलं होतं. आणि ते नऊच्या पुढेच उघडणार होतं. मग तिथे जायचा विचार सोडून दिला आणि थेट उलून दानू मंदिराचे लोकेशन गूगल वर टाकले आणि निघालो. जसे ऊबुद मागे पडले तशी हिरवीगार भातशेती सर्वत्र दिसू लागली. मधेच घनदाट झाडी लागत होती. बालीचा हा मध्य भाग काहीसा उंचावर आहे. समुद्रापासून लांब असल्याने इथे हवा जरा थंड होती. अगदी तळकोकणातल्या गावांतून जावं तसं वाटत होतं. लाल माती तेवढी नव्हती. एकंदरीत बालीतल्या रस्त्यांवरून स्कूटरने फिरणे हा एक सुरेख अनुभव होता. तुळतुळीत काळे डांबर रास्ते, कुठेही खड्डे नाहीत, बाजूने पाणी वाहून जायला व्यवस्थित बांधलेले चर, बाजूने लावलेली फुलझाडे, रस्त्यावर लावलेले दिशादर्शक, सगळे काही पर्यटकस्नेही होते. शिवाय भारतासारखेच डाव्या बाजूने चालणारे ट्राफिक. त्यामुळे वेगळी व्यवस्था अंगवळणी पडून घ्यायचे कष्टही नाहीत. इंडोनेशिया तसा गरीब देश असूनही इथली स्वच्छता, नीटनेटकेपणा, आणि मुख्य म्हणजे सौन्दर्यदृष्टी कौतुकास्पद होती. मधे थोडा वेळ कॉफीसाठी थांबून मी साधारण दुपारी बाराच्या सुमारास उलून दानू ला पोहोचलो. </span></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: large;"><br /></span></div><div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-134R_FZxBUk/YBJSb3ZVnHI/AAAAAAAAn_E/W6kQtPjzrfQkh6mrPdcsbYobqGq-3w7KgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01063.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-134R_FZxBUk/YBJSb3ZVnHI/AAAAAAAAn_E/W6kQtPjzrfQkh6mrPdcsbYobqGq-3w7KgCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01063.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">रस्त्यावर दिसणारी भातशेती </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xhohOyATIBk/YBJSbo7zIKI/AAAAAAAAn_A/gmkacGt3IJgisoDDu4lZEdTQnKspTnh7QCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01067.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-xhohOyATIBk/YBJSbo7zIKI/AAAAAAAAn_A/gmkacGt3IJgisoDDu4lZEdTQnKspTnh7QCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01067.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">तळकोकणासारखे भूदृश्य </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;">उलून दानू म्हणजे बाली मधले एक सुप्रसिद्ध पर्यटनस्थळ. बेरातान सरोवराच्या काठाशी असलेल्या या मंदिराने देशोदेशीच्या पर्यटकांना भुरळ घातली आहे. किंबहुना हे मंदिर म्हणजे बालीची ओळख बनून राहिले आहे. सतराव्या शतकात बांधले गेलेले हे मंदिर पाण्याची देवता दानू हिच्यासाठी बांधले गेले आहे. इथे काही बौद्ध आणि हिंदू देवतांची पूजास्थाने आहेत. दुपारची वेळ असल्याने मंदिरात विशेष गर्दी नव्हती. मंदिराचा प्रशस्त परिसर उठून दिसत होता. इथेही मंदिराच्या आतल्या भागात जायला परवानगी नव्हतीच. आजूबाजूचा सगळा परिसर सुंदर फुलझाडांनी सुशोभित केलेला होता. तेवढ्यात दृष्टीस पडले ते मंदिराचे मुख्य आकर्षण – पाण्याच्या मधोमध असलेले उतरत्या छपरांचे दोन मनोरे. हे दोन मनोरे सरोवराच्या आत असलेल्या एक लहानशा बेटावर उभारले आहेत. बेटाचा पृष्ठभाग अगदी सपाट असल्याने हे मनोरे अक्षरशः पाण्यात तरंगत असल्यासारखे वाटतात. हे मनोरे शिव आणि पार्वती यांचे प्रतिनिधित्व करतात असे मानले जाते. समोरचे निळेशार सरोवर, त्यात उमटणार्या संथ लाटा, त्यामागच्या डोंगररांगा, आणि पाण्याच्या मधोमध असलेले दोन पवित्र मनोरे असा तो सगळा परिसर विलक्षण सुंदर दिसत होता. हवा आल्हाददायक होती. ऊन स्वच्छ होते. ढगांचे काही पुंजके समोरच्या डोंगरांना बिलगले होते. एखाद्या अद्भुतरम्य विश्वात आल्यासारखे वाटत होते. निसर्गसौन्दर्य आणि अध्यात्म यांची उत्तम सांगड घातलेली दिसत होती. थोडा वेळ तिथे आजूबाजूला फिरत राहिलो. असंख्य फोटो काढले. तिथून निघावेसेच वाटत नव्हते. पण पुढचा लांबचा पल्ला गाठायचा होता. शेवटी कॅमेरा बंद केला आणि तिथून बाहेर पडलो. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><br /></span></div><div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-QWjxNosxan0/YBJTq0w3HqI/AAAAAAAAn_c/hu1HNfEpH7sky9lMNc03Ghnred3tNNTqgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01072.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-QWjxNosxan0/YBJTq0w3HqI/AAAAAAAAn_c/hu1HNfEpH7sky9lMNc03Ghnred3tNNTqgCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01072.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">तरंगते मनोरे आणि रम्य सरोवर </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fsn74-kt2CY/YBJTq1DigFI/AAAAAAAAn_g/PZ0J1jsReJgH88JfwBMVPYkpeYE-eZkBgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01073.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-fsn74-kt2CY/YBJTq1DigFI/AAAAAAAAn_g/PZ0J1jsReJgH88JfwBMVPYkpeYE-eZkBgCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01073.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">उलून दानू चा रम्य परिसर </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-L6F7whRF7TE/YBJTq9wKhbI/AAAAAAAAn_o/QSG68dydbKA0QfaRHj8N5zzl-AObWGf5ACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01092.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-L6F7whRF7TE/YBJTq9wKhbI/AAAAAAAAn_o/QSG68dydbKA0QfaRHj8N5zzl-AObWGf5ACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01092.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">निळेशार सरोवर, मागचे डोंगर, आणि त्यावर तरंगणारे ढगांचे पुंजके </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-FH-yhLbUjeE/YBJTsUOLUmI/AAAAAAAAn_w/tW0SzY5fHcwMegcwOETSm4Br_T54pdfKwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01094.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-FH-yhLbUjeE/YBJTsUOLUmI/AAAAAAAAn_w/tW0SzY5fHcwMegcwOETSm4Br_T54pdfKwCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01094.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">बेरातान सरोवरचा रम्य परिसर </span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;">सेकेंपूल धबधब्याचं लोकेशन टाकलं आणि स्कूटर चालू केली. धबधबा बघून पुढे किंतामानीला पोहोचायचं होतं. मी थोडा वेग वाढवला. उलून दानू चे विशाल सरोवर मागे पडले आणि रस्ता थेट पाठीमागच्या डोंगरात शिरला. मस्त नागमोडी वळणांचा घाट सुरू झाला. रस्ता सुरेख तर होताच. पण आता आजूबाजूला हिरव्यागार झाडांची सोबत होती. भर पावसाळ्यात खंडाळ्याच्या घाटातून जावे तसे वाटत होते. हळूहळू लोकवस्ती विरळ होत चालली होती. जंगल घनदाट होत होते. सेकेंपूलकडे जाणारा हा मुख्य रस्ता नसावा कदाचित. कारण पर्यटकांच्या फारशा गाड्याही दिसत नव्हत्या. तेवढ्यात रस्त्यावर पाटी दिसली तिरता बुआना धबधबा. पाटीवरचे चित्र तर छानच दिसत होते. बघूया तरी काय आहे, असं म्हणून मी स्कूटर वळवली. थोडे अंतर आत जातोच तर एक चेक पोस्ट दिसले. तिथे काही स्थानिक तरुणांनी अडवले. सांगू लागले धबधब्याला जायचे असेल तर इथे एंट्री करा. मी गुमान थांबून एंट्री करू लागलो. मग तिथला एक जण सांगू लागला की पुढे जायला गाईड सोबत घेणे बंधनकारक आहे आणि ही सरकारी व्यवस्था आहे. मी पहिलं तर त्या कागदावर कुठेही सरकारी लोगो नव्हता. ना त्या तरूणांकडे कुठले ओळखपत्र होते. मला सगळं प्रकार संशयास्पद वाटू लागला. बाली मध्ये घडणार्या अशा फसवणुकीच्या प्रकाराविषयी मी आधी इंटरनेट वर वाचलं होतं. हा तसलाच काहीतरी प्रकार दिसतोय हे लक्षात येताच मी सरळ गाईड नको असे सांगून तिथून निघालो. मी निघतोय हे बघून तिथले तरुण म्हणायला लागले पुढे जाता येणार नाही, दंड भरावा लागेल, वगैरे. पण माझ्या समोरच दोन गाड्या यांच्या चेक पोस्ट ला न जुमानता सरळ पुढे निघून गेल्या. ते बघून मी सरळ त्यांच्याकडे दुर्लक्ष करून धबधब्याच्या दिशेने निघालो. नशीब लवकर सगळं लक्षात आलं. नाहीतर लुटलोच जाणार होतो. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><br /></span></div><div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WUu5zZCWkfc/YBJUwScCbbI/AAAAAAAAoAE/45i9V7VlXIsJ2jpbM43g7qQ_HZcUo6IkwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01097.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-WUu5zZCWkfc/YBJUwScCbbI/AAAAAAAAoAE/45i9V7VlXIsJ2jpbM43g7qQ_HZcUo6IkwCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01097.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">धबधब्याजवळची गर्द झाडी </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fxlI9MKp0v0/YBJUwbHnGHI/AAAAAAAAoAM/jEJUJnNTBfw45Wvc8epqU6WMG61pMi22gCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01098.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-fxlI9MKp0v0/YBJUwbHnGHI/AAAAAAAAoAM/jEJUJnNTBfw45Wvc8epqU6WMG61pMi22gCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01098.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">दरीत कोसळणारा धबधबा </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Y3Cb2WWHlNA/YBJUwFYGmjI/AAAAAAAAoAA/kTcp6xpPCc0WrhVIy_sMvuHeim_uvu9NQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01103.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-Y3Cb2WWHlNA/YBJUwFYGmjI/AAAAAAAAoAA/kTcp6xpPCc0WrhVIy_sMvuHeim_uvu9NQCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01103.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">लयीत कोसळणारे पाणी आणि समोरचे कुंड </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dx_tiNNdyxcDyqMxwZHwog7GmaTiY8XsaRcvUUyvk84onshdSG5YA93RYvc55hnYXL5fAAYT3C0UjuuXfcWcw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></span></div><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;">मुख्य रस्त्यावरून थोडा बाजूला असलेला एक तीव्र उतार पार करून मी धबधब्याजवळ पोहोचलो. ही तर फक्त पार्किंगची जागा होती. धबधबा आणखी पुढे दरीत होता. इथे तर एकही गाडी दिसत नव्हती. आपण नक्की योग्य जागी आलोय की नाही आही शंका येऊ लागली. तेवढ्यात एक जोडपं दरीतून वर येताना दिसलं. त्यांनी सांगितलं की धबधबा साधारण दहा मिनिटांवर आहे. मग मी लगेचच खाली उतरू लागलो. दूरवरून पाण्याचा खळखळाट ऐकू येत होता. गर्द झाडीतून एक वळण घेतले आणि समोर पाहतो तर काय, दुधासारखे शुभ्र पाणी हिरव्यागार वनराईतून खालच्या कुंडात झेपावत होते. त्या ध्रोंकाराने सगळा आसमंत भरून राहिला होता. मुख्य म्हणजे तिथे कुणीच पर्यटक नव्हते. नुसता धबधबा आणि मी! हर्षोल्हासित होऊन मी पाण्याकडे धाव घेतली. धबधब्याच्या एका बाजूला बंधारा बांधून एक लहानसे कुंड तयार केले होते. जणू काही निसर्गाच्या कुशीतला स्विमिंग पूल! आता मात्र माला मोह आवरला नाही. बॅग एका बाजूला ठेवली, कपडे काढले, आणि सरळ कुंडात उतरलो. अहाहा काय थंडगार पाणी होतं! दिवसभरच्या स्कूटरचालनाचा शीण एका क्षणात नष्ट झाला. पाणी जेमतेम चार फूट खोल होतं. पुढे खोली जास्त असावी कदाचित. पण पोहता येत नसल्याने पुढे जायचा विचार सुद्धा केला नाही. नुसता गारेगार पाण्यात डुंबत समोरचा धबधबा आणि आजूबाजूचे रान न्याहाळत राहिलो. निसर्गाच्या सहवासातला तो एकांत म्हणजे एखाद्या थेरपी सारखा वाटत होता. किती वेळ गेला असेल कुणास ठाऊक. पाण्यात खेळून एकदम भुकेची जाणीव झाली तेव्हा भानावर आलो. बघतो तर अडीच वाजले होते. अजून सेकंपूल धबधबा बघायचा होता. शिवाय अंधार पडायच्या आत किंतामानी गाठायचे होते. लगेच पाण्याबाहेर पडलो आणि आवरून तिथून निघालो. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><br /></span></div><div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YU2pk4_B9cw/YBJaKpmVQ_I/AAAAAAAAoAk/LVV83ooRrDoIuWNoe1aKTT-zwft6No2vwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190610_140808.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-YU2pk4_B9cw/YBJaKpmVQ_I/AAAAAAAAoAk/LVV83ooRrDoIuWNoe1aKTT-zwft6No2vwCLcBGAsYHQ/w400-h300/IMG_20190610_140808.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">कुंडात डुंबणे हा एक स्वर्गीय अनुभव होता </span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;">तिथून पुढचा रस्ता म्हणजे निसर्गसौंदर्याची खाणच होती. हिरव्या रानाने गच्च भरलेले डोंगर, त्यांच्या माथ्यावर भुरभुरणारे ढग, आणि त्यातून चिरत जाणारा कुळकुळीत डांबररस्ता! मध्ये फोटो काढायला थांबायचा फार मोह होत होता. पण उशीर होईल म्हणून मोह आवरला आणि स्कूटर सरळ पुढे दामटवली. असंख्य वळणे पार करत शेवटी सेकेंपूल धबधब्याजवळ पोहोचलो. ही तशी प्रसिद्ध जागा होती. इथला परिसर बराच मोठा होता. इथे सरकारी नियोजन दिसत होते. गाडी पार्क केली आणि तिकीट काढायला गेलो. तिथली माहिती वाचून लक्षात आलं की हा धबधबा व्यवस्थित बघायचा असेल तर एक संपूर्ण दिवस हवा. साधारण सात तासांचा गाइडेड ट्रेक केला तर आजूबाजूच्या रानातून धबधब्याचे सगळे कंगोरे बघत फिरता येतं. आणि शेवटी एका कुंडात पोहता पण येतं. अर्थातच माझ्याकडे तेवढा वेळ नव्हता. आणि मनसोक्त कुंडात डुंबून आधीच झालं होतं. मग मी नुसता धबधबा लांबून बघता येईल अशा जागेपर्यंत जायचं तिकीट काढलं आणि निघालो. तिथे जायलाही अर्ध्या तासाची पायपीट होती. चालायला जिवावर आलं होतं. पण आता आलोच आहे इथवर तर निदान धबधब्याचं दर्शन तरी घेऊ असं म्हणून मी निघालो. पक्की बांधलेली ते पायवाट गर्द रानातून हळूहळू दरीत उतरत होती. वीसच मिनिटात एका व्यु पॉइंट वर पोहोचलो. आणि समोरचं दृश्य अचंबित करणारं होतं. एका प्रचंड डोंगराच्या खोबणीतून दोन शुभ्र धारा आवेगात खाली कोसळत होत्या. शिवाय अनेक उपाधारा इकडेतिकडे बागडत होत्या. पलीकडच्या डोंगरावरून आणखी एक प्रवाह खाली दरीत झेपावत होता. आजूबाजूच्या गच्च झाडीतून हिरवा रंग ओसंडून वाहत होता. ढगांच्या फटीतून वाट काढत उन्हाची एक तिरीप त्या प्रवाहांवर स्थिरावली होती. जणू काही डोंगराच्या रंगमंचावर एखादा एकपात्री प्रयोग सुरू होता आणि सूर्यनारायण त्याची प्रकाशयोजना हाताळत होता. सारेच अद्भुत होते. तिथूनच सात तासांच्या ट्रेकची वाट खाली उतरत होती. धबधब्याच्या पार खालच्या टोकाकडे जाऊन त्याच्या उंचीचा आणि सामर्थ्याचा वेध घेणे किती रोमांचक असेल याची कल्पना मी तिथे उभा राहून करत होतो. खाली जाता येणार नाही याची काहीशी हळहळही वाटत होती. मग तिथूनच भरपूर फोटो काढले आणि माघारी वळलो.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><br /></span></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-eLiyzN8NSCQ/YBJa9NOWyQI/AAAAAAAAoBA/LMPu9UBoZ2U4qGutbLlK7OQZN6RydkjUACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01110.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-eLiyzN8NSCQ/YBJa9NOWyQI/AAAAAAAAoBA/LMPu9UBoZ2U4qGutbLlK7OQZN6RydkjUACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01110.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">सेकेंपूल धबधब्याचा रम्य परिसर </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-7xFONrSYTEs/YBJa9RksEFI/AAAAAAAAoBI/9b8fDNUbZtwDHTS-l4Y-qtfh2LRj_zC1ACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01136.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-7xFONrSYTEs/YBJa9RksEFI/AAAAAAAAoBI/9b8fDNUbZtwDHTS-l4Y-qtfh2LRj_zC1ACLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01136.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">दरीत कोसळणारे दोन शुभ्र प्रवाह </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jQMxJlfYLuc/YBJa9PVzogI/AAAAAAAAoA8/N-RHbMd9pKIb-yM4C7k-7XLtY5aOCCbKwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01120.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-jQMxJlfYLuc/YBJa9PVzogI/AAAAAAAAoA8/N-RHbMd9pKIb-yM4C7k-7XLtY5aOCCbKwCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01120.JPG" width="640" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">प्रवाहावर रेंगाळणारी उन्हाची तिरीप </span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;">चार वाजत आले होते आणि मला जेवायची सुद्धा संधी मिळाली नव्हती. चांगलीच भूक लागली होती. मग तिकीट खिडकीच्या बाजूच्या एका लहानशा उपहारगृहात शिरलो आणि फ्राइड राईस मागवला. दोन घास घशाखाली गेल्यावर जरा बरं वाटलं. जेवण आटोपून पुन्हा स्कूटर चालू केली आणि किंतामानीकडे निघालो.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: medium;"><b>क्रमशः</b> </span></div></div>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com10Danau Beratan, Candikuning, Kec. Baturiti, Kabupaten Tabanan, Bali 82191, Indonesia-8.2751807 115.1668234-36.585414536178845 80.0105734 20.035053136178846 150.3230734tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-10308668638662607902020-07-25T15:08:00.001+05:302020-07-25T15:08:08.524+05:30नयनरम्य बाली – भाग ७ – बालीतील मंदिरांचे स्थापत्यसौंदर्य Beautiful Bali – Part 7 – Architectural beauty of Balinese temples <p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">रिज वॉक आणि राइस टेरेस यांनी माझ्या ऊबुदच्या स्थलदर्शनाची
सुरुवात झाली होती. पैकी राइस टेरेसने काहीसा अपेक्षाभंगच केला होता. आता आसपासची काही
मंदिरे बघायची होती. एव्हाना दुपारचा एक वाजत आला होता. चांगलीच भूक लागली होती. वाटेत
कुठेतरी थांबू असा विचार करत हळू हळू स्कूटर चालवत होतो. एवढ्यात एक भलेमोठे भाताचे
शेत दृष्टीस पडले. इथे काही उतारावरची खाचा पाडलेली जमीन नव्हती. पण तरीही सर्वदूर
पसरलेला पोपटी रंग फारच आल्हाददायक वाटत होता. फोटो काढूया असं म्हणून मी स्कूटर जरा
बाजूला घेतली. तेवढ्यात बाजूच्या उपहारगृहातली तरुणी आत चला असा आग्रह करत बाहेर आली.
एकंदरीत बरं दिसत होतं हॉटेल. मग मी थेट आत शिरलो. भाताचे शेत दिसेल अशी मोक्याची जागा
निवडली आणि निवांत बसलो. दुर्भाग्याने इथल्या मेनूकार्डवर फार काही शाकाहारी पदार्थ
नव्हते. मग तिथल्या वेटरलाच विचारलं</span><span style="line-height: 115%;">,<span lang="MR"> लगेच काय मिळेल.
गाडो-गाडो हा इंडोनेशियन पदार्थ जवळपास तयारच होता. हा पदार्थ म्हणजे मोड आलेली कडधान्ये</span>,<span lang="MR"> तोफू</span>,<span lang="MR"> सलाडची पाने</span>,<span lang="MR"> आणि उकडलेल्या
भाजांचे मिश्रण असते. इंडोनेशियन शाकाहारी जेवणात हा पदार्थ लोकप्रिय आहे. समोरचे
हिरवेगार शेत बघत बघत जेवण केले आणि पुढच्या जागेचा रस्ता नकाशावर शोधू लागलो. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span style="line-height: 115%;"><span lang="MR"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ityjMZU4dFU/XxswNtuQ1AI/AAAAAAAAlOc/uYB6zuJQUl4LyDiLrSEODEgdttvO-J0pQCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190609_132921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-ityjMZU4dFU/XxswNtuQ1AI/AAAAAAAAlOc/uYB6zuJQUl4LyDiLrSEODEgdttvO-J0pQCLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190609_132921.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">हिरवीगार भातशेती <br /><br /></td></tr></tbody></table></span></span></font><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-FgAUB72kWuA/Xxv8yHZXq9I/AAAAAAAAlRA/atmn88Nbty0_6c8yn3vyWBFnIh4JCPqawCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190609_133441.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="500" src="https://1.bp.blogspot.com/-FgAUB72kWuA/Xxv8yHZXq9I/AAAAAAAAlRA/atmn88Nbty0_6c8yn3vyWBFnIh4JCPqawCLcBGAsYHQ/w375-h500/IMG_20190609_133441.jpg" width="375" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गाडो-गाडो </td></tr></tbody></table></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><span lang="MR" style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 115%;">आता
वेळ आली होती मंदिरदर्शनाची. बाली जितकं समुद्रकिनार्यांसाठी प्रसिद्ध आहे तितकंच
इथल्या मंदिरांसाठी प्रसिद्ध आहे. इथली मंदिरे भारतातल्या मंदिरांपेक्षा एकदम वेगळी
असतात. मंडप</span><span style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 115%;">,<span lang="MR"> गाभारा</span>,<span lang="MR"> कळस</span>,<span lang="MR"> मूर्ती असं काहीच त्यांत नसतं. असते ते एक मोठे प्रांगण. हे प्रांगण तीन भागांत
विभागलेले असते</span>,<span lang="MR"> ज्यांना मंडल म्हणतात. त्यांपैकी बाहेरचा भाग
म्हणजे निष्टा मंडल किंवा जाबा. हा भाग कमी पवित्र मानला जातो. या भागात बाले कुलकुल
म्हटले जाणारे ढोल लटकवलेले मनोरे असतात. हा ढोल वाजवून गावकर्यांना घोषणा करण्यासाठी
एकत्र बोलावले जाते. या भागाचे प्रवेशद्वार हे कमान असलेले असते आणि बाहेर दोन द्वारपाल
असतात. त्यापुढे असते मद्य मंडल किंवा जाबा तेंगाह. या भागाचे प्रवेशद्वार विभाजित
असते आणि त्यावर कमान नसते. याला कांडी बेंतार असे म्हटले जाते. बालीमध्ये सर्वत्र
दिसणारा हा स्थापत्यघटक म्हणजे दुभंगलेला मेरू पर्वत आहे. स्थानिक पुराणानुसार शंकराने
मेरू पर्वत भारतातून बालीमध्ये आणला आणि दोन भागांत विभागला. हे दोन भाग सकारात्मक
आणि नकारात्मक ऊर्जेचे प्रतिनिधित्व करतात. त्यांच्यात कायम संतुलन असावे असा संदेश
देतात. मद्य मंडलात काही ढोल असलेले मनोरे तर काही मंडप असतात. सगळ्यात आतमध्ये असते
उतमा मंडल किंवा जेरोअन. हे सगळ्यात पवित्र मंडल समजले जाते. यात पूर्वजांचे प्रतिनिधित्व
करणारे मनोरे असतात. मंदिरात सर्वत्र आढळणारा स्थापत्यघटक म्हणजे पद्मासन. बहुतेक सगळ्या
हिंदू देवता इथल्या धर्मात पूजनीय असल्या तरी हा धर्म एकेश्वरवादी आहे. यांचा ईश्वर</span>,<span lang="MR"> ज्याला सांग हयांग विधी वासा म्हटले जाते</span>,<span lang="MR"> तो निर्गुण
व निराकार आहे. त्याला कोणत्याही मूर्तीतून व्यक्त करता येत नाही. म्हणून दगडातून घडवलेले
एक आसन</span>,<span lang="MR"> ज्याला पद्मासन म्हणतात</span>,<span lang="MR"> सर्वत्र
उभारले जाते. असे मानले जाते की प्रार्थनेच्या वेळी विधी वासा या आसनावर अवतरतो व स्थानापन्न
होतो. सोळाव्या शतकातील एक धर्मगुरू दांग हयांग निरर्था यांनी मांडलेल्या तत्वज्ञानावर
ही मंदिर रचना आधारित आहे. एकंदरीत भारतातील हिंदू घटकांचा प्रभाव असलेली पण स्थानिक
श्रद्धास्थानांचा अंतर्भाव करणारी इथली मंदिररचना फारच इंट्रेस्टिंग आहे.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">माझ्या
रूपरेषेतले पहिले मंदिर होते गुनुंग कावी सेबतू. हे मंदिर एका लहानशा टेकडीच्या बाजूला
होते. फारसे प्रसिद्ध नसल्याने इथे गर्दी नव्हती. सगळा परिसर अतिशय रम्य वाटत होता.
सारोंग गुंडाळून मी आत गेलो. एका बाजूला एका तळ्याच्या मध्यात वीणावादन करणार्या सरस्वतीची
शुभ्र पांढरी मूर्ती होती. मूर्तीची प्रमाणबद्धता</span><span style="line-height: 115%;">,<span lang="MR"> अलंकार</span>,<span lang="MR"> चेहर्यावरचे पवित्र भाव</span>,<span lang="MR"> सारेच अद्भुत होते. त्या रम्य
वातावरणात ती सुंदर मूर्ती इतकी लोभस वाटत होती की मी तिथेच बराच वेळ फोटो काढत बसलो.
मग मंदिराचे इतर काही भाग बघितले. दुसर्या टोकाला अजून एक तळे होते. त्याच्या काठाशी
सजवलेले पद्मासन होते. मागे असलेल्या हिरव्यागार झाडीच्या पार्श्वभूमीवर ते पद्मासन
फारच विलोभनीय वाटत होते. मंदिराच्या उतमा मंडलात पर्यटकांना प्रवेश नव्हता. मग मी
तिथे थोडेफार अजून फोटो काढून पुढच्या मंदिराकडे वळलो. </span><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span style="line-height: 115%;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-e59vpo_PpVg/XxsxgiA9BqI/AAAAAAAAlOs/ynHULOhVbac9AqMQB18OOgCMZpqViHnxACLcBGAsYHQ/s6000/DSC00947.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-e59vpo_PpVg/XxsxgiA9BqI/AAAAAAAAlOs/ynHULOhVbac9AqMQB18OOgCMZpqViHnxACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00947.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तळ्याच्या मध्यात असलेली सरस्वतीची मूर्ती </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xi72ZS06x7k/XxsxgiB5p1I/AAAAAAAAlOw/qvEoxD6FSWQ7fBFgL6fGifxQZRYi2NV8ACLcBGAsYHQ/s6000/DSC00950.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-xi72ZS06x7k/XxsxgiB5p1I/AAAAAAAAlOw/qvEoxD6FSWQ7fBFgL6fGifxQZRYi2NV8ACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00950.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिरातील कुंड </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SndAnZQsggk/XxsxgJz6sbI/AAAAAAAAlOo/1wGdQ2vvoHIivlUB8joifidCtc0acweogCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00954.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-SndAnZQsggk/XxsxgJz6sbI/AAAAAAAAlOo/1wGdQ2vvoHIivlUB8joifidCtc0acweogCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00954.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिराचा रम्य परिसर </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8civAHOSVtE/Xxsxk-H-TiI/AAAAAAAAlPA/uwIIGKbft5clBbSvpoEEXpOet21s9iTEQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00958.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-8civAHOSVtE/Xxsxk-H-TiI/AAAAAAAAlPA/uwIIGKbft5clBbSvpoEEXpOet21s9iTEQCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00958.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पद्मासन </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-0Ke49dSHk70/XxsxkZYmtGI/AAAAAAAAlO8/Ec2Mi-GWjus6pzUCZmPQt5sTz-h0hWBDQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00966.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-0Ke49dSHk70/XxsxkZYmtGI/AAAAAAAAlO8/Ec2Mi-GWjus6pzUCZmPQt5sTz-h0hWBDQCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00966.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सरस्वतीच्या चेहऱ्यावरचे भाव </td></tr></tbody></table></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">पुढचे
मंदिर होते पुरा तीर्था एमपुल. </span><span style="line-height: 115%;">Holy Spring Water Temple <span lang="MR">या नावाने हे मंदिर पर्यटकांत प्रसिद्ध आहे. अपेक्षेप्रमाणे इथे बर्यापैकी
गर्दी होती. जवळच्या एका झर्याचे पाणी इथे एका कुंडातून सदासर्वकाळ वाहत असते. त्याखाली
आंघोळ करून मग आत प्रार्थनेसाठी जायचे असा रिवाज आहे. बघतो तर कुंडात आंघोळ करायला
ही मोठी रांग. शिवाय स्वतःच्या वस्तू ठेवायला लॉकरची वेगळी रक्कम. मी तो विचार सोडून
दिला आणि सारोंग गुंडाळून थेट मंदिरात शिरलो. हे मंदिर तसे प्रशस्त होते. पाण्याचे
कुंड अपेक्षेपेक्षा फारच स्वछ दिसत होते. लोकही शिस्तीत उभे होते. काश भारतात कधी असे
चित्र बघायला मिळेल. मंदिरातले एक द्वार फारच सुंदररित्या सुशोभित केले होते. इथे सेलफी
काढायला लोकांची रांग लागली होती. उतमा मंडलात प्रवेश नव्हताच. पण आतमध्ये पारंपरिक
पोषाखातील काही स्थानिक लोक प्रार्थना करत होते. एक पुजारी त्यांना संबोधित करत होता.
उदबत्त्यांचा सुगंध सर्वत्र दरवळत होता. प्रत्येकाने आपापले कनांग सारी पूजेकरता आणले
होते. कुठलाही गोंगाट नाही</span>,<span lang="MR"> घंटांचा खणखणाट नाही</span>,<span lang="MR"> ढकलाढकली नाही. केवळ शांतपणे केली जाणारी प्रार्थना. त्यांचे विधी आणि रिवाज
बघत मी थोडा वेळ थांबलो. फार छान वाटलं.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span style="line-height: 115%;"><span lang="MR"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-DSikIOktmJ4/XxsyulETh9I/AAAAAAAAlPY/Q5o5KczrHA0aXWDY3yRuWarEaAx29bPcACLcBGAsYHQ/s6000/DSC00987.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-DSikIOktmJ4/XxsyulETh9I/AAAAAAAAlPY/Q5o5KczrHA0aXWDY3yRuWarEaAx29bPcACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00987.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कुंडात आंघोळ करणारे पर्यटक </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ThyAouWqR0Q/Xxsyuc4DA8I/AAAAAAAAlPU/dkbQN3LZzzE06s4vRYdC6bIiXYtKPLh1QCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00990.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-ThyAouWqR0Q/Xxsyuc4DA8I/AAAAAAAAlPU/dkbQN3LZzzE06s4vRYdC6bIiXYtKPLh1QCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00990.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जवळचे दुसरे कुंड </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-b0irYgp3YeA/Xxsyu6AbHcI/AAAAAAAAlPc/CBMbKCBYkGsr5DHWGNks5sKTxIr1VP80QCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00992.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-b0irYgp3YeA/Xxsyu6AbHcI/AAAAAAAAlPc/CBMbKCBYkGsr5DHWGNks5sKTxIr1VP80QCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00992.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">प्रार्थना करणारे स्थानिक लोक </td></tr></tbody></table><br /></span></span></font></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span lang="MR" style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 115%; text-align: justify;">पुढचं
मंदिर होतं पुरा गुनुंग कावी. हे मंदिर अकराव्या शतकात बांधलेल्या छेदाष्म थडग्यांसाठी
प्रसिद्ध आहे. उदयान साम्राज्यातील राजा अनक वांगसु याच्या राण्या आणि संतती यांच्यासाठी
असलेली ही थडगी पेरकसान नदीच्या दोन बाजूंनी असलेल्या डोंगरांत कोरलेली आहेत. मंदिराच्या
बाहेर स्कूटर लावली तेव्हा ढग दाटून आले होते. मंदिर नदीच्या खोर्यात होते. बर्याच
पायर्या खाली उतरून जायचे होते. मी खाली उतरु लागलो आणि तेवढ्यात बारीक पावसाला सुरुवात
झाली. पायर्या संपल्या आणि समोर एक भाताचे शेत दिसू लागले. दाटून आलेले ढग</span><span style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 115%; text-align: justify;">,<span lang="MR"> भुभुरणारा पाऊस</span>,<span lang="MR"> लांबून येणारा नदीच्या प्रवाहाचा
आवाज</span>,<span lang="MR"> हिरवीगार भातशेती</span>,<span lang="MR"> सारेच
विलोभनीय होते. तिथून पुढे अजून काही पायर्या उतरून थडग्यांच्या परिसरात पोहोचलो.
उंच ताशीव कड्यांमध्ये गुहा कोरून त्यात मंदिराच्या कळसासारखी शिल्पे कोरली होती.
ते बघून मला अजिंठा-वेरूळची लेणी आठवली. किंबहुना जॉर्डन मधील पेट्रा येथील थडगी
या थडग्यांशी अधिक मिळतीजुळती होती. समोर नदीचा प्रवाह खळाळत होता. काठाने उंच आणि
दाट झाडं होती. एखाद्या घनदाट अरण्यात यावं आणि समोर एखाद्या पुरातन स्मारकाचे अवशेष
सापडावेत तसं वाटत होतं. तिथे थोडेफार फोटो काढले आणि मागे वळलो.</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 115%; text-align: justify;"><span lang="MR"><br /></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 115%; text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rsfRWwtAwRM/Xxv5Khb80YI/AAAAAAAAlQA/rALFyFQFwZEabd1SCSDqG7jZiUku06Q2ACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01009.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-rsfRWwtAwRM/Xxv5Khb80YI/AAAAAAAAlQA/rALFyFQFwZEabd1SCSDqG7jZiUku06Q2ACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01009.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दरीतली भातशेती </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-W-nAN27DX6o/Xxv5KtbL9EI/AAAAAAAAlP8/saJ2kjvQfhI7Ej14QpCvtVykLm1R8MIWwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01014.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-W-nAN27DX6o/Xxv5KtbL9EI/AAAAAAAAlP8/saJ2kjvQfhI7Ej14QpCvtVykLm1R8MIWwCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01014.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दाट झाडीतून वाहणारी नदी आणि मागची मंदिरे </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6lVsOYLdeBM/Xxv5KDSAzvI/AAAAAAAAlP4/bioVsKNYyJEWAeU0wQMzFx_93W4WQJFAgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01023.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-6lVsOYLdeBM/Xxv5KDSAzvI/AAAAAAAAlP4/bioVsKNYyJEWAeU0wQMzFx_93W4WQJFAgCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01023.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">छेदाष्म थडगी </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-sBTLDxIivvM/Xxv5O-ae4dI/AAAAAAAAlQE/CqUx-ta5-7U1oOPE89DYzSbwy9mmNBAoQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01032.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-sBTLDxIivvM/Xxv5O-ae4dI/AAAAAAAAlQE/CqUx-ta5-7U1oOPE89DYzSbwy9mmNBAoQCLcBGAsYHQ/w640-h426/DSC01032.JPG" title="Rock cut monuments of Gunung Kawi, Bali" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पावसाळी वातावरणात तिथे गूढ वाटत होते </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-axHwGo8BNwo/Xxv5PkxVvPI/AAAAAAAAlQI/u49MGPfk8m4S-FhfdG0pZON0iSJuYUHTACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01035.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-axHwGo8BNwo/Xxv5PkxVvPI/AAAAAAAAlQI/u49MGPfk8m4S-FhfdG0pZON0iSJuYUHTACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01035.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">हिरवीगार दरी </td></tr></tbody></table><span lang="MR"><br /></span></span></div>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">आता
आजचे शेवटचे मंदिर होते गोवा गजह मंदिर. उघडं तोंड असलेल्या आकाराच्या गुहेसाठी हे
मंदिर पर्यटकांत प्रसिद्ध आहे. मंदिराचा परिसर बराच मोठा होता. तिकीट काढून आणि सारोंग
गुंडाळून मी आत शिरलो. डाव्या हाताला गुहा होती. फोटोत दिसते त्यापेक्षा ही गुहा लहानच
होती. वाकून मी आत शिरलो. उदबत्त्यांचा धूर पसरला होता. आतली उष्णता</span><span style="line-height: 115%;">,<span lang="MR"> आर्द्रता</span>,<span lang="MR"> आणि धूर यांमुळे घुसमटायला होत होतं. गुहेत
एका बाजूला गणपतीची मूर्ती होती तर एका बाजूला शिवलिंग होते. आत काही फार वेळ थांबता
येत नव्हतं. मी लगेचच बाहेर आलो. बाहेरचे मंदिर काहीसे इतर मंदिरांसारखेच होते. वेगवेगळ्या
प्रकारचे मनोरे आणि पद्मासन दिसत होते. इथले अजून एक वैशिष्ट्य म्हणजे भलेमोठे पाण्याचे
कुंड. यात सात देवतांच्या मूर्ती आहेत. या मूर्ती गंगा</span>,<span lang="MR"> यमुना</span>,<span lang="MR"> सरस्वती</span>,<span lang="MR"> नर्मदा</span>,<span lang="MR"> सिंधु आणि कावेरी
अशा भारतातल्या सात नद्यांचे प्रतिनिधित्व करतात. पलीकडे एक वाट एका दरीत उतरताना दिसत
होती. तिथे काही बौद्ध स्तूप आणि लहान मंदिरे होती. तिथे थोडीफार फोटोग्राफी करून मी
बाहेर पडलो. </span><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font size="5"><span style="line-height: 115%;"><span lang="MR">आज दिवसभर चांगलीच तंगडतोड झाली होती. त्यामुळे आता जीव थकला होता. मी लगेच होमस्टेवर परतलो. एव्हाना सात वाजलेच होते. थोडा वेळ विश्रांती घेऊन जेवायला बाहेर पडलो. ऊबुद मधला मुख्य बाजार रस्ता हाकेच्या अंतरावर होता. तिथे थोडा वेळ फेरफटका मारून मोक्षा कॅफे नावच्या प्रसिद्ध उपहारगृहात जेवायला गेलो. आतला अॅम्बियन्स छानच होता. बसायला बैठक आणि चौरंगासारखे टेबल होते. मुख्य म्हणजे हे उपहारगृह संपूर्ण वीगन होते. भारताबाहेर अशी जागा सापडणे आधीच मुश्किल. इथे तर स्थानिक आणि पाश्चात्त्य अशा वेगवेगळ्या संपूर्ण शाकाहारी पदार्थांची रेलचेल होती. मग त्यातला बालीनीज करी हा पदार्थ मागवला. ही करी तशी थाई करीसारखीच होती. पण मसाले काहीसे वेगळे होते. मनसोक्त जेवून मग मुक्कामाच्या ठिकाणी परतलो. उद्या चेक आऊट करायचे होते. मग सामान बांधून ठेवून झोपी गेलो.</span></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5"><span style="line-height: 115%;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-VorB3aAeWPY/Xxv7TnQ2UnI/AAAAAAAAlQo/QJPb6lG09xohRkURW7DYYHslkrm3BKOmgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01040.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-VorB3aAeWPY/Xxv7TnQ2UnI/AAAAAAAAlQo/QJPb6lG09xohRkURW7DYYHslkrm3BKOmgCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01040.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गोवा गजह मंदिरातील कुंड आणि नद्यांच्या मूर्ती </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YbzgShT1Ct8/Xxv7TPW4q5I/AAAAAAAAlQk/CtoYjUxE6KQwR53caupQ97Is23HP5HhSACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01041.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-YbzgShT1Ct8/Xxv7TPW4q5I/AAAAAAAAlQk/CtoYjUxE6KQwR53caupQ97Is23HP5HhSACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01041.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिरातील प्रसिद्ध गुहा </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3OXQPozqM3E/Xxv7NgtZ-lI/AAAAAAAAlQg/akNYgWMJVco7uCpO_dE941F0PwaEUO6iwCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01042.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-3OXQPozqM3E/Xxv7NgtZ-lI/AAAAAAAAlQg/akNYgWMJVco7uCpO_dE941F0PwaEUO6iwCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01042.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गुहेतील गणपतीची मूर्ती </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8DU12fsc8iE/Xxv7VtK5jZI/AAAAAAAAlQs/O34i-3y8TAMqNwlHEgRNI-C4IE6XkowwACLcBGAsYHQ/s6000/DSC01044.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-8DU12fsc8iE/Xxv7VtK5jZI/AAAAAAAAlQs/O34i-3y8TAMqNwlHEgRNI-C4IE6XkowwACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01044.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गुहेतील शिवलिंगे </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hyQZL5bB1Ww/Xxv7YYnpmFI/AAAAAAAAlQw/XSOHyD4tEuQZZSkMaEnIT7hpP65H2z5PgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC01053.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-hyQZL5bB1Ww/Xxv7YYnpmFI/AAAAAAAAlQw/XSOHyD4tEuQZZSkMaEnIT7hpP65H2z5PgCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC01053.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दरीत उतरणारी वाट </td></tr></tbody></table></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: left;"><b><font size="5">क्रमशः </font></b></p>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Ubud, Gianyar, Bali, Indonesia-8.5068536 115.2624778-36.817005491213919 80.1063350883606 19.80329829121392 150.4186205116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-73502146083780114832020-07-19T23:10:00.003+05:302020-07-19T23:32:37.542+05:30नयनरम्य बाली – भाग ६ – मुक्काम पोस्ट ऊबुद Beautiful Bali - Part 6 - In Ubud<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-large;">नुसा लेंबोंगानची सहल आटोपून मी सनूर पोर्टवर पोहोचलो तेव्हा साधारण सहा वाजले होते. आता कुटामधल्या हॉस्टेलवर जाऊन बॅग घ्यायची होती आणि ऊबुदला जायचे होते. मग लगेचच स्कूटर चालू केली आणि हॉस्टेलच्या दिशेने निघालो. सकाळी मोकळा दिसलेला हा रस्ता आता मात्र वाहनांनी खचाखच भरला होता. अक्षरशः बंगलोर किंवा मुंबईची आठवण व्हावी एवढं ट्रॅफिक होतं. आधीच स्नोर्केलिंगमुळे थकलो होतो. त्यात या ट्रॅफिकने जीव नकोसा केला होता. अखेरीस इंच इंच लढवत दीड तासाने मी हॉस्टेलवर पोहोचलो. रिसेप्शनवर विक्टरच होता. मला इथून ऊबुदला जायचे आहे असं समजताच त्याने मला अजून एका तासाने निघण्याचा सल्ला दिला. बाहेर ट्रॅफिक किती होतं ते मी अनुभवलं होतंच. तशीही मला थोडी विश्रांती हवी होती. मग मी तिथून बॅग उचलली आणि जवळच्या उपहारगृहात जेवायला गेलो. आज परत भात आणि भाज्या खायची इच्छा नव्हती. मग एक पिझ्झा मागवला. जेवण होईपर्यंत नऊ वाजलेच. गुगलवर ट्रॅफिक बघितले. विक्टर म्हणाला तसे एव्हाना ट्रॅफिक कमी झाले होते. मग सुसाट निघालो ऊबुदच्या दिशेने. खरे तर ऊबुदचा रस्ता सनूर पोर्टवरूनच जात होता. किंबहुना सनूर पोर्ट ऊबुद आणि कुटाच्या बरोब्बर अर्ध्या अंतरावर होते. सकाळीच बॅग घेऊन निघालो असतो तर एवढा हेलपाटा पडला नसता. आणि पोर्टवर बोट कंपनीच्या ऑफिसमध्ये बॅग पण ठेवता आली असती. थोडा प्लॅन चुकलाच. असो. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-large;"><br /></span></div><font size="5"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Wvatydr8jwA/XxR-KgZMXtI/AAAAAAAAlLE/-AYNJw5nQAg6I4aOgaAAHbMDwzlNDYTHACLcBGAsYHQ/s6000/DSC00936.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-Wvatydr8jwA/XxR-KgZMXtI/AAAAAAAAlLE/-AYNJw5nQAg6I4aOgaAAHbMDwzlNDYTHACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00936.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ऊबुद मधील वैशिष्ट्यपूर्ण राईस टेरेस <br /></td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br />ऊबुद म्हणजे बालीची सांस्कृतिक राजधानी. बालीच्या मध्यवर्ती भागात काहीशा डोंगराळ भागात वसलेले हे शहर इथल्या योग प्रशिक्षण केंद्रांसाठी आणि वीगन खाण्यासाठी प्रसिद्ध आहे. त्याचबरोबर इथली काही प्रसिद्ध मंदिरे, भातशेती, पुरातन राजवाडे आणि वस्तुसंग्रहालये या शहराच्या सौंदर्यात भर घालतात. या जागेचा इतिहास अगदी आठव्या शतकापर्यंत जातो. त्या काळी जावा बेटावरून ऋषि मार्कंडेय इथे आले आणि इथल्या दोन नद्यांच्या संगमाजवळ त्यांनी ध्यानधारणा केली. पुढे त्यांनी त्या जागी गुनुंग लेबाह या मंदिराची स्थापना केली. तेव्हापासून या जागेला धार्मिक महत्त्व प्राप्त झाले. इथल्या परिसरात अनेक औषधी वनस्पती सापडत. स्थानिक भाषेत उबद म्हणजे औषध. म्हणूनच या जागेला ऊबुद असे नाव मिळाले. पुढच्या चारशे वर्षांत इथे अनेक मंदिरे आणि धार्मिक शिक्षण देणार्या संस्था बांधल्या गेल्या. त्यामुळे या जागेचे महत्त्व उत्तरोत्तर वाढतच गेले. चौदाव्या शतकात माजापहीत साम्राज्याखाली आल्यानंतर इथली संस्कृती बहरत गेली. त्या काळात रूढ झालेल्या चालीरीती आजही इथल्या समाजात दिसतात. साधारण विसाव्या शतकात बालीमधले पर्यटन वाढू लागले. ऊबुदचे सांस्कृतिक महत्त्व आणि आजूबाजूचे निसर्गसौंदर्य यांमुळे ही जागा लवकरच एक लोकप्रिय पर्यटनस्थळ बनली. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ऊबुदमध्ये माझा दोन रात्री मुक्काम होता. इथे एक होमस्टे बुक केला होता. पोहोचेपर्यंत साडेदहा वाजले होते. होमस्टेचे यजमान कुटुंब झोपायच्या तयारीत होते. यजमान बाई अगदीच प्रेमळ होत्या. एवढा उशीर झाला होता तरी त्यांनी यथोचित आगत-स्वागत केले. दिवसभरच्या दगदगीने मी पार थकलो होतो. चेक इन करून लगेच झोपी गेलो. सकाळी जरा उशीराच उठलो. आज तसेही इथले आसपासचे स्थलदर्शन करायचे होते. यजमान बाई नाश्ता बनवत होत्या तोपर्यंत मी जरा घर आणि आजूबाजूचा परिसर पहायला निघालो. अगदी टिपिकल बालीनीज पद्धतीचे घर होते. घराच्या प्रांगणातच एक लहानसे मंदिर होते. आपल्याकडे जुन्या वाड्यांत जसे मोठे देव्हारे असतात तसाच काहीसा प्रकार वाटत होता. बालीमधल्या प्रत्येक घरात असे एक मंदिर असते. असे म्हणतात की बालीमध्ये घरे कमी आणि मंदिरे जास्त आहेत. मंदिराच्या पायरीवरच एका पानांच्या परडीवर फुले आणि उदबत्या ठेवलेल्या होत्या. याला कानांग सारी असे म्हणतात. आपण देवापुढे नैवेद्य ठेवतो तसे इथे मंदिराच्या किंवा घराच्या बाहेर कानांग सारी ठेवायची पद्धत आहे. घरातले मंदिर अगदी सुबक होते. प्रवेशद्वारावरच एक सुंदर गणपतीची मूर्ती होती. आतमध्ये बरेच मनोरे होते. प्रत्येकावर उतरती छपरे होती. मध्यभागी पद्मासन होते. सगळी रचना अत्यंत सुबक आणि नीटनेटकी होती. उदबत्त्यांचा सुगंध दरवळत होता. तेवढ्यात नाश्ता तयार असल्याचे बाईंनी सांगितले. काळा भात आणि त्यावर नारळ आणि गुळाचा पाक असा बेत होता. सोबत काही फळे होती. काळा भात बघून माझे जर्मनीत असतानाचे त्याबाबतीतले फसलेले प्रयोग आठवले. नक्की घशाखाली जाईल की नाही याची चिंता वाटू लागली. शेवटी सगळे विचार बाजूला सारून मी पहिला घास खाल्ला. आणि काय चव होती! काळ्या भाताचा सुगंध काहीसा वेगळाच होता. नारळ आणि गुळाच्या पाकामुळे थोडीफार नारळीभातासारखी चव वाटत होती. सगळा बेत मस्तच जमला होता. पोटभर नाश्ता करून मी स्थलदर्शनाला निघालो. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-yP2ct2_IRR4/XxSElOFQtQI/AAAAAAAAlMY/aZsgS-LOPrMJpEPRyPIX2Og4aSHzVd_lgCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190609_083704.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-yP2ct2_IRR4/XxSElOFQtQI/AAAAAAAAlMY/aZsgS-LOPrMJpEPRyPIX2Og4aSHzVd_lgCLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190609_083704.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">घरासमोर ठेवलेले कनांग सारी </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-BoFVEygPM0s/XxSEWoHm-uI/AAAAAAAAlMQ/h7bvdhiraoIkRcxxmk8os8R0rHUsglYZQCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190609_083750.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-BoFVEygPM0s/XxSEWoHm-uI/AAAAAAAAlMQ/h7bvdhiraoIkRcxxmk8os8R0rHUsglYZQCLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190609_083750.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">यजमानांच्या घरात असलेले मंदिर आणि त्यातले मनोरे </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-EIdInRNVDLc/XxSEkp9CbZI/AAAAAAAAlMU/nkuZDY-63ckcLz6KhPvuhG6ebYmIJoFugCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190609_083921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="500" src="https://1.bp.blogspot.com/-EIdInRNVDLc/XxSEkp9CbZI/AAAAAAAAlMU/nkuZDY-63ckcLz6KhPvuhG6ebYmIJoFugCLcBGAsYHQ/w375-h500/IMG_20190609_083921.jpg" width="375" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिराच्या बाहेर असलेली गणपतीची मूर्ती </td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ऊबुद म्हणजे निसर्ग आणि संस्कृती यांचे वैशिष्ट्यपूर्ण मिश्रण आहे. माझा पहिला थांबा होता कांपुहान रिज वॉक. हा एक जवळच्या टेकडीवर जाणारा छोटासा ट्रेल होता. चढून जायचे असल्याने ही जागा मी पहिली निवडली होती. टेकडीच्या पायथ्याशी मी स्कूटर लावली आणि वर चढू लागलो. तितक्यात एक सुंदरसे मंदिर दृष्टीस पडले. आजूबाजूची हिरवळ, खालून वाहणारा नदीचा प्रवाह, आणि मंदिरातली गूढ शांतता, सारेच रम्य वाटत होते. ट्रेल तसा सोपाच होता. अनेक पर्यटक तिथून जात होते. नशीबाने फार गर्दी नव्हती. थोड्याच वेळात टेकडीच्या माथ्यावर पोहोचलो. इथून शहराचा सुदूर परिसर दिसत होता. आजूबाजूची हिरवाई प्रसन्न वाटत होती. साधारण दोनेक किमी लांबीचा ट्रेल असेल. मी दुसर्या टोकापर्यंत पोहचलो. तिथे एक छोटासा कॅफे होता. तिथे बसून एक मस्त कॉफी मागवली. बरेच पर्यटक तिथूनच शहराच्या दुसर्या भागात जात होते. मी मात्र स्कूटर टेकडीच्या पायथ्याशी लावलेली असल्याने तिथून परत मागे वळलो. थोडेफार फोटो काढून खाली उतरलो. पुढचा थांबा होता तेगालांग राईस टेरेस. डोंगरउताराला चरे पाडून सपाट जमीन बनवून त्यावर केलेली भातशेती म्हणजे राईस टेरेस. आपल्याकडे उत्तराखंड किंवा हिमाचल प्रदेश या राज्यांत हा प्रकार आढळतो. बालीमधली ही अशा प्रकारची शेती कमालीची प्रसिद्ध आहे. नक्की त्यात काय विशेष आहे ते बघण्यास मी उत्सुक होतो. तिथवर पोहोचलो तर ही तोबा गर्दी! किती तरी वेळ पार्किंगला जागाच मिळेना. शेवटी एका दुकानदाराला जास्तीचे पैसे देऊन त्याच्या दुकानासमोर स्कूटर पार्क केली. राईस टेरेसचेही वेगळे तिकीट होते. एकदाचा आत शिरलो. समोर बघतो तर काय, एक लहानशी दरी होती आणि त्यात अधेमधे चरे पाडून भाताची रोपे लावली होती. मध्येमध्ये लाकडाच्या राहुटया उभारल्या होत्या. पर्यटक चिखलातून चालत होते आणि फोटो काढत होते. मधेच कुठे झोपाळे बांधले होते तर कुठे बदामाच्या आकाराचे प्रोप्स उभारून फोटो स्पॉट बनवले होते. नक्की शेत होते की सहलीची जागा हेच कळेना! आणि निदान दृश्य रम्य असावे तर तसेही काही खास नव्हते. आणि म्हणे वर्ल्ड हेरिटेज साइट! एकंदरीत ही जागा माझ्या खि फार पसंतीस पडली नाही. मी उपचारापुरते दोन-चार फोटो काढून तिथून बाहेर पडलो. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-eS57OoeRRXU/XxSA_JqRuuI/AAAAAAAAlLc/Re7ghqgS_j0xEq7S-gGByqfx4gbNDpNZQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00903.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-eS57OoeRRXU/XxSA_JqRuuI/AAAAAAAAlLc/Re7ghqgS_j0xEq7S-gGByqfx4gbNDpNZQCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00903.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">टेकडीच्या पायथ्याचे मंदिर आणि वर जाणारी पायवाट <br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-d-rYFqs4KjM/XxSA_HnGAdI/AAAAAAAAlLY/FEnOdDDOiR0TooHPUPds6NbNJ15EcVCNACLcBGAsYHQ/s6000/DSC00911.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-d-rYFqs4KjM/XxSA_HnGAdI/AAAAAAAAlLY/FEnOdDDOiR0TooHPUPds6NbNJ15EcVCNACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00911.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">रिज वॉक वरची हिरवाई </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-iGSCKYPzKCU/XxSA-iSsjyI/AAAAAAAAlLU/6dFZFXtTbV0pEetra7fYybAz7XxZTQ-OgCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00914.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-iGSCKYPzKCU/XxSA-iSsjyI/AAAAAAAAlLU/6dFZFXtTbV0pEetra7fYybAz7XxZTQ-OgCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00914.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कांपुहान रिज ट्रेल </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rgpgu2M-ghE/XxSBdaqVBjI/AAAAAAAAlLw/DE1_9dGyYycJT-6MYnBYKpRTvX4Hl8jdQCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00931.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-rgpgu2M-ghE/XxSBdaqVBjI/AAAAAAAAlLw/DE1_9dGyYycJT-6MYnBYKpRTvX4Hl8jdQCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00931.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कॅफे कडे जाणारी वाट </td></tr></tbody></table><div style="text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-kKxN_LjIp3Y/XxSBeAbW8SI/AAAAAAAAlL8/BECwebH9l_8UosxuToPcBrVfdmKILOL5gCLcBGAsYHQ/s6000/DSC00940.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-kKxN_LjIp3Y/XxSBeAbW8SI/AAAAAAAAlL8/BECwebH9l_8UosxuToPcBrVfdmKILOL5gCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00940.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">राईस टेरेस </td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>क्रमशः</b> </div></font>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com2Ubud, Gianyar, Bali, Indonesia-8.5068536 115.2624778-36.817005491213919 80.1063350883606 19.80329829121392 150.4186205116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-64977704529458745992020-07-12T14:22:00.000+05:302020-07-12T14:22:28.643+05:30नयनरम्य बाली – भाग ५ – नुसा लेंबोंगान आणि स्नोर्केलिंगचा थरार Beautiful Bali - Part 5 - Nusa Lemongan and snorkeling adventure<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">जाग आली तेव्हा सव्वासात वाजले होते. मी ताडकन उठून बसलो. नुसा लेंबोंगानला जाणारी बोट नऊ वाजता सुटणार होती. मात्र त्यासाठी आठ वाजता सनूर पोर्टवर चेक इन करायचे होते. हॉस्टेल पासून तिथपर्यन्त अंतर होते १८ किमी! सत्यानाश! आता बोट सुटणार आपली! मी झटक्यात आवरलं आणि चेक आऊट केलं. बॅग तिथेच काउंटरवर ठेवली. ना चहा ना नाश्ता. तसाच स्कूटरवरुन सनूर च्या दिशेने निघालो. काल ज्या बाईशी बोलून बुकिंग केलं होतं तिला फोन करून मी सव्वाआठपर्यन्त येतोय असं सांगितलं. नशिबाने सकाळची वेळ असल्याने फार ट्रॅफिक नव्हतं. म्हणता म्हणता एकदाचा साडेआठला पोर्टवर पोहोचलो. चेक इन वगैरे केलं. मग तिथल्या वेटिंग रूम मध्ये बसायला गेलो. बघतो तर काय, तिथे दोन-चारच टाळकी दिसत होती. म्हणजे एवढी पळापळ करूनही मी लवकरच पोहोचलो होतो. असो. अजून बराच वेळ आहे असं बघून मी जवळच्या उपहारगृहात नाश्ता केला आणि परत बोट सुटायची वाट बघत वेटिंग रुममध्ये येऊन बसलो. अखेरीस साडेनऊ वाजता बोटीत चढायला सांगण्यात आले. इथे ना जेट्टी होती ना वर चढायला पायर्या. गुडघ्याएवढ्या पाण्यातून चालत जात तिथल्या माणसाचा हात धरून अक्षरशः बोटीत उडी मारायची होती. अर्धा तर इथेच भिजलो. उत्तम सुरुवात आहे असं म्हणत मी आत जाऊन बसलो. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-D6NyP2fy7oQ/XwrLr_pzTPI/AAAAAAAAlGk/FTd7d3X_UVQImplbfUBUlvn6QhgCGCTBACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190608_100931.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-D6NyP2fy7oQ/XwrLr_pzTPI/AAAAAAAAlGk/FTd7d3X_UVQImplbfUBUlvn6QhgCGCTBACLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190608_100931.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">नुसा लेंबोंगानचा किनारा </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-QBx3eIilzAo/XwrLrJOS9YI/AAAAAAAAlGg/sXLrwlsTDFcYQeV9EKS4h0xYr_10BxKvACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190608_112946_503.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-QBx3eIilzAo/XwrLrJOS9YI/AAAAAAAAlGg/sXLrwlsTDFcYQeV9EKS4h0xYr_10BxKvACLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190608_112946_503.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">डेविल्स टियरच्या बाजूचा बीच </td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">बोट चांगलीच वेगवान होती. चहूबाजूंनी पाण्याचे तुषार उडवत लीलया पुढे चालली होती. अर्ध्या तासातच नुसा लेंबोंगान आले. इथून पुढे तुम्ही जे पॅकेज बुक केले असेल त्याप्रमाणे गाईड तुम्हाला घेऊन जात होते. मी नुसा लेंबोंगानवरचे स्थलदर्शन आणि स्नोर्केलिंग असं पॅकेज बुक केलं होतं. गम्मत म्हणजे हे पॅकेज बुक केलेला मी एकटाच होतो. थोडक्यात मला पर्सनल गाइडेड टूर मिळणार होती. अपेक्षेप्रमाणे गाईड स्कूटर घेऊन आला. त्याचं नाव होतं ली. ली हा तिथला स्थानिक होता. त्याच्याशी गप्पा मारता मारता आमची नुसा लेंबोंगान सहल सुरू झाली. पहिलेच स्थळ होते डेविल्स टियर. ही जागा नुसा दूआवरच्या वॉटरब्लो सारखी, मात्र त्यापेक्षा बरीच मोठी होती. अर्धवर्तुळाकृती खडकाळ किनारा होता. त्याखाली एक भलीमोठी गुहा होती. त्यावर समुद्राच्या लाता आदळून पाणी उंच उडत होतं. गरजणार्या दर्याचा आवाज सर्वत्र घुमत होता. लीच्या मते आज समुद्राला फारसा आवेग नव्हता. नाहीतर याहीपेक्षा पाणी उंच उडतं म्हणे. मला तर उडणार्या पाण्यापेक्षा तो खडकाळ किनारा आणि पाण्याचा गडद निळा रंग जास्त मोहक वाटत होता. तिथे थोडे फोटो काढल्यावर ली मला उजव्या बाजूने किनार्याच्या दुसर्या बाजूला घेऊन गेला. इथे कमालीची शांतता होती. तुरळक पर्यटक होते. किनार्यावर लहानमोठे खड्डे होते. त्यावर लाटा आदळून उंच उडत होत्या. वारा भन्नाट सुटला होता. इथे चिक्कार फोटो काढले. लीकडून स्वतःचे पण फोटो काढून घेतले. मग आम्ही स्कूटरवरून त्याच किनार्याच्या पुढच्या भागात गेलो. इथे सुंदर असा वाळूचा किनारा होता. असंख्य पर्यटक पाण्यात मस्ती मजा करत होते. किनार्याच्या वरच्या बाजूला एक छानसे रेस्तोरंट होते. तिथून किनार्याचे सुंदर दृश्य दिसत होते. एक कॉफी मागवली आणि थोडा वेळ किनार्यावर येणार्या लाटा बघत बसलो. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-h-FBe_nPn9I/XwrMSBGWreI/AAAAAAAAlGw/GvSNJcSiED87ai6Fv0Nlsg2h796WRi5kQCLcBGAsYHQ/s2048/DSC00815.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-h-FBe_nPn9I/XwrMSBGWreI/AAAAAAAAlGw/GvSNJcSiED87ai6Fv0Nlsg2h796WRi5kQCLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00815.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">डेविल्स टियरवर उसळणार्या लाटा </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZEyvvcOSAXc/XwrMSL48JoI/AAAAAAAAlG0/vW9DNopAMmoWWC9jM4vNKixqzkJOJvDoACLcBGAsYHQ/s2048/DSC00815_.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZEyvvcOSAXc/XwrMSL48JoI/AAAAAAAAlG0/vW9DNopAMmoWWC9jM4vNKixqzkJOJvDoACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00815_.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">समुद्राखालच्या गुहेतले गर्द निळे पाणी </td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YjKteIMFXE4/XwrMqya1jxI/AAAAAAAAlHA/t7n2aWhXj1YO48PV4JH0-ibaXKib9AYeACLcBGAsYHQ/s6000/DSC00814.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-YjKteIMFXE4/XwrMqya1jxI/AAAAAAAAlHA/t7n2aWhXj1YO48PV4JH0-ibaXKib9AYeACLcBGAsYHQ/w625-h416/DSC00814.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अर्धवर्तुळाकृती खडकाळ किनारा आणि त्यावर आदळणार्या लाटा </td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">आता वेळ आली होती स्नोर्केलिंगची. पहिल्यांदाच करणार होतो. नक्की प्रकार काय असतो याची थोडीफार कल्पना होती. पण पोहता येत नव्हते आणि पाण्याची थोडी भीतीही होती. तरीही पाण्याखालचे जग बघायला मिळणार म्हणून प्रचंड उत्सुकताही होती. थोड्याच वेळात आम्ही त्या जागी पोहोचलो. इथे किनार्यावरच्या एका रेस्तोरंटवर मला सोडून तीन वाजता घ्यायला येतो असे सांगून ली निघून गेला. रेस्तोरंटमध्ये तसं कुणीच नव्हतं. एकच गोरा मुलगा बसलेला दिसला. तोही स्नोर्केलिंगसाठीच आला होता. ओळख-पाळख झाली. हा होता जर्मनीचा वेलेण्टिन. मग त्याच्याशी जर्मन मध्ये गप्पा मारू लागलो. मला जर्मन येतं हे बघून तो तर एकदमच आश्चर्यचकित झाला. आमची चांगली गट्टी जमली. तेवढ्यात स्नोर्केलिंगचा गाईड आला. माझ्या सगळ्या वस्तू तिथल्या एका लॉकर मध्ये ठेवून फक्त स्विमिंगसूट घालून मी निघालो. वेलेण्टिन सोबत होताच. चला, सोबत कोणी तरी आहे, असं बघून मला जरा दिलासा वाटला. मग आम्ही तिघे एका लहानशा बोटीतून निघालो. सुरूवातीला केरळच्या बॅकवॉटरसारखा वाटणारा तो भाग अचानक खुल्या समुद्रात बदलला. पाणी शांतच होतं. जेमतेम वीसेक फूट खोली असेल. आणि इतकं नितळ होतं की इथूनच तळ दिसत होता. मग गाईडने आम्हाला स्नोर्केलिंगचे उपकरण दिले आणि म्हणाला मारा उड्या! आता मात्र माझी तंतरली. अरे तू गाईड आहेस, तू हे शिकवायला हवस, मी मनोमन म्हणत होतो. पण हे त्याला कसं सांगणार! शिवाय भाषेचा प्रश्नही होताच. इकडे वेलेण्टिन सगळा जामानिमा करून उडी मारायला तयार. एकंदरीत माझा चेहरा बघून त्या दोघांना कल्पना आली. मग वेलेण्टिनने मला सगळी प्रक्रिया समजावून सांगितली. त्याने आधी बर्याच वेळा स्नोर्केलिंग केले होते. ते उपकरण कसे नाकावर घट्ट लावायचे आणि कसा तोंडाने श्वास घ्यायचा हे त्याने नीट समजावले. आता प्रश्न होता पोहण्याचा. फ्लोटिंग जॅकेट तर घातले होतेच. त्यामुळे बुडण्याची शक्यता नव्हती. पण पाण्याच्या प्रवाहासोबत वाहत गेलो तर? माझी ही अडचण समजून गाईडने एक प्लास्टिकची एक तरंगणारी चौकट दोरीला बांधून पाण्यात फेकली. म्हणाला याला पकडून पाण्यात बघत रहा. हळू हळू धीर करून मी पाण्यात उडी मारली. दोन्ही हातांनी त्या चौकटीला घट्ट पकडून चेहरा पाण्याखाली नेला. आणि काय ते दृश्य! रंगीबेरंगी प्रवाळ आणि त्यावर पोहणारे लहान-लहान मासे! त्यातले धमक पिवळ्या रंगाचे प्रवाळ तर फारच आकर्षक दिसत होते. त्यांचे आकार तर कित्ती वेगवेगळे! काही हातातल्या पंख्यासारखे, काही काटेरी झुडुपांसारखे, काही गोल स्पंजसारखे, तर काही वळवळणार्या सापासारखे. सगळे दृश्य अगदी डिस्कवरी चॅनेल वर दाखवतात तसे दिसत होते. काश माझ्याकडे गो-प्रो असता! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-82a22KB92pQ/XwrNW0zeCPI/AAAAAAAAlHI/GSnKP-gd8h8nCEzSuX1k6m1Fb39pxN0iwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190608_131733.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-82a22KB92pQ/XwrNW0zeCPI/AAAAAAAAlHI/GSnKP-gd8h8nCEzSuX1k6m1Fb39pxN0iwCLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190608_131733.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">स्नोर्केलिंगसाठी जाताना </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gPVMhlwsAMQ/XwrNbx99xDI/AAAAAAAAlHM/ea6gOC9Hvd8-FTQOhrfenZ1kkC_QCTK_gCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190608_130214.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="500" src="https://1.bp.blogspot.com/-gPVMhlwsAMQ/XwrNbx99xDI/AAAAAAAAlHM/ea6gOC9Hvd8-FTQOhrfenZ1kkC_QCTK_gCLcBGAsYHQ/w375-h500/IMG_20190608_130214.jpg" width="375" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">चौकटीला धरून स्नोर्केलिंग करताना </td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">गाईड बोट हळूहळू पुढे नेत होता. त्यामुळे मला थोड्याफार आजूबाजूच्या भागाचे दर्शन घडत होते. आता श्वास घ्यायची प्रक्रिया चांगली अंगवळणी पडली होती. पाण्यात पाय मारता पण येऊ लागले होते. सुंदर जलसृष्टीचे दर्शन घडत होते. तसे इथले बरेचसे प्रवाळ ब्लीच झालेले दिसत होते. माशांची संख्याही खूप जास्त नव्हती. पण जे काही जलजीवन दिसत होते ते अद्भुत होते. मधूनच वेलेण्टिन माशासारखा पोहत येत मी जीवंत आहे की नाही बघत होता. मला तर त्याची असूया वाटत होती. आणि एकीकडे आपल्याला पोहता येत नसल्याची लाजसुद्धा. पुढच्या वेळी पाण्याचे कुठले खेळ करायला यायचं तर पोहणं शिकूनच यायचं असा मनोमन निश्चय केला. तासभर स्नोर्केलिंग करून मी बोटीवर आलो. मग गाईडने बोट मागे वळवली. एवढा वेळ पाण्यात खेळून आता चांगलीच भूक लागली होती. रेस्तोरंटवर पोहोचलो तेव्हा जेवण तयारच होते. पटकन आवरले आणि बीचवरच्या आडव्या खुर्चीवर बसलो. आज गप्पा मारायला वेलेण्टिन सोबत होता. मग आमच्या वेगवेगळ्या विषयांवर गप्पा रंगल्या. जर्मनीतले आयुष्य आणि भारतातले आयुष्य, जगातली वेगवेगळी पर्यटनस्थळे आणि तिथली संस्कृती, असे बरेच विषय होते. एकंदरीत वेळ छान गेला. तेवढ्यात ली आलाच. मग वेलेण्टिनला बाय बाय करून मी लीसोबत परतीच्या वाटेवर निघालो. अधेमधे थांबून थोडेफार फोटो काढले. मग चार वाजताची बोट पकडून पुन्हा बालीला पोहोचलो.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-27_2pHyweN0/XwrN8fr_LVI/AAAAAAAAlHc/oUl_9mH1lzQLnE-uosjmchdrQANQ87c6wCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190608_121408.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-27_2pHyweN0/XwrN8fr_LVI/AAAAAAAAlHc/oUl_9mH1lzQLnE-uosjmchdrQANQ87c6wCLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190608_121408.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">बीचवरच्या खुर्चीवर बसून जेवणाची वाट बघताना </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-E-ZDLkCUAtw/XwrN8OUZXkI/AAAAAAAAlHY/hSNhUkR9CX04v8-JQM1tIobR_TiSa5uVwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20190608_140454.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="469" src="https://1.bp.blogspot.com/-E-ZDLkCUAtw/XwrN8OUZXkI/AAAAAAAAlHY/hSNhUkR9CX04v8-JQM1tIobR_TiSa5uVwCLcBGAsYHQ/w625-h469/IMG_20190608_140454.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">फ्राइड नूडल्स </td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><font size="5"><b>क्रमशः</b> </font></div>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com2Nusa Lembongan, Jungutbatu, Nusapenida, Klungkung Regency, Bali, Indonesia-8.6785828 115.4555858-36.988734691213921 80.29944308836059 19.631569091213919 150.6117285116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-89549405787838908682020-07-06T13:41:00.000+05:302020-07-06T13:41:05.838+05:30नयनरम्य बाली – भाग ४ – ग्रीन बाउल बीच आणि नुसा दुआ Beautiful Bali - Part 4 - Green Bowl beach and Nusa Dua<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">बालीचा
दक्षिण किनारा म्हणजे एकापेक्षा एक सरस अशा बीचेसची मेजवानी आहे. समुद्र आवडणार्या
पर्यटकांसाठी हा भाग म्हणजे जणू स्वर्गच. काल उलूवातू आणि सुलूबान असे दोन क्लिफ बीच
पहिले होते. पण तिथल्या गर्दीने सगळा विचका केला होता. मग आज ठरवलं आधी नीट होमवर्क
करायचा आणि मग शांत आणि सुंदर समुद्रकिनारे हुडकायचे. ब्रेकफास्ट करता करता हॉस्टेलमधल्या
काही पर्यटकांशी बोललो. बहुतेक सगळे सर्फिंग किंवा पार्टिंग करणारे होते. मला त्यांपैकी
काहीच नको होते. मग रिसेप्शनवर असलेल्या व्हिक्टरशी गप्पा मारू लागलो. परवा रात्री
अडीच वाजता यानेच माझे चेक इन केले होते. त्यामुळे त्याच्याशी एव्हाना चांगली ओळख झाली
होती. मला नक्की कशा प्रकारचा बीच हवा आहे हे मी त्याला समजावून सांगितले. मग त्याने
काही जागा सुचवल्या. स्थानिक लोकांशी गप्पा मारल्या की एखाद्या ठिकाणच्या अशा काही
गोष्टी कळतात की त्या कुठल्याच टुरिस्ट गाईडमध्ये सापडणार नाहीत. दिवसभराची रूपरेषा
ठरवली आणि बाइक चालू केली. वातावरण आजही छानच होते.</span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody style="line-height: 1.5;"><tr style="line-height: 1.5;"><td style="line-height: 1.5; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fruFPLUqCCM/XwLB3LF1fqI/AAAAAAAAk-Y/05hj7oCtISImK3gDhHMBd_I_208i0baYQCK4BGAsYHg/s6000/DSC00609.JPG" imageanchor="1" style="line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-fruFPLUqCCM/XwLB3LF1fqI/AAAAAAAAk-Y/05hj7oCtISImK3gDhHMBd_I_208i0baYQCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00609.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr style="line-height: 1.5;"><td class="tr-caption" style="line-height: 1.5; text-align: center;">ग्रीन बाउल बीच </td></tr></tbody></table></font></p><div class="separator" style="clear: both; line-height: 1.5; text-align: justify;"><br /></div><font size="5" style="line-height: 1.5;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: inherit; line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody style="line-height: 1.5;"><tr style="line-height: 1.5;"><td style="line-height: 1.5; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gy7CvRP8l2g/XwLBj8si7QI/AAAAAAAAk-A/fav9hV7-rg0OiJ4wePrKc0Cxf0gYahYWwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00501.JPG" imageanchor="1" style="line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-gy7CvRP8l2g/XwLBj8si7QI/AAAAAAAAk-A/fav9hV7-rg0OiJ4wePrKc0Cxf0gYahYWwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00501.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr style="line-height: 1.5;"><td class="tr-caption" style="line-height: 1.5; text-align: center;">पार्किंगच्या जागेवरून दिसणारा ग्रीन बाउल बीच </td></tr></tbody></table><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></font><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">काल
पार्ककडे जायला जे वळण घेतले होते त्याच्या अलिकडचे वळण घेऊन मी ग्रीन बाउल बीचकडे
निघालो. हा बीच म्हणजे बालीमधला एक सगळ्यात सुंदर पण काहीसा दुर्लक्षित बीच समजला जातो.
हा रस्ता पार्कच्या मागच्या बाजूने जात होता. काल पाहिलेली ती भव्य मूर्ती इथून वेगळ्याच
दृष्टिकोनातून दिसत होती. गरुडाच्या पंखांचा विस्तार इथून चांगलाच नजरेत भरत होता.
एका ठिकाणी थांबून तिथले फोटो काढले. तासाभरात ग्रीन बाउल बीचवर पोहोचलो. हाही क्लिफ
बीचच होता. मात्र क्लिफच्या खाली बर्यापैकी रुंद पुळण होती. स्कूटर पार्क करून मी
पायर्यांनी खाली उतरायला लागलो. गर्द हिरव्या झाडीतून पायर्या खाली उतरत होत्या.
हिरव्यागार डोंगरउतारामुळेच कदाचित या बीचला ग्रीन बाउल बीच म्हणत असावेत. लाटांचा
आवाज घुमत होता. पायर्या संपत आल्या आणि समोर बघतो तर काय</span><span style="line-height: 1.5;">,<span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> वेगाने आदळणार्या लाटा आणि त्यांचे उंच उडणारे तुषार. बीच गेला कुठे</span>?<span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> भरतीच्या पाण्याचा आवेग एवढा प्रचंड होता की पाण्याने सगळा बीचच गिळून टाकला
होता. बरेचसे पर्यटक तिथेच हताशपणे पायर्यांवर उभे होते. काही जण तसेच माघारी वळत
होते. तसे उजव्या बाजूने थोड्याफार उरल्यासुरल्या वाळूवर जाता येत होते. पण लाटा एवढ्या
उंच होत्या की दोन सेकंदांत माणूस चिंब भिजून जाईल. पाहिल्याच बीचवर भिजायची बिलकुल
इच्छा नव्हती. आता काय</span>?<span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> माझी चांगलीच फजिती झाली होती. पण इथे
आलोच आहे तर थोडा वेळ बसूया असं म्हणून मी तिथेच बसकण मारली. उसळणार्या लाटांचे फोटो
काढू लागलो. जागा तर सुंदरच होती. निळ्या आणि हिरव्या रंगाच्या सार्या छटा तिथे एकवटल्या
होत्या. डोंगरउतारावरच्या झाडांचा गर्द हिरवा रंग समुद्राने जणू उसना घेतला होता. समोरच्या
खडकावर आदळून पाण्याचे तुषार सर्वत्र उडत होते. तिथे बसून मी अगणित फोटो काढले. कॅमेर्याची
वेगवेगळी सेटिंग्स वापरुन पाहिली. शेवटी भूक लागल्याचे जाणवताच माघारी वळलो. </span><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt;"><font size="5" style="line-height: 1.5;"><span style="line-height: 1.5;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: inherit; line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody style="line-height: 1.5;"><tr style="line-height: 1.5;"><td style="line-height: 1.5; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-IXDlmidVrIg/XwLCj8XmFjI/AAAAAAAAk_A/S8es4vaZJJ0yThJnyNEwv8-FOrcDfHJAQCK4BGAsYHg/s6000/DSC00500.JPG" imageanchor="1" style="line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-IXDlmidVrIg/XwLCj8XmFjI/AAAAAAAAk_A/S8es4vaZJJ0yThJnyNEwv8-FOrcDfHJAQCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00500.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr style="line-height: 1.5;"><td class="tr-caption" style="line-height: 1.5; text-align: center;">वेगळ्या दृष्टीकोनातून दिसणारी पार्कमधली मूर्ती </td></tr></tbody></table></span></font></p><div style="text-align: justify;"><font size="5" style="line-height: 1.5;"><br /></font></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: inherit; line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody style="line-height: 1.5;"><tr style="line-height: 1.5;"><td style="line-height: 1.5; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4mOha-wA8cM/XwLCkRWUqiI/AAAAAAAAk_I/ZK1j_6inFl4xpvyaAfdFCXTqAhQL0xdWwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00537.JPG" imageanchor="1" style="line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-4mOha-wA8cM/XwLCkRWUqiI/AAAAAAAAk_I/ZK1j_6inFl4xpvyaAfdFCXTqAhQL0xdWwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00537.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr style="line-height: 1.5;"><td class="tr-caption" style="line-height: 1.5; text-align: center;">भरतीच्या पाण्यात गायब झालेला बीच </td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><font size="5" style="line-height: 1.5;"><br /></font></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: inherit; line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody style="line-height: 1.5;"><tr style="line-height: 1.5;"><td style="line-height: 1.5; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZouUXhHv4xk/XwLCkjsiSuI/AAAAAAAAk_M/sLnh3gKMan0TaO_nO2ID1BpsDqzoYLlKACK4BGAsYHg/s6000/DSC00687.JPG" imageanchor="1" style="line-height: 1.5; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZouUXhHv4xk/XwLCkjsiSuI/AAAAAAAAk_M/sLnh3gKMan0TaO_nO2ID1BpsDqzoYLlKACK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00687.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr style="line-height: 1.5;"><td class="tr-caption" style="line-height: 1.5; text-align: center;">बेभान आदळणार्या लाटा </td></tr></tbody></table><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 1.5;">पुढचा
बीच होता पंडावा बीच. हा तसा मोठा आणि गर्दीचा बीच होता. पण इथे काहीतरी खायला मिळेल
अशा आशेने मी तो निवडला होता. अर्ध्या तासातच तिथे पोहोचलो. रस्ता जिथून खाली बीचकडे
वळत होता त्या वळणावर एक मस्त फोटो स्पॉट बांधला होता. तिथे जरा वेळ थांबलो. समोरचा
अथांग समुद्र फारच सुंदर दिसत होता. थोडीफार गर्दी होती. पण अगदीच कोलाहल नव्हता. मग
खाली उतरून बीचवर पोहोचलो. किनार्यालगत असंख्य हॉटेल्स होती. एका लहानशा हॉटेलमध्ये
शिरलो आणि व्हेज नूडल्स मागवले. समोरचा समुद्र बघत जेवण केले आणि पुढच्या बीचकडे निघालो.
हा पुढचा बीच म्हणजे एक लहानसा आडवाटेवरचा बीच होता. गुनुंग पयांग नावाचे एक लहानसे
मंदिर होते. त्याच्या खाली काहीसा खडकाळ असा किनारा होता. इथे तर अक्षरशः कुणीच नव्हते.
समुद्रही शांत दिसत होता. भरती असल्याने पुळण फारशी दिसत नव्हतीच. मात्र त्यावरून चालता
येत होते. वारा मंद सुटला होता. इथे मी एका दगडावर शांतपणे बसलो. घरी एक व्हिडिओ कॉल
केला. तिथली शांतता मनसोक्त अनुभवली आणि नुसा दुआच्या दिशेने निघालो.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--uEEguM7djA/XwLZUY_9KTI/AAAAAAAAlAM/sr_zMNopJOA3WINFJFCEzBVxd4gUmRxCgCK4BGAsYHg/s6000/DSC00758.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/--uEEguM7djA/XwLZUY_9KTI/AAAAAAAAlAM/sr_zMNopJOA3WINFJFCEzBVxd4gUmRxCgCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00758.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पंडावा बीच </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gAItvSllvXY/XwLZUz9lLVI/AAAAAAAAlAQ/wIIQFrHKjSsZrM0c5nivN9fwWCknLtocACK4BGAsYHg/s6000/DSC00761.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-gAItvSllvXY/XwLZUz9lLVI/AAAAAAAAlAQ/wIIQFrHKjSsZrM0c5nivN9fwWCknLtocACK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00761.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पंडावा बीचकडे जाणारा रस्ता आणि समोर दिसणारा अथांग समुद्र </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-__Y51h-hv5g/XwLZVGLSo9I/AAAAAAAAlAU/62kR8DwVDxEujuPLSFvtQsHbDWMVnT4fwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00762.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-__Y51h-hv5g/XwLZVGLSo9I/AAAAAAAAlAU/62kR8DwVDxEujuPLSFvtQsHbDWMVnT4fwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00762.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पंडावा बीचवरचा फोटो स्पॉट <br /></td></tr></tbody></table><span style="font-family: inherit; font-size: x-large; line-height: 1.5;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-EwvKTQiaz8A/XwLaRFFglHI/AAAAAAAAlA8/pqWjpC2CM2cmFcy-K6GYg5RosD277mlpgCK4BGAsYHg/s6000/DSC00768.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-EwvKTQiaz8A/XwLaRFFglHI/AAAAAAAAlA8/pqWjpC2CM2cmFcy-K6GYg5RosD277mlpgCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00768.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अखेरीस सापडलेला शांत समुद्रकिनारा </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vsUTjFdEAOA/XwLaRcVXUYI/AAAAAAAAlBA/RvAx4BjF0nMjLXE26-D0rkMa_ctn11hwgCK4BGAsYHg/s6000/DSC00773.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-vsUTjFdEAOA/XwLaRcVXUYI/AAAAAAAAlBA/RvAx4BjF0nMjLXE26-D0rkMa_ctn11hwgCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00773.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">इथलं पानी कमालीचं शांत होतं </td></tr></tbody></table></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">नुसा
दूआ म्हणजे बालीमधले पंचतारांकित रिसॉर्ट टाउन. ऐषारामी पर्यटकांसाठी बांधलेली जागा.
इथला परिसर निश्चितच सुंदर होता. रुंद रस्ते</span><span style="line-height: 1.5;">,<span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> सुंदर बागा</span>,<span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> प्रत्येक चौकात सुरक्षारक्षक असा चोख बंदोबस्त होता. मी इथे आलो होतो ते वॉटरब्लो
नावाची जागा बघायला. इथे खडकांची नैसर्गिक रचना अशी काही बनली आहे की समुद्राचे पाणी
वेगाने आदळते आणि खडकाला असलेल्या भोकांतून कारंज्यासारखे वर उसळते. आज भरतीचा दिवस
असल्याने इथे पाण्याचा खेळ छान बघायला मिळेल अशा आशेने मी तिथवर पोहोचलो. खडकांची रचना
अगदीच वैशिष्ट्यपूर्ण होती. सततच्या पाण्याच्या आघाताने त्या खडकावर सुरेख आकार बनले
होते. आता उसळणारे पाणी कुठे दिसतेय ते शोधू लागलो. पण आजचा सगळा दिवसच फजितीचा होता.
दुपारी नको तेवढा उसळणारा समुद्र आता काहीसा शांत झाला होता. कारंजं कसलं</span>,<span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> पिचकारीतून पाणी उडवावं तसं अधूनमधून खडकातून पाणी वर उडत होतं. काय तरी नशीब
माझं! जिथे शांत बीच हवा होता तिथे समुद्राच्या लाटांनी कहर केलेला. आणि जिथे उंच उसळणारे
पाणी बघायला आलेलो तिथे जलाधिराज विश्राम अवस्थेत गेलेला. असो. भटकंती म्हटली की असे
फजितीचे प्रसंग यायचेच. त्यातही एक वेगळी मजा असते. </span><o:p></o:p></span></font></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8kFi2K03o6k/XwLbwD3S6QI/AAAAAAAAlB0/EFmbUODh5BE0A6v1Ek7K4D7nTBzWuGNdgCK4BGAsYHg/s6000/DSC00777.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-8kFi2K03o6k/XwLbwD3S6QI/AAAAAAAAlB0/EFmbUODh5BE0A6v1Ek7K4D7nTBzWuGNdgCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00777.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पाण्याच्या आघाताने खाडकावर बनलेले सुरेख आकार </td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-LDR-wty1J1Q/XwLbwXayS2I/AAAAAAAAlB4/nGxd1efZGSgXgYnBE43H326h9CzyAXYVACK4BGAsYHg/s6000/DSC00778.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-LDR-wty1J1Q/XwLbwXayS2I/AAAAAAAAlB4/nGxd1efZGSgXgYnBE43H326h9CzyAXYVACK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00778.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">उंच लाटांची नुसती प्रतिक्षाच </td></tr></tbody></table><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"><br /></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="inherit" size="5" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">हॉस्टेलवर
परतलो तेव्हा जेमतेम साडेसहा वाजले होते. अजून सगळी संध्याकाळ बाकी होती. मग हॉस्टेलच्या
मागच्या बीचवर गेलो. गुगलवर सर्च करून एक मस्त रेस्तोरंट शोधलं. एक बियर मागवली आणि
बसलो. अंधार पडत आला होतं. जांभळ्या संधीप्रकाशात सारा परिसर रम्य वाटत होता. मग पाड
थाई हा पदार्थ मागवला. हा पदार्थ मूळचा थाई असला तरी सगळ्या दक्षिण-पूर्व देशांत प्रसिद्ध
आहे. जेवण संपवून मी कुटामधल्या मुख्य रस्त्यावर फेरफटका मारायला निघालो. उद्या बालीच्या
जवळच असलेल्या नुसा लेंबोंगान या बेटावर जायचा बेत आखला होता. त्यासाठी एक टुर बूक
करावी लागते. त्याची थोडीफार चौकशी केली. एकंदरीत व्हिक्टरने सांगितलेली कंपनीच सगळ्यात
स्वस्त वाटत होती. मग मी त्यांना फोन करून उद्याचे बुकिंग करून टाकले. उद्या हॉस्टेलही
सोडायचे होते. मग लगेच परत येऊन समान बांधून ठेवले आणि बेडवर आडवा झालो. <span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span></span><span lang="EN" style="line-height: 1.5;"><o:p></o:p></span></font></p><div style="text-align: justify;"><font size="5"><b>क्रमशः</b></font> </div>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com3Bali, Indonesia-8.3405389 115.0919509-36.650690791213918 79.9358081883606 19.969612991213921 150.2480936116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-33199221261642929372020-06-27T20:52:00.002+05:302020-07-03T00:37:07.111+05:30नयनरम्य बाली – भाग ३ – उलूवातूचा रम्य सूर्यास्त Beautiful Bali - Part 3 - The picturesque sunset of Uluwatu<p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">गरुडा-विष्णु-कांचना
पार्कमधून बाहेर पडलो आणि उलूवातूच्या दिशेने निघालो. आता चांगलीच भूक लागली होती</span><span style="line-height: 115%;">.
<span lang="MR">रस्त्यात बरीच उपहारगृहे दिसत होती</span>. <span lang="MR">पण मनासारखे
काही दिसत नव्हते</span>. <span lang="MR">तेवढ्यात पाटी दिसली सुलूबान बीच अशी</span>.
<span lang="MR">मस्तपैकी बीचवर बसून जेवण करू असं म्हणून मी बीचकडे वळलो</span>. <span lang="MR">हा बीच म्हणजे क्लिफ बीच होता</span>. <span lang="MR">म्हणजे थेट समुद्रात उतरणारा
डोंगरकडा आणि त्याखाली थोडीफार पुळण</span>. <span lang="MR">खाली उतरायला पायर्या बांधलेल्या
होत्या</span>. <span lang="MR">पायर्यांच्या बाजूने कड्याला बिलगूनच असंख्य उपहारगृहे
होती</span>. <span lang="MR">दिसणारे दृश्य जितके सुंदर तितक्या पदार्थांच्या किमती
जास्त असे गणित होते</span>. <span lang="MR">इथल्या लाटा सर्फिंगसाठी अनुकूल होत्या</span>.
<span lang="MR">त्यामुळे सर्फिंगचे सामान विकणारी आणि सर्फिंग शिकवणारी बरीच दुकाने
होती</span>. <span lang="MR">आधी बीच बघून येऊ असे म्हणून मी पायर्या उतरू लागलो</span>.
<span lang="MR">वाट जरा निसरडीच होती</span>. <span lang="MR">जसजसे खाली उतरू लागलो तसा लाटांचा जोरदार आवाज येऊ लागला</span>.
<span lang="MR">दोन कड्यांचा मध्ये एक घळई निर्माण झाली होती</span>. <span lang="MR">काहीसे गूढ वाटत होते</span>. <span lang="MR">आजूबाजूला एक-दोन गुहा देखील होत्या</span>.
<span lang="MR">पुळण अगदीच अरुंद होती</span>. <span lang="MR">लाटा वेगाने आदळत होत्या</span>.
<span lang="MR">किनारा बहुतांश खडकाळच होता</span>. <span lang="MR">बसायला अशी जागा नव्हतीच</span>.
<span lang="MR">मग मी सरळ वर आलो आणि एका उपहारगृहात शिरलो</span>. <span lang="MR">फ्राइड
राईस मागवला आणि समोरचे दृश्य बघत बघत खाऊ लागलो</span>. <span lang="MR">इंडोनेशिया
मध्ये शाकाहारी जेवण मिळणे फार अवघड नाही</span>. <span lang="MR">इथल्या जेवणात मोठ्या
प्रमाणात भाज्या</span>,<span lang="MR"> भाताचे विविध प्रकार</span>, <span lang="MR">नारळाचे दूध</span>, <span lang="MR">वगैरे पदार्थ असतात</span>. <span lang="MR">इंडोनेशियन जेवणाबद्दल पुढे सविस्तर लिहिनेच. जेवण आटोपून मी उलूवातूच्या प्रसिद्ध
मंदिराकडे निघालो</span>. <o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"><span style="line-height: 115%;"><br /></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-FDbo7y3Tf3o/Xvdf5xGe3VI/AAAAAAAAk0U/QU7uEK8VJWovBcu_jUr9AjGrYIMyalLrwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00443.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-FDbo7y3Tf3o/Xvdf5xGe3VI/AAAAAAAAk0U/QU7uEK8VJWovBcu_jUr9AjGrYIMyalLrwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00443.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">सुलूबानचा क्लिफ बीच</font></td></tr></tbody></table><span style="line-height: 115%;"><br /></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XrT3U9lgHfs/XvdgP5VyuwI/AAAAAAAAk1A/jm1fbDNthwgZ3Zw49QTJoLgydPmm4t_gwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00446.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-XrT3U9lgHfs/XvdgP5VyuwI/AAAAAAAAk1A/jm1fbDNthwgZ3Zw49QTJoLgydPmm4t_gwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00446.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">बीचकडे जाणार्या पायर्या </font></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bc671ywKrss/XvdgQKx2n9I/AAAAAAAAk1E/UwNz_bImUNIkynVdgjCzL4g13xyvW6YLQCK4BGAsYHg/s6000/DSC00450.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="6000" data-original-width="4000" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-bc671ywKrss/XvdgQKx2n9I/AAAAAAAAk1E/UwNz_bImUNIkynVdgjCzL4g13xyvW6YLQCK4BGAsYHg/w266-h400/DSC00450.JPG" width="266" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">बीचवर असलेली घळई </font></td></tr></tbody></table><br /></font></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-LycsmcvKJDU/XvdgQsDp06I/AAAAAAAAk1I/rkSXNVlEz6M7mD4gbpdHvStlGZ50qeXFQCK4BGAsYHg/s6000/DSC00452.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-LycsmcvKJDU/XvdgQsDp06I/AAAAAAAAk1I/rkSXNVlEz6M7mD4gbpdHvStlGZ50qeXFQCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00452.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">सुलूबानचा खडकाळ किनारा <br /></font></td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><font face="verdana" size="2"></font></div><font face="verdana" size="5"><span style="line-height: 115%;"><br /></span></font><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">एव्हाना
चार वाजत आले होते. उन्हं कलू लागली होती. सूर्यास्ताच्या आधी मंदिर व्यवस्थित पाहता
यावे म्हणून मी स्कूटरचा वेग वाढवला. तेवढ्यात मंदिराची पाटी दिसलीच. पार्किंगची जागा
गाड्यांनी भरून गेली होती. एकंदरीत आत जत्रा असणार याचा अंदाज आला होता. मंदिराबाहेर
भाड्याने मिळणारे सारोंग नेसून मी आत शिरलो. प्रत्यक्ष मंदिरात जाता येत नव्हतेच. पर्यटक
मंदिराचे पावित्र्य नष्ट करतील म्हणून बाली मधल्या बर्याच मोठ्या मंदिरांत पर्यटकांना
प्रवेश निषिद्ध आहे. बाली मधली मंदिरे म्हणजे एक मोकळे प्रांगण आणि त्यात उतरत्या छपरांचे
मनोरे अशी रचना असते. तशीच इथेही होती. बाहेरून प्रांगणाच्या भिंतीवरचे कोरीवकाम आणि
मनोर्यांची सुंदर रचना पाहता येत होती. पण उलूवातूचे मुख्य आकर्षण म्हणजे मंदिर नव्हतेच
मुळी. ते होते त्या जागेचे सौंदर्य आणि तिथून दिसणारा सूर्यास्त. मंदिराच्या मागेच
डोंगरकडा थेट समुद्रात कोसळत होता. जवळपास चार-पाचशे फूट असेल त्या डोंगरकडयाची उंची.
खाली अथांग समुद्राच्या लाटा बेभान आदळत होत्या. मस्त वारा सुटला होता. आकाश सोनेरी</span><span style="line-height: 115%;">-<span lang="MR">गुलाबी झाले होते. बालीच्या बेटाचा हा दक्षिणेतर भाग. हा तोच हिन्दी महासागर
जो कधीतरी लहानपणी कन्याकुमारीला पाहिलेला. एखाद्या बालसवंगड्याची बर्याच वर्षांनी
भेट व्हावी आणि ओळख पटल्यावर त्याच्याशी गळाभेट व्हावी तसं वाटत होतं. मंदिराच्या पाठीमागचा
हा भाग गर्दीने खच्चून भरला होता. अर्धे तर भारतीयच दिसत होते. लाल टोप्या घातलेली
मराठी मंडळीही दिसत होती. पलीकडच्या मोकळ्या भागात तिथे रोज सादर होणार्या रामायणावर
आधारित शोची तयारी चालू होती. त्याची तिकिटे काढलेल्या लोकांनी आधीच तिकडे तोबा गर्दी
केली होती. एवढ्या गर्दीने त्या सुंदर जागेचा पार विचका करून टाकला होता. मला तर तिथून
निघून जावं असं वाटू लागलं होतं. तेवढ्यात लक्ष गेलं मागच्या बाजूने डोंगरकड्यालगत
बांधलेल्या पायवाटेकडे. तिथे जरा कमी गर्दी दिसत होती. </span><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"><span style="line-height: 115%;"><span lang="MR"><br /></span></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana"><span style="line-height: 115%;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-r8VZflFOAy8/XvdhZRpyBrI/AAAAAAAAk18/AM3HS8O-PIYDiMckdmpzz49nZRngu-rVwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00454.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-r8VZflFOAy8/XvdhZRpyBrI/AAAAAAAAk18/AM3HS8O-PIYDiMckdmpzz49nZRngu-rVwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00454.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">उलूवातूचा डोंगरकडा आणि त्याच्या अंगाने जाणारी पायवाट </font></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-R62cQBMKtVM/XvdhZixqWKI/AAAAAAAAk2E/RYJhlWCP7TIOnvyhRwdQD1OlYEmj8VTzACK4BGAsYHg/s6000/DSC00460.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-R62cQBMKtVM/XvdhZixqWKI/AAAAAAAAk2E/RYJhlWCP7TIOnvyhRwdQD1OlYEmj8VTzACK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00460.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">मंदिराच्या मागे झालेली पर्यटकांची गर्दी </font></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_SdqawJqots/XvdhZxJI14I/AAAAAAAAk2I/Nv0XaDUUB7oZMcbtmoDtNUkEvyB3Q93GACK4BGAsYHg/s6000/DSC00467.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-_SdqawJqots/XvdhZxJI14I/AAAAAAAAk2I/Nv0XaDUUB7oZMcbtmoDtNUkEvyB3Q93GACK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00467.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">मंदिराचे प्रवेशद्वार<br /></font></td></tr></tbody></table><span lang="MR"><br /></span></span></font></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">मी
सरळ त्या पायवाटेवरून चालू लागलो. थोड्या अंतरावरच एक बसायची जागा होती. इथून सूर्य
अगदी समोर दिसत होता. लांबवर उलुवातूचे डोंगरकड्याच्या टोकावर असलेले मंदिर दिसत होते.
गर्दी त्यामानाने कमी होती. मी तिथेच बसकण मारली आणि फोटो काढू लागलो. कलत्या सूर्याच्या
प्रकाशात तो डोंगरकडा</span><span style="line-height: 115%;">,<span lang="MR"> खालचा समुद्र</span>,<span lang="MR"> फेसाळत्या लाटा</span>,<span lang="MR"> आणि लांबवरचे मंदिर</span>,<span lang="MR"> सारेच विलक्षण दिसत होते. सूर्यबिंब आता लाल-केशरी झाले होते. पाहता पाहता
क्षितिजावरच्या धुरकट हवेने त्या केशरी गोळ्याला कवेत घेतले आणि अक्षरशः क्षणार्धात
सगळा खेळ संपला! समुद्रात बुडणार्या सूर्याला बघायला आलेल्या सगळ्याच पर्यटकांचा हिरमोड
झाला होता. निसर्गाच्या खेळापुढे आम्हा पर्यटकांच्या इच्छेची काय तमा</span>?<span lang="MR"> नाही म्हणायला थोडाफार केशरी प्रकाश उरला होता. थोडे अजून फोटो काढून मी तिथून
निघालो. पायवाटेवर माकडांनी उच्छाद मांडला होता. कोणाचे खाऊचे पुडे</span>,<span lang="MR"> कोणाचे चष्मे</span>,<span lang="MR"> कोणाच्या बाटल्या</span>,<span lang="MR"> माकडं बिनधास्त ओढून घेऊन जात होती. आणि गोर्या पर्यटकांना त्याचे अगदी कौतुक!
त्या सगळ्या कोलाहलातून वाट काढत आणि माकडांपासून सुरक्षित अंतर ठेवून मी पार्किंगच्या
जागेकडे पोहोचलो. अंधार भराभर पडत होता. मी स्कूटर चालू केली आणि परतीचा रस्ता धरला.
</span><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"><span style="line-height: 115%;"><span lang="MR"><br /></span></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana"><span style="line-height: 115%;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UODNSMOfpIw/XvdibYQ1eTI/AAAAAAAAk3I/GWY7ayUtWXkRV2yIcku49g5tUT3s0bA-wCK4BGAsYHg/s6000/DSC00475.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-UODNSMOfpIw/XvdibYQ1eTI/AAAAAAAAk3I/GWY7ayUtWXkRV2yIcku49g5tUT3s0bA-wCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00475.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">दूरवर दिसणारे मंदिर आणि अथांग समुद्र </font></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Pbz2L7o5JKQ/XvdibsQ76zI/AAAAAAAAk3M/pfMgdfJpxLMjd6Ld109du-TU5fpHm2mTQCK4BGAsYHg/s6000/DSC00480.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-Pbz2L7o5JKQ/XvdibsQ76zI/AAAAAAAAk3M/pfMgdfJpxLMjd6Ld109du-TU5fpHm2mTQCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00480.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">तुलेनेने कमी असलेली गर्दी </font></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3Jm0qe31mZ8/Xvdib46cEWI/AAAAAAAAk3Q/tX6rs_tJF_4bAelSUI6CQ18xRSifYBX_wCK4BGAsYHg/s6000/DSC00487.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-3Jm0qe31mZ8/Xvdib46cEWI/AAAAAAAAk3Q/tX6rs_tJF_4bAelSUI6CQ18xRSifYBX_wCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00487.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font size="2">म्हणता म्हणता नाहीसा झालेला सूर्य </font></td></tr></tbody></table><span lang="MR" style="font-size: x-large;"><br /></span></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><span style="font-family: verdana; font-size: x-large;"><b>क्रमशः</b> </span></p>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Bali, Indonesia-8.3405389 115.0919509-41.166123382698444 79.9358081883606 24.485045582698447 150.2480936116394tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-22590138611619109952020-06-24T13:01:00.013+05:302022-07-15T12:41:18.109+05:30नयनरम्य बाली – भाग २ – गरुडा-विष्णु-कांचना पार्क Beautiful Bali - Part 2 - Garuda-Visnu-Kencana Park<div style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4"><span lang="MR" style="line-height: 115%;">माझं
हॉस्टेल बालीच्या कुटा भागात होतं. हा भाग पार्टिंग आणि नाईटलाइफसाठी प्रसिद्ध आहे.
आजचा अर्धा दिवस तसाही गेलाच होता. मग आज जवळच असलेले बालीच्या दक्षिण भागातले समुद्रकिनारे</span><span style="line-height: 115%;">,<span lang="MR"> गरुडा</span>-<span lang="MR">विष्णु</span>-<span lang="MR">कांचना पार्क</span>,<span lang="MR"> आणि उलूवातूचे प्रसिद्ध मंदिर बघायचे ठरवले. निघे निघे पर्यन्त बारा वाजलेच.
स्कूटर छानच पळत होती. मुख्य म्हणजे स्कूटरच्या हॅंडलवर फोनहोल्डर दिलेला होता. त्याला
प्लॅस्टिकचे कवरही होते</span>. <span lang="MR">ही एक फारच मस्त सोय होती. गुगल नकाशावर
जिंबरान बीचचे लोकेशन टाकले आणि स्कूटर चालू केली. आठवड्यातला मधला वार असल्याने रस्त्यावर
फार गर्दी नव्हती. स्वच्छ ऊन पडलं होतं. हवा तशी गरम होती पण उकाडा जाणवत नव्हता. मुंबईत
डिसेंबर महिन्यात असते तसे वातावरण होते. अर्ध्या तासातच जिंबरान बीच वर पोहोचलो. दक्षिण
बालीमधला हा एक महत्वाचा बीच. प्रशस्त अर्धवर्तुळाकृती किनारा</span>, <span lang="MR">एकापुढे एक उपहारगृहे आणि त्यांचा आडव्या खुर्च्या</span>, <span lang="MR">त्यावर
बसून खान-पानाचा आनंद घेणारे पर्यटक</span>, <span lang="MR">आणि समोर पसरलेला विशाल
निळा-हिरवा समुद्र. इतकं स्वछ पाणी युरोपनंतर इथेच बघत होतो. लाटा बेभान उसळत होत्या.
भरतीची वेळ असावी. दूरवर लहान-मोठ्या टेकड्या दिसत होत्या. एका टेकडीवर गरुडावर स्वार
झालेली विष्णूची मूर्ती दिसत होती. ही मूर्ती नुकत्याच बांधलेल्या गरुडा-विष्णु-कांचना
पार्कमधली होती. आज बघायच्या ठरवलेल्या जागांमध्ये हे पार्क होतेच. इथून दिसत असलेली
ती सुंदर मूर्ती बघून माझी पार्क बद्दलची उत्सुकता अजूनच ताणली गेली. जिंबरानची भेट
आटोपती घेत मी गरुडा-विष्णु-कांचना पार्ककडे निघालो.</span></span></font></div><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><span style="line-height: 115%;"></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: verdana; font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-JtuCEg7hP74/XvL1XFGcIhI/AAAAAAAAknM/9oIkiRKTX4AdD5BLnPv2Klav3LLrOHo6wCK4BGAsYHg/s6000/DSC00338.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-JtuCEg7hP74/XvL1XFGcIhI/AAAAAAAAknM/9oIkiRKTX4AdD5BLnPv2Klav3LLrOHo6wCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00338.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span lang="MR" style="line-height: 107%;"><font face="inherit" size="2">जिंबरानचा समुद्रकिनारा आणि दूरवर दिसणारी विष्णूची मूर्ती</font></span></td></tr></tbody></table><span lang="MR"><br /></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><span lang="MR" style="font-family: verdana; font-size: x-large; line-height: 115%;"></span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-tdObqEb4wEI/XvL58CyUglI/AAAAAAAAkpA/ENSuuD4o2gU7EMSM7fExwM2Rtr5lKv43wCK4BGAsYHg/s6000/DSC00361.JPG" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="6000" data-original-width="4000" height="500" src="https://1.bp.blogspot.com/-tdObqEb4wEI/XvL58CyUglI/AAAAAAAAkpA/ENSuuD4o2gU7EMSM7fExwM2Rtr5lKv43wCK4BGAsYHg/w333-h500/DSC00361.JPG" width="333" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span lang="MR" style="line-height: 107%;"><font face="inherit" size="2">विष्णूची पूजेत असलेली अर्धमूर्ती</font><br /></span><br /></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 115%;">हे
पार्क एका टेकडीवर असल्याने रस्ता तसा चढणीचा होता. एक मोठे वळण घेतले आणि पार्कच्या
भव्य प्रवेशद्वारातून आत शिरलो</span><span style="font-family: verdana; line-height: 115%;">. <span lang="MR">प्रशस्त पार्किंगची
जागा</span>, <span lang="MR">रुंद रस्ते</span>, <span lang="MR">आजूबाजूला फुलवलेल्या
बागा</span>, <span lang="MR">असा रम्य परिसर होता</span>. <span lang="MR">दुपारची उन्हाची
वेळ होती</span>. <span lang="MR">तरीही उष्मा फारसा जाणवत नव्हता</span>. <span lang="MR">तिकीट जरा महागडेच होते</span>. <span lang="MR">त्यासोबत एक सारोंग देण्यात
आले होते</span>. <span lang="MR">सारोंग म्हणजे इथली लुंगी</span>. <span lang="MR">कोणत्याही
देवळात जाताना इथे कमरेभोवती वस्त्र गुंडाळायची पद्धत आहे</span>. <span lang="MR">त्यालाच
सारोंग म्हणतात</span>. <span lang="MR">दक्षिण भारतातल्या काही मंदिरांतही ही पद्धत
आढळते</span>. <span lang="MR">बालीमधल्या सगळ्या देवळांत असे सारोंग गुंडाळून जाणे अनिवार्य
आहे</span>. <span lang="MR">हे जरी पार्क असले तरी यातल्या काही मूर्ती प्रत्यक्ष पुजल्या
जात होत्या</span>. <span lang="MR">त्यामुळे केवळ त्या ठिकाणी सारोंग गुंडाळणे आवश्यक
होते</span>. <span lang="MR">कॅमेरा सरसावून मी आत शिरलो</span>. <span lang="MR">सुरुवातीलाच
एक प्रशस्त मैदान दिसले</span>. <span lang="MR">त्याच्या चारी बाजूंनी ग्रॅनाइटचे उभे
कापलेले कडे होते</span>. <span lang="MR">या टेकडीवर असा खडक विपुल होता</span>. <span lang="MR">त्यातूनच इथल्या प्रचंड मूर्ती घडवल्या होत्या</span>. <span lang="MR">मैदानाच्या
वरच्या बाजूला गरुडची मूर्ती होती</span>. <span lang="MR">हा गरुड मोठ्या भक्तिभावाने
मुख्य मूर्तीकडे बघताना दिसत होता</span>. <span lang="MR">त्याच्याच दुसर्या बाजूला
विष्णूची अर्धमूर्ती होती</span>. <span lang="MR">ही मूर्ती प्रत्यक्ष पूजेत असल्याने
इथे सारोंग गुंडाळणे आवश्यक होते</span>. <span lang="MR">इथले वातावरण अगदी भारतातल्या
देवळांत असते तसे होते</span>. <span lang="MR">कलकलाट मात्र अजिबात नव्हता</span>. <span lang="MR">उदबत्त्यांचा सुगंध प्रसन्न वाटत होता</span>. <span lang="MR">दूरवर गरुडावर
स्वार झालेल्या विष्णूची महाकाय मूर्ती दिसत होती</span>. <span lang="MR">सगळी शिल्पे
अत्यंत सुबक आणि रेखीव होती</span>. <span lang="MR">निळ्याभोर आकाशाच्या पार्श्व्भूमीवर
ते शिल्पसौंदर्य फारच मोहक वाटत होते</span>. <span lang="MR">तिथे थोडेफार फोटो काढून
मी मुख्य मूर्तीकडे निघालो</span>. <span lang="MR">सुमारे </span>75 <span lang="MR">मीटर
उंच आणि </span>65<span lang="MR"> मीटर रुंद अशी ही मूर्ती इंडोनेशियामधली सगळ्यात उंच
मूर्ती आहे</span>. <span lang="MR">ज्या इमारतीवर ही मूर्ती उभारली आहे तिची ऊंची पकडली
तर एकूण ऊंची </span>122 <span lang="MR">मीटर भरते</span>.<span lang="MR"> समुद्र मंथनाच्या
वेळी अमृत बाहेर पडले आणि ते घ्यायला गरुडावर स्वार होऊन विष्णु निघाला असा प्रसंग
या मूर्तीतून साकारला गेला आहे</span>. <span lang="MR">मूर्ती निश्चितच सुंदर होती</span>.
<span lang="MR">विष्णूच्या चेहर्यावरचे भाव</span>,<span lang="MR"> गरुडाचा आवेश</span>,<span lang="MR"> त्याच्या पंखांवरची पिसे</span>,<span lang="MR"> सारेच अप्रतिम होते. मूर्तीवर
बसवलेले सोन्याचे तुकडे उन्हात चमकत होते</span>. <span lang="MR">खालच्या इमारतीमध्ये
एक भव्य संग्रहालय होते</span>. <span lang="MR">त्याची गाइडेड टूर लवकरच निघणार होती</span>.
<span lang="MR">पण त्याचे जास्तीचे तिकीट बघून मी माघारी वळलो</span>.</span></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="font-family: verdana; font-size: x-large; margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-PETpm4mUm7Q/XvL2WS9t2rI/AAAAAAAAkn8/046snTvhtyQebOj-4Ej9ikU_Al8C5OtYgCK4BGAsYHg/s6000/DSC00350.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-PETpm4mUm7Q/XvL2WS9t2rI/AAAAAAAAkn8/046snTvhtyQebOj-4Ej9ikU_Al8C5OtYgCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00350.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font face="inherit" size="2">गरुडा-विष्णु-काञ्चना पार्कमधले ताशीव कडे </font></td></tr></tbody></table><br /><p></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8leFYUzODzY/XvL2XVwggXI/AAAAAAAAkoE/_oARZHAObfMj3plqSorK52r-P4SSjVRpwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00367.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-8leFYUzODzY/XvL2XVwggXI/AAAAAAAAkoE/_oARZHAObfMj3plqSorK52r-P4SSjVRpwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00367.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span lang="MR" style="line-height: 107%;"><font face="inherit" size="2">मुख्य मूर्तीकडे बघणारी गरुडाची मूर्ती</font></span><br /></td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ID0QNxCcr_c/XvL6mJNt3fI/AAAAAAAAkpU/EFHEKPYkSysqKv3hF4glRcrSlAx1KOoQACK4BGAsYHg/s6000/DSC00373.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-ID0QNxCcr_c/XvL6mJNt3fI/AAAAAAAAkpU/EFHEKPYkSysqKv3hF4glRcrSlAx1KOoQACK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00373.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><font face="inherit"><span lang="MR" style="font-size: 11pt; line-height: 107%;">गरुडावर स्वार असलेली विष्णूची मुख्य मूर्ती</span><br /></font></td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; font-family: verdana; font-size: x-large; text-align: center;"><br /></div><div style="line-height: 1.15; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><font face="verdana" style="line-height: 1.15;"><span lang="MR" style="line-height: 1.15;">पार्कच्या
दुसर्या टोकाला एक आलीशान उपहारगृह होते</span><span style="line-height: 1.15;">. <span lang="MR" style="line-height: 1.15;">तिथून </span></span></font><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">टेकडीखालचा
रम्य परिसर दिसत होता. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">दूरवर निळा समुद्र शांत पहुडला होता</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">पार्कच्या तिकीटावर इथे एक सरबत मोफत मिळणार होते</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">मी ते घेतले आणि जरा वेळ विसावलो</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">.</span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;"> तेवढ्यात कुठूनतरी
तालवाद्यांचे स्वर कानावर पडले</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">बाजूलाच एक लहानसे स्टेज होते
आणि त्यावर लोकनृत्याचा कार्यक्रम सुरू<span style="line-height: 1.15; mso-spacerun: yes;"> </span>होता</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">.
</span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">पंधरा मिनिटांचा एक कार्यक्रम दर अर्ध्या तासाने होत होता</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">उत्सुकतेने मी बघायला गेलो</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">वाद्यांचे स्वर ऐकायला छान
वाटत होते</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">तेवढ्यात पारंपरिक पोशाख परिधान केलेल्या काही नर्तकी
अवतरल्या</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">त्यांचे मुद्राविनेश थोडेफार भारतीय अभिजात नृत्यासारखे
वाटत होते</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">मग काही प्राण्यांचे वेश घातलेले नर्तक अवतरले</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">.
</span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">हा प्रकार थोडाफार पूर्व आशियाई देशांसारखा वाटत होता</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">एकंदरीत भारतीय आणि पूर्व आशियाई संस्कृतींचा उत्तम संगम त्या कार्यक्रमात
दिसून येत होता</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">. </span><span lang="MR" style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">मी थोडेफार फोटो काढले आणि पार्कमधून बाहेर पडलो</span><span style="font-family: verdana; line-height: 1.15; text-align: left;">.</span></span></div><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.15; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-5DxivLMDVW4/XvMAaoUiPWI/AAAAAAAAkrU/XCYI48ZLp3I6x0RLIAJUObqlmjZM5yZmQCK4BGAsYHg/s6000/DSC00385.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-5DxivLMDVW4/XvMAaoUiPWI/AAAAAAAAkrU/XCYI48ZLp3I6x0RLIAJUObqlmjZM5yZmQCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00385.JPG" width="625" /></a></td></tr></tbody></table><span style="text-align: left;"></span><p></p><div style="text-align: center;"><font face="inherit" size="2">पार्कमधले
आलिशान उपहारगृह</font><font face="Aparajita, serif"> </font></div><p></p><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; text-align: justify;"><font face="verdana" size="5"></font></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-yjoTnJ_3OnU/XvL7ZszuSwI/AAAAAAAAkpw/i4H5oW7svTAoZMtNefpD0z5t18rmadD7QCK4BGAsYHg/s6000/DSC00419.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-yjoTnJ_3OnU/XvL7ZszuSwI/AAAAAAAAkpw/i4H5oW7svTAoZMtNefpD0z5t18rmadD7QCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00419.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span lang="MR" style="font-size: 11pt; line-height: 107%;"><font face="inherit">बालिनीज लोकनृत्य</font></span><br /></td></tr></tbody></table><p></p><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-675iJ9NJexY/XvL87m0GuGI/AAAAAAAAkq0/kgQ1UUINvP4zrqGxFI-O9s_9mZVPW3jjwCK4BGAsYHg/s6000/DSC00436.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="416" src="https://1.bp.blogspot.com/-675iJ9NJexY/XvL87m0GuGI/AAAAAAAAkq0/kgQ1UUINvP4zrqGxFI-O9s_9mZVPW3jjwCK4BGAsYHg/w625-h416/DSC00436.JPG" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span lang="MR" style="font-size: 11pt; line-height: 107%;"><font face="inherit">प्राण्यांचे पोशाख घातलेले नर्तक</font></span></td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><p class="MsoNormal" style="line-height: 115%; margin-bottom: 10pt; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;"><span lang="MR" style="line-height: 115%;"><b><font face="verdana">क्रमशः</font></b><font face="Aparajita, serif"> </font></span><span style="font-family: "Aparajita",serif; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><o:p></o:p></span></p></div><p></p>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com1Bali, Indonesia-8.3405389 115.0919509-36.650772736178844 79.9357009 19.969694936178847 150.2482009tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-78274940339207041972020-06-09T00:51:00.003+05:302020-07-03T00:35:01.305+05:30नयनरम्य बाली - भाग 1 - तोंडओळख आणि सहलीची सुरुवात Beautiful Bali - Part 1 - Introduction and the beginning of the trip<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">बाली – इंडोनेशिया या अगणित बेटांच्या देशातील एक लहानसे नयनरम्य
बेट. तसं बाली पर्यटनाच्या नकाशावर जगप्रसिद्ध आहे. त्यामुळे फारशी ओळख करून द्यायची
गरज नाही. पण उपचारापुरती या बेटाची काही वैशिष्ट्ये सांगतो. बेट असल्याने इथे सुंदर
समुद्रकिनारे तर आहेतच</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">पण मध्यवर्ती भागात एक नव्हे तर तीन ज्वालामुखी
आहेत. यांपैकी अगुंग आणि बतूर सक्रीय आहेत. बालीच्या आजूबाजूचा समुद्र हा सागरी जैव
विविधतेने युक्त असून इथे अनेक प्रदेशनिष्ठ प्रजाती आढळतात. सगळ्यात उल्लेखनीय
गोष्ट म्हणजे हिंदू परंपरा आणि चालीरीतींचा प्रभाव असलेला इथला समाज. बालीमध्ये पर्यटनाला
साधारण १९६० च्या दशकात सुरुवात झाली. अल्पावधीतच हे लहानसे बेट आशिया खंडातले एक महत्त्वाचे
पर्यटन स्थळ बनले. सागरी क्रीडाप्रकार</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">ट्रेकिंग</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">किनाराभ्रमंती</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">पार्टिंग
आणि नाईटलाईफ</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">किंवा अगदी कौटुंबिक सहल</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">असा कोणताही
पर्यटन प्रकार बालीसाठी त्याज्य नाही. मग तुम्ही बॅकपॅकर असा किंवा हनिमूनर</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">बालीमध्ये
तुमच्यासाठी काही ना काही आहेच. तर असे हे वैशिष्ट्यपूर्ण बेट माझ्या बकेटलिस्ट वर
बऱ्याच वर्षांपासून होते. दक्षिण गोलार्धात असल्याने बालीमध्ये ऑक्टोबर ते फेब्रुवारी
असा पावसाळा असतो. त्यामानाने मे ते सप्टेंबर वातावरण सौम्य आणि आल्हाददायक असते. त्यात
जुलै आणि ऑगस्ट म्हणजे इथला पीक सिझन. या महिन्यांत युरोप मध्ये उन्हाळ्याच्या सुट्ट्या
असल्याने तिथल्या पर्यटकांचा मोठा ओघ असतो. तसेच</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">ऑस्ट्रेलियामध्ये थंडीचे
दिवस असल्याने तिथूनही पर्यटक मोठ्या प्रमाणात किनारा पर्यटनासाठी येतात. त्यातल्या
त्यात कमी गर्दीचा आणि कमी उन्हा-पावसाचा म्हणून मी जून महिना तिथे जायला निवडला. एयर
एशिया त्रिचीवरून अगदीच स्वस्तात तिकिटे देत होती. म्हणजे</span><span style="line-height: 1.5;">, </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">बंगलोर
वरून जेवढे तिकीट होते त्याच्या अक्षरशः निम्म्या किमतीत त्रिचीहून तिकीट मिळत होते.<span style="line-height: 1.5;"> </span>झटक्यात तिकीटं काढली आणि सहलीच्या दिवसाची वाट
बघू लागलो. </span><span style="line-height: 1.5;"><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4" style="line-height: 1.5;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-N2z89lXjaf0/Xt6OMg6NRqI/AAAAAAAAkgs/kcj94TDT-eg9iIxELwufMQtgYjHLmGgbACK4BGAsYHg/s2048/BaliCollage.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-N2z89lXjaf0/Xt6OMg6NRqI/AAAAAAAAkgs/kcj94TDT-eg9iIxELwufMQtgYjHLmGgbACK4BGAsYHg/w640-h480/BaliCollage.jpg" title="एका दृष्टिक्षेपात बाली" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">एका दृष्टिक्षेपात बाली<br /></td></tr></tbody></table><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"><br /></span></font></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">त्रिचीवरुन सकाळी साडे नऊचे विमान होते. आदल्या दिवशी
बंगलोरहून स्लीपर बसमध्ये बसलो. वेळापत्रकानुसार सकाळी सहा वाजता त्रिचीला पोहोचणे
अपेक्षित होते. पण साडेसहा वाजत आले तरी बस अजून नमक्कललाही पोहोचली नव्हती. आता
मात्र माझा जीव खालीवर होऊ लागला. विमान चुकते की काय अशी भीती वाटू लागली. एकदाची
पावणे आठ वाजता बस त्रिचीला पोहोचली. मी लगबगीत खाली उतरलो आणि समोर दिसली त्या
रिक्षात बसलो. चालकाला म्हटलं शक्य तितक्या लवकर विमानतळावर पोहोचव. नशिबाने त्रिचीचा
विमानतळ शहराच्या जवळच होता. दहा मिनिटातच तिथे पोहोचलो. एकदाचं चेक इन केलं आणि
सुटकेचा निश्वास टाकला. यथावकाश विमानाने उड्डाण केलं. थोडी उंची गाठताच कावेरीचं विशाल
पात्रं</span><span style="line-height: 1.5;">,</span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> आजूबाजूची भातशेती</span><span style="line-height: 1.5;">,</span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> आणि श्रीरंगमच्या प्राचीन मंदिराची उत्तुंग गोपुरं दिसू लागली.
या सगळ्या प्रदेशाला </span><span style="line-height: 1.5;">rice bowl of India</span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> असे म्हणतात.
हा तोच प्रदेश जिथे चोळ राजांनी कित्येक शतके राज्य केले. तंजावर आणि श्रीरंगम सारखी
मंदिरे बांधली. कावेरीच्या खोर्याचे विहंगम दृश्य पाहताना तिथला इतिहास डोळ्यांसमोर
तरळत होता. </span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"><span style="line-height: 1.5;"> </span></span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span></span><span style="line-height: 1.5;"><o:p></o:p></span></font></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">त्रिची ते क्वालालांपूर आणि तिथून बाली असा एकूण 13 तासांचा
प्रवास होता. विमानप्रवास म्हणजे एक दिव्यच असतं. त्यात एखाद्या ठिकाणी लांब ले-ओवर
असेल तर अजूनच कंटाळा येतो. एकदाचा स्थानिक वेळेनुसार रात्री एक वाजता मी बालीच्या
देनपसार विमानतळावर उतरलो. इमिग्रेशनला ही भली मोठी रांग. आधीच एवढा मोठा प्रवास. त्यात
आदल्या रात्रीची बसमधली अपुरी झोप. कधी एकदा हॉस्टेल वर जाऊन अंग टेकतोय असं झालं होतं.
तेवढ्यात काही मराठी शब्द कानावर पडले. पाहतो तर एक वयस्क जोडपं मागेच उभं होतं. काका-काकू
मुंबईचेच होते. आठ दिवसांच्या बाली ट्रीपला आले होते. मग त्यांच्याशी गप्पा मारू लागलो.
म्हणता म्हणता दोन<span style="line-height: 1.5;"> </span>तासांची ती इमिग्रेशनची
रांग संपली. काका-काकूंना बाय बाय करून मी विमानतळाच्या बाहेर पडलो. हॉस्टेल जवळच
होतं. त्या परिसरचा ऑफलाइन नकाशा मी आधीच डाउनलोड करून ठेवला होता. बस किंवा
टॅक्सी काही न बघता मी सरळ चालत सुटलो. परक्या देशात निर्जन रस्त्यावरून रात्री
तीन वाजता चालताना जरा धाकधूक वाटत होती खरी. पण एवढ्याशा अंतरासाठी उगीच कशाला
खर्च करा</span><span style="line-height: 1.5;">?</span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> मनाचा ठिय्या
करून मी नकाशा बघत बघत चालू लागलो. वीसेक मिनिटातच हॉस्टेलची पाटी दिसली. चेक इन
केलं आणि सरळ बेडवर आडवा झालो. <span style="line-height: 1.5;"> </span></span><span style="line-height: 1.5;"><o:p></o:p></span></font></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4" style="line-height: 1.5;"><span lang="MR" style="line-height: 1.5;">सकाळी जाग आली तेव्हा साडेदहा वाजले होते. हॉस्टेलमधली
ब्रेकफास्टची वेळ कधीच संपली होती. मग बाहेर पडलो आसपासचा परिसर बघायला.
समुद्रकिनारा अक्षरशः ढेंगभर अंतरावर होता. काल रात्री सामसूम वाटलेला हा परिसर
आता मात्र पर्यटकांनी फुलून गेला होता. मी एका लहानशा उपहारगृहात ब्रेकफास्ट केला</span><span style="line-height: 1.5;">,</span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> लोकल सिम कार्ड घेतले</span><span style="line-height: 1.5;">,</span><span lang="MR" style="line-height: 1.5;"> आणि
हॉस्टेलवर परतलो. बालीमध्ये फिरायला एक स्कूटर मी आधीच बुक करून ठेवली होती.
ठरल्याप्रमाणे स्कूटरवाला हॉस्टेलवर हजर झाला. सगळी औपचारिकता पूर्ण करून मी
स्कूटरचा ताबा घेतला. पाच मिनिटं शांतपणे बसून आज कुठे कुठे जायचे आहे त्याची एक
रूपरेषा बनवली. मग सगळी तयारी करून हेलमेट चढवले आणि गणपती बाप्पा मोरया म्हणत
स्कूटर चालू केली. <span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><span style="line-height: 1.5;"> </span><o:p></o:p></span></font></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 1.5; text-align: justify;"><font face="verdana" size="4"><b>क्रमशः </b></font></p><div style="text-align: justify;"><br /></div>Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com3Denpasar, Denpasar City, Bali, Indonesia-8.6704581999999988 115.2126293-36.980692036178844 80.0563793 19.639775636178847 150.3688793tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-32201599236022470622020-04-27T19:37:00.000+05:302020-04-27T19:37:57.270+05:30Rangilo Rajasthan - Part 7- Chittorgarh – the land of valor and sacrifice<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After watching the exciting battle of two male leopards at
Jawai Bandh, I started my journey to the land where humans fought numerous
battles. The land of valor and sacrifice <span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">–</span>
Chittorgarh. The town is famous for the Chittor fort, the foundation of which
was laid by Mauryan kings in the 7<sup>th</sup> century. Bappa Rawal, the
founder of the Sisodia dynasty, received Chittor as a part of dowry from
Solanki kings of Gujarat in the 8<sup>th</sup> century. Since then the
descendants of Bappa Rawal ruled the region of Mewar from Chittor for several
centuries. In 1030, Allauddin Khilji, the Sultan of Delhi, attacked Chittor
with the desire of marrying Rani Padmini, whose beauty and charm was matchless.
The events that unfolded thereafter have now become a legend foretelling the
bravery and sacrifice of Rajputs. The fort sits on a 300 m high isolated rocky
plateau that is seven miles long. Sheer cliffs on all sides and strong
fortifications make the fort almost impregnable. Along with Kumbhalgarh and
other hill forts, this fort is a UNESCO World Heritage Site. The total area of
the fort is around 280 ha and it houses numerous palaces, temples, towers, and
tanks. Being a history buff, I was quite excited to see these buildings. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XifBRh2NFhM/XqbT0ALkvVI/AAAAAAAAkLY/PnOq1GSL9gUrecZ-9N_n0RQlM7eHtrM1ACLcBGAsYHQ/s1600/DSC03245_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1066" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-XifBRh2NFhM/XqbT0ALkvVI/AAAAAAAAkLY/PnOq1GSL9gUrecZ-9N_n0RQlM7eHtrM1ACLcBGAsYHQ/s640/DSC03245_edited.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The iconic view of Chittor fort</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-q-Uawex4Wok/XqbVLMzik5I/AAAAAAAAkME/fbGgYTTwJwozx94WbEbLVKSgicQE2JD3ACEwYBhgL/s1600/DSC03164.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-q-Uawex4Wok/XqbVLMzik5I/AAAAAAAAkME/fbGgYTTwJwozx94WbEbLVKSgicQE2JD3ACEwYBhgL/s400/DSC03164.JPG" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vijaystambh</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After a tiring journey of 6 hours from Jawai Bandh to
Chittorgarh, I finally reached hotel Pratap Palace. I checked in and spent the
evening at leisure. The next day, I started my trip to the fort. A steep ghat
road passing through various gates took me to the fort entrance called Ram Pol.
As expected, a guy approached me as a guide. Considering that the fort is huge,
I thought some guidance might be helpful. With his help, I started exploring
the various monuments on the fort. The first was Vijaystambh <span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">–</span> the victory tower. This eight
storied tower is a symbol of Chittor. It was built by Rana Kumbha to commemorate
his victory over Mahmud Shah Khalji in the year 1440. The tower has extensively
carved interior and exterior, making it an architectural masterpiece. I went up
to 3<sup>rd</sup> floor, but beyond this point, I felt claustrophobic as the
stairs became extremely narrow and steep. I came down and clicked pictures from
various angles. The carvings were truly mind blowing. Just besides the tower,
was a small garden. According to my guide, this was the place were Jauhar
(women sacrificing their lives to avoid falling in hands of the enemy) happened
centuries ago. Today it looked like an ordinary garden. Thinking how it could
have been in historic times just sent shivers down my body. I moved on to the
Samadhishwar temple. This temple had a unique three-faced Shiva idol in the
sanctum. The architecture was of the typical Nagara style. I went around
clicking the pictures of the eloquent outer walls. Just behind the temple was
Gaumukh Kund. This is a small tank that served as a water source for the
inhabitants of the fort. The image of the Gaumukh Kund along with the
surrounding monuments and temples has become an iconic image of Chittorgarh. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rbFgmT64g-0/XqbVJoW0IuI/AAAAAAAAkLo/8lUqJ76oea4AXQXXK2W654dpug564yywwCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03155.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-rbFgmT64g-0/XqbVJoW0IuI/AAAAAAAAkLo/8lUqJ76oea4AXQXXK2W654dpug564yywwCLcBGAsYHQ/s640/DSC03155.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Samadhishwar temple and Vijaystambh</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-GaEfN9250Ag/XqbVJtmUJtI/AAAAAAAAkLs/8s1z1T3ndds17PjQr8UX8ZWKXe6hrS5TgCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03158.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-GaEfN9250Ag/XqbVJtmUJtI/AAAAAAAAkLs/8s1z1T3ndds17PjQr8UX8ZWKXe6hrS5TgCLcBGAsYHQ/s640/DSC03158.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The view behind the temple</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-lLLX8wuL_gs/XqbVJZhr4GI/AAAAAAAAkLk/yHI1t-X2N6U-oK1CJl_EyxIygd8OopOwgCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03160.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-lLLX8wuL_gs/XqbVJZhr4GI/AAAAAAAAkLk/yHI1t-X2N6U-oK1CJl_EyxIygd8OopOwgCLcBGAsYHQ/s640/DSC03160.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nandi in front of the temple</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-J4-x4gJCIY0/XqbVgWg0-CI/AAAAAAAAkMI/zzFI3Y68yoAjzXbmGQk0iSyXd8r6AJ0CQCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03156.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-J4-x4gJCIY0/XqbVgWg0-CI/AAAAAAAAkMI/zzFI3Y68yoAjzXbmGQk0iSyXd8r6AJ0CQCLcBGAsYHQ/s640/DSC03156.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Samadhishwar temple </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Our next stop was Padmini palace. This is a small palace
situated in the middle of a pond where the queen Padmini was said to have
lived. The main palace adjacent to the pond is now decorated with gardens. My
guide narrated the entire story of Padmini and Khilji while standing at the
palace. Quite an enthralling tale! Listening to it while being right at the
palace was a different experience. From here, we moved to Suraj Pol. Pol means
a gate. Suraj Pol used to be the main entrance of the fort. This majestic gate
was now a deserted place. My guide described how in the medieval ages people
use to deploy elephants to smash through the massive fort gate and how the fort
entrance was designed to make such attacks difficult. I could connect this with
the design style of forts in Maharashtra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Cpv1EP5f1G8/XqbZLycBniI/AAAAAAAAkNU/W9nPNYduwTgrciaeA3pwAfgS42URZg_XQCEwYBhgL/s1600/DSC03199.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-Cpv1EP5f1G8/XqbZLycBniI/AAAAAAAAkNU/W9nPNYduwTgrciaeA3pwAfgS42URZg_XQCEwYBhgL/s400/DSC03199.JPG" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kirtistambh</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">I clicked some pictures there and we
went to Kirti Stambh. Unlike Vijaystambh, which signifies victory, this tower signifies
the teachings of Jainism. It was built in the 12</span><sup>th</sup><span style="font-size: large;"> century by a Jain
merchant Jijaji Bhagerwala during the reign of Rawal Kumar Singh. The six
storied tower is dedicated to Adinath and houses beautifully carved balconies
and passages. The lower stories show images of Adinath, whereas the upper
stories have numerous miniature images of Jain divinities. Next to the tower is
a temple dedicated to the Digambara sect of Jainism. I spent some time here
clicking pictures. The light was perfect and there was not much crowd. This was
the last spot of my guided tour of the fort. I paid to the guide and returned
to Ram Pol. The two-hour-long guided trip was a bit exhausting. It was nearing
noon and I was hungry. I decided to go back to the town and have lunch. On the
way to the hotel I spotted a cozy restaurant serving Rajasthani Thali. I had a
sumptuous meal and came back to the hotel to take some rest.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-iQ10QcU5n0c/XqbYN3IP1_I/AAAAAAAAkMc/9INJ_Q10q9gO1plLly2ZMvBPzuFexkQ4gCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03175.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-iQ10QcU5n0c/XqbYN3IP1_I/AAAAAAAAkMc/9INJ_Q10q9gO1plLly2ZMvBPzuFexkQ4gCLcBGAsYHQ/s640/DSC03175.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Padmini palace</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gFYcMsXEoes/XqbYNneigsI/AAAAAAAAkMU/7_GKJlJr2BEarRuU3Yz1vi6jXCgslZGMgCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03176.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-gFYcMsXEoes/XqbYNneigsI/AAAAAAAAkMU/7_GKJlJr2BEarRuU3Yz1vi6jXCgslZGMgCLcBGAsYHQ/s640/DSC03176.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gardens around Padmini palace</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SzphMzXGQlg/XqbYNmYJwPI/AAAAAAAAkMY/QNoLGxQ9zWcGe71R5cxeQF4137HnWcJpQCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03173.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-SzphMzXGQlg/XqbYNmYJwPI/AAAAAAAAkMY/QNoLGxQ9zWcGe71R5cxeQF4137HnWcJpQCLcBGAsYHQ/s640/DSC03173.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The palace in the middle of a pond</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-PlXPm4JHzmE/XqbZKJYsFvI/AAAAAAAAkM8/OLjAa5lDPFovOEbk0_4FiN3EXNGwaEmNACEwYBhgL/s1600/DSC03180.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-PlXPm4JHzmE/XqbZKJYsFvI/AAAAAAAAkM8/OLjAa5lDPFovOEbk0_4FiN3EXNGwaEmNACEwYBhgL/s640/DSC03180.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Suraj Pol</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Jrj92Lbw38s/XqbZKAAvY6I/AAAAAAAAkM4/RoMPuTflN-IklAjCcDehQNnN8v3kmoe6gCEwYBhgL/s1600/DSC03179.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-Jrj92Lbw38s/XqbZKAAvY6I/AAAAAAAAkM4/RoMPuTflN-IklAjCcDehQNnN8v3kmoe6gCEwYBhgL/s640/DSC03179.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">View from Suraj Pol</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-v-efDhvR0IY/XqbZJn2os2I/AAAAAAAAkMw/KDmmcU6OpcoAWTSWZLSWk-RcTLuPoWFBgCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03189.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-v-efDhvR0IY/XqbZJn2os2I/AAAAAAAAkMw/KDmmcU6OpcoAWTSWZLSWk-RcTLuPoWFBgCLcBGAsYHQ/s640/DSC03189.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kirtistambh and Jain temple</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Around 3 PM, I went back to the fort to explore the
remaining places. The fort is huge and the monuments are scattered throughout. However,
as I had taken a guided trip in the morning, I had got some idea regarding the
locations of various monuments on the fort. I went straight to the Fateh
Prakash palace, which is now converted into a museum. The museum was about to
close in half an hour. I hurriedly bought a ticket and went inside. The museum
was much smaller than what I had expected. The galleries explaining the fort
architecture and history of Mewar kingdom were quite impressive. From here, I
went to Gaumukh Kund. Clicking some pictures in the evening sunlight was the
motto. But alas, the weather was cloudy. Nonetheless, I spent some time
exploring the area and went to Kumbha palace. This palace was a perfect place
for ruins photography. The broken walls and dim lit passages appeared spooky. The
cloudy evening and chilly breeze were uplifting the spooky mood of the palace.
By now, dusk was approaching and the lights in the city were slowly lighting up.
I was so engrossed in clicking pictures of the city lights that I almost missed
the Light and Sound show. I quickly grabbed a ticket and went inside. The show
beautifully narrated various historic events that happened on the fort. After
the show, I had a light dinner and returned to the hotel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AcsTqi4zYis/XqbZMDTqVzI/AAAAAAAAkNY/UvrTDsAMJXs63s893FJGY3oQb1sWFtbPwCEwYBhgL/s1600/DSC03255.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-AcsTqi4zYis/XqbZMDTqVzI/AAAAAAAAkNY/UvrTDsAMJXs63s893FJGY3oQb1sWFtbPwCEwYBhgL/s640/DSC03255.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ruina of Kumbha palace</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-T5ayyy5xkO4/XqbZMeNcDpI/AAAAAAAAkNU/4DXgt54AC-grzRhjvA8WTPMs0zRyUqA0wCEwYBhgL/s1600/DSC03258.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-T5ayyy5xkO4/XqbZMeNcDpI/AAAAAAAAkNU/4DXgt54AC-grzRhjvA8WTPMs0zRyUqA0wCEwYBhgL/s640/DSC03258.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The outer wall of the fort</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dF-ZaEHGR4g/XqbZNSi5fpI/AAAAAAAAkNY/L1yVirCpJtkQjkX3Bqo2EOWmHQSUTBXfACEwYBhgL/s1600/DSC03261.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-dF-ZaEHGR4g/XqbZNSi5fpI/AAAAAAAAkNY/L1yVirCpJtkQjkX3Bqo2EOWmHQSUTBXfACEwYBhgL/s640/DSC03261.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Kumbha palace</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Chittorgarh was my last destination of this trip. The next
day I rode back to Udaipur and boarded the<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>flight back to Bangalore. From temples to mountains, from palaces to
forests, and from lakes to forts, this trip was the most diverse trip I had
taken so far. The colorful land of Rajasthan had given me an enriching experience.
As my flight took off, I was already planning my next trip to Rangilo
Rajasthan. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div style="height: 0px;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>The End</b></span></div>
<span style="font-size: large;">
</span></div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-69453132179531317862020-04-07T00:01:00.001+05:302020-04-07T00:15:22.435+05:30Rangilo Rajasthan - Part 6 - Leopards of Jawai Bandh<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Along with forts and palaces, Rajasthan is also famous for
its vibrant wildlife. Places such as Ranthambhore and Bharatpur are already famous.
Recently, another place in Rajasthan has become a famous wildlife retreat <span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">–</span> Jawai Bandh. And it is famous for the
most elusive animal of Indian forests <span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">–</span> the leopard.
This place is located in the Pali district of Rajasthan, almost midway between
Udaipur and Jodhpur. The terrain is mostly scrubland interrupted with rocky
outcrops. These rocky outcrops offer a unique habitat for leopards and other
animals to thrive. The caves and dens in these rocky hills serve as safe havens
for leopards to raise their young. So, more than usual leopards can occupy a
small territory. The whole area has a thriving population of 50<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">–</span>60 leopards. Usually, spotting a
leopard is more difficult than spotting a tiger. But here in Jawai, because of
the unique terrain, spotting a leopard has become an easy sport. After the
documentary Leopard Rocks was aired on National Geographic, this place became immensely
popular and a whole new industry of wildlife tourism started flourishing. I was
quite excited to visit this place. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1jNGmNb7I8c/Xotz7adUbaI/AAAAAAAAjxw/-Yu1M6C0XJsZIkjmizDMWHy5YtVRexZmACLcBGAsYHQ/s1600/Jawai-Bandh-Conservation-Reserve-in-Rajasthan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="384" data-original-width="680" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-1jNGmNb7I8c/Xotz7adUbaI/AAAAAAAAjxw/-Yu1M6C0XJsZIkjmizDMWHy5YtVRexZmACLcBGAsYHQ/s640/Jawai-Bandh-Conservation-Reserve-in-Rajasthan.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The leopard of Jawai (source: <a href="https://www.rajras.in/index.php/jawai-bandh-conservation-reserve/">https://www.rajras.in/index.php/jawai-bandh-conservation-reserve/</a>) </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After a three-hour-long ride from Mount Abu, I finally
reached the dusty village of Mori Bera. I had booked a lavish home stay here.
My host, Suryapratap Singh, was a very jovial man. He offered a very warm welcome.
I was quite impressed with the home stay. It was simple yet comfortable. By the
time I reached, the clock already hit 5 PM. I freshened up and spent the
evening at leisure. My safari to the leopard hills was about to begin at 6 AM
on the next day. As decided, the safari driver picked me up at 6 in the morning.
The weather was a bit chilly. The eastern horizon was slowly turning red. I sat
in the open cantor clenching on my camera. We picked up another guest from a
nearby camp and began our hunt for the leopard. First, we went to Jagtala. This
is a group of three small hillocks, and a female leopard calls it her home. We
drove near the rocky hills and waited in silence. Wildlife watching is a game
of patience. By now, the sun was up and the entire terrain was brightly lit in
the golden sunshine. The hills looked simply gorgeous. I was scanning the
entire area through the binoculars. However, there was absolutely no action! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-C3Tgi1EhjH8/Xotzs1DQjAI/AAAAAAAAjx0/yQ7HNhoVCZEF4mWg_aCL9erZ7LBUz9jIACEwYBhgLKs4DAMBZVoB6XUDM45n7VkxkcyJog5nmTjlDAukIk9p95KBfstogaqFC8s-XP7TAz-op9_7Lg_7so7xd8APwdJC46KIO1J0uJtRSlSSc58B5lCM8o1-393V39uexDMOxnIlmLf77VShc5P0M9YRxQ3DreyJZCkMb5zZOxbMnhjIo2CStTMWQRKbFiqKYqwxmS9W3S4nmeP7Spd7OWyxTrEXjA2io6UC8pE8dueFojJNsTyEirGXRGL1TYZJoD6uxVpYUiFNFKJPnKmStoimMHtTDaaT6ApcKvWy8EtACCIDE4hz69YmIf4Q-HanxLjJgjgwezIovBi19S6SGpfNHdE41tT_OWntuj9eSsQ6zwcW_AIAJEpzwDwjXfIpXkTzSSrfFP7JoJu_TuUhGicfQmwD6dRB2Oym-xNKcpG3huZUM8bTLhD-VlRcK4qtAenXoaKRyAa66Ce65_JSvuem7FC0-DfLwEGqyE35h6MPgdXG37qUOEd2Ftz3joV8M8U1Si2Wyo-6TcIvm2gWNe2asrab912hIXtHyePYQVTVuYwARNe5jxUTvt8cxAHA7IdmWW_qhdUhEdH5hREKxiJ4Z-vGfUBZCswv0bKP-DGTfgUuDMJntrfQF/s1600/DSC03137.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-C3Tgi1EhjH8/Xotzs1DQjAI/AAAAAAAAjx0/yQ7HNhoVCZEF4mWg_aCL9erZ7LBUz9jIACEwYBhgLKs4DAMBZVoB6XUDM45n7VkxkcyJog5nmTjlDAukIk9p95KBfstogaqFC8s-XP7TAz-op9_7Lg_7so7xd8APwdJC46KIO1J0uJtRSlSSc58B5lCM8o1-393V39uexDMOxnIlmLf77VShc5P0M9YRxQ3DreyJZCkMb5zZOxbMnhjIo2CStTMWQRKbFiqKYqwxmS9W3S4nmeP7Spd7OWyxTrEXjA2io6UC8pE8dueFojJNsTyEirGXRGL1TYZJoD6uxVpYUiFNFKJPnKmStoimMHtTDaaT6ApcKvWy8EtACCIDE4hz69YmIf4Q-HanxLjJgjgwezIovBi19S6SGpfNHdE41tT_OWntuj9eSsQ6zwcW_AIAJEpzwDwjXfIpXkTzSSrfFP7JoJu_TuUhGicfQmwD6dRB2Oym-xNKcpG3huZUM8bTLhD-VlRcK4qtAenXoaKRyAa66Ce65_JSvuem7FC0-DfLwEGqyE35h6MPgdXG37qUOEd2Ftz3joV8M8U1Si2Wyo-6TcIvm2gWNe2asrab912hIXtHyePYQVTVuYwARNe5jxUTvt8cxAHA7IdmWW_qhdUhEdH5hREKxiJ4Z-vGfUBZCswv0bKP-DGTfgUuDMJntrfQF/s640/DSC03137.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">At Jagtala</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Soon, our driver got a call from another driver saying that
three leopards were sighted on another nearby hillock. That</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: large;">’</span><span style="font-size: large;">s it. He pressed the accelerator and
started driving toward the spot. My heart beats were already rising. Within a
few minutes we reached the spot. Around 5-6 cantors carrying other tourists
were already there. All eyes were fixed on one thing </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: large;">–</span><span style="font-size: large;"> the leopard. A massive, fully grown male was sitting
under a tree enjoying the morning breeze. He looked calm and content. Probably
he had eaten a hefty prey last night. Unaware of our presence, he sat there moving
his tail and doing cat things. I was so excited looking at this beast. Being a
cat lover, I have immense fascination for felines. Having lived most of my life
in Borivali, a suburb of Mumbai located on the fringes of Sanjay Gandhi
National Park, I grew up listening to the tales of leopard prowling through the
neighborhood. However, I had never seen the animal myself. Today, in this
remote village of Rajasthan, I was watching this majestic animal enjoying a
leisurely morning. Truly a wonderful sight. We waited there watching his antics.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Suddenly, another driver said, there is one more leopard
around! Within a moment, a female leopard came out of her hiding. She climbed
up on a rock and sat in the sun. What a sight it was! The male went near her. We
could hear their growling. Overall, it looked like a courtship behavior. According
to our driver, this couple was hanging out together since last two days. A
clear indication that we might see these animals mating. I was so engrossed in
watching the animals that I had almost forgotten about the camera. My 200 mm lens
was anyway insufficient to click a good picture. For the sake of memory, I
clicked a couple of pictures and began observing the animals through my
binoculars. Although the female was tolerating the presence of the male, she
was not letting him come too close. Suddenly, out of nowhere, another huge male
leopard appeared on the scene and attacked the earlier male. We were simply
stunned at this turn of events. The boys growled at each other giving warnings.
But nobody was ready to retreat. And then the fight began. The poor female just
ran away and hid in the bushes. We could see the intruder smashing his opponent
with his paw. But then, in a jiffy, the animals disappeared in the bushes. What we could hear was just loud
growling and the noise of bushes and leaves. The boys were at war. A war not
just for the territory but also for the female. We stayed there for around half
an hour waiting for the animals to come out in the clearing. But probably they just
wanted to keep their business to themselves. After around 40 minutes, the
growling stopped. We wanted to know who won. But alas, the animals were nowhere
to be seen! What a thrilling experience it was! <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-i_sRQwCHAKw/Xotz1Zq5n5I/AAAAAAAAjx4/hcOgxqWKT1cvYJdtXxPYgRFhvizo0jsMQCEwYBhgLKs4DAMBZVoDCucYZ5rasGS4QCexTtwTaRUVdBk3vXT1OuPbrV0cg9KzaDYeYtkLC_ReGzMwUcjskd1HWMOTjEi39wkIPuFn8kH0oOz9JhyeswGaNpCdaCpX_XnqNxR7bD7BG0GpgpO19mjYMLBI8ktrFVJ4cdW9MVnuTYU6UWzKq912SLbo6SJoM8GO2Rcb6xI2jvJ13JRj0aznNR-bJhB_XJ1b0ELHKZpPjYofhMa71Wm0cdmMTWwrjDORH9CcAJV4rAjHgqfUVOpNrgrB7JbM0VizAPuBjeN9E_-yfGmUsFp4Pr9n7pbs0LFw6-aBau-4nDBLOcIiyVjUExcl8jTdVBNFz5fdKTJgvVyBmG7WmXvv-ciw81IN-gi_PbzHKTYJqrJOxPqLihuOoQzWTDb94q7219L-lyT4OpeaM_AGo7XM3lQRaLjM6Q_LrESFQnNlEQSt0GKBCtqxwEeg3O3QHe7891Jx0l1cC_740zmzDtTaSngG7Pcggv4G3ymaKewt_BZ6ZCNQK854Nd4lA7eZUtEm9T_W2V5s6lTLwltqoZBqsaTkuA3wSc5bILVYOFJ6b89HK8uGtcPawko5t771THCu9Mihaa6JNkEelYZ0SMMPtrfQF/s1600/IMG_20200227_074155.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-i_sRQwCHAKw/Xotz1Zq5n5I/AAAAAAAAjx4/hcOgxqWKT1cvYJdtXxPYgRFhvizo0jsMQCEwYBhgLKs4DAMBZVoDCucYZ5rasGS4QCexTtwTaRUVdBk3vXT1OuPbrV0cg9KzaDYeYtkLC_ReGzMwUcjskd1HWMOTjEi39wkIPuFn8kH0oOz9JhyeswGaNpCdaCpX_XnqNxR7bD7BG0GpgpO19mjYMLBI8ktrFVJ4cdW9MVnuTYU6UWzKq912SLbo6SJoM8GO2Rcb6xI2jvJ13JRj0aznNR-bJhB_XJ1b0ELHKZpPjYofhMa71Wm0cdmMTWwrjDORH9CcAJV4rAjHgqfUVOpNrgrB7JbM0VizAPuBjeN9E_-yfGmUsFp4Pr9n7pbs0LFw6-aBau-4nDBLOcIiyVjUExcl8jTdVBNFz5fdKTJgvVyBmG7WmXvv-ciw81IN-gi_PbzHKTYJqrJOxPqLihuOoQzWTDb94q7219L-lyT4OpeaM_AGo7XM3lQRaLjM6Q_LrESFQnNlEQSt0GKBCtqxwEeg3O3QHe7891Jx0l1cC_740zmzDtTaSngG7Pcggv4G3ymaKewt_BZ6ZCNQK854Nd4lA7eZUtEm9T_W2V5s6lTLwltqoZBqsaTkuA3wSc5bILVYOFJ6b89HK8uGtcPawko5t771THCu9Mihaa6JNkEelYZ0SMMPtrfQF/s640/IMG_20200227_074155.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: left;">The hill where we witnessed the great fight </span><br />
<span style="text-align: left;"><br /></span>
<span style="text-align: left;"><br /></span></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1069" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-RCLSqz9EfgA/Xotzi6QAqNI/AAAAAAAAjxo/4UwTfDBQAesgFOtoLWLualAMxjfmah41wCEwYBhgLKs4DAMBZVoDCucYZ5rasGS4QCexTtwTaRUVdBk3vXT1OuPbrV0cg9KzaDYeYtkLC_ReGzMwUcjskd1HWMOTjEi39wkIPuFn8kH0oOz9JhyeswGaNpCdaCpX_XnqNxR7bD7BG0GpgpO19mjYMLBI8ktrFVJ4cdW9MVnuTYU6UWzKq912SLbo6SJoM8GO2Rcb6xI2jvJ13JRj0aznNR-bJhB_XJ1b0ELHKZpPjYofhMa71Wm0cdmMTWwrjDORH9CcAJV4rAjHgqfUVOpNrgrB7JbM0VizAPuBjeN9E_-yfGmUsFp4Pr9n7pbs0LFw6-aBau-4nDBLOcIiyVjUExcl8jTdVBNFz5fdKTJgvVyBmG7WmXvv-ciw81IN-gi_PbzHKTYJqrJOxPqLihuOoQzWTDb94q7219L-lyT4OpeaM_AGo7XM3lQRaLjM6Q_LrESFQnNlEQSt0GKBCtqxwEeg3O3QHe7891Jx0l1cC_740zmzDtTaSngG7Pcggv4G3ymaKewt_BZ6ZCNQK854Nd4lA7eZUtEm9T_W2V5s6lTLwltqoZBqsaTkuA3wSc5bILVYOFJ6b89HK8uGtcPawko5t771THCu9Mihaa6JNkEelYZ0SMMPtrfQF/s640/DSC03139_edited.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="640" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The female leopard walking over a rock</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-RCLSqz9EfgA/Xotzi6QAqNI/AAAAAAAAjxo/4UwTfDBQAesgFOtoLWLualAMxjfmah41wCEwYBhgLKs4DAMBZVoDCucYZ5rasGS4QCexTtwTaRUVdBk3vXT1OuPbrV0cg9KzaDYeYtkLC_ReGzMwUcjskd1HWMOTjEi39wkIPuFn8kH0oOz9JhyeswGaNpCdaCpX_XnqNxR7bD7BG0GpgpO19mjYMLBI8ktrFVJ4cdW9MVnuTYU6UWzKq912SLbo6SJoM8GO2Rcb6xI2jvJ13JRj0aznNR-bJhB_XJ1b0ELHKZpPjYofhMa71Wm0cdmMTWwrjDORH9CcAJV4rAjHgqfUVOpNrgrB7JbM0VizAPuBjeN9E_-yfGmUsFp4Pr9n7pbs0LFw6-aBau-4nDBLOcIiyVjUExcl8jTdVBNFz5fdKTJgvVyBmG7WmXvv-ciw81IN-gi_PbzHKTYJqrJOxPqLihuOoQzWTDb94q7219L-lyT4OpeaM_AGo7XM3lQRaLjM6Q_LrESFQnNlEQSt0GKBCtqxwEeg3O3QHe7891Jx0l1cC_740zmzDtTaSngG7Pcggv4G3ymaKewt_BZ6ZCNQK854Nd4lA7eZUtEm9T_W2V5s6lTLwltqoZBqsaTkuA3wSc5bILVYOFJ6b89HK8uGtcPawko5t771THCu9Mihaa6JNkEelYZ0SMMPtrfQF/s1600/DSC03139_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><br /></div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-RCLSqz9EfgA/Xotzi6QAqNI/AAAAAAAAjxo/4UwTfDBQAesgFOtoLWLualAMxjfmah41wCEwYBhgLKs4DAMBZVoDCucYZ5rasGS4QCexTtwTaRUVdBk3vXT1OuPbrV0cg9KzaDYeYtkLC_ReGzMwUcjskd1HWMOTjEi39wkIPuFn8kH0oOz9JhyeswGaNpCdaCpX_XnqNxR7bD7BG0GpgpO19mjYMLBI8ktrFVJ4cdW9MVnuTYU6UWzKq912SLbo6SJoM8GO2Rcb6xI2jvJ13JRj0aznNR-bJhB_XJ1b0ELHKZpPjYofhMa71Wm0cdmMTWwrjDORH9CcAJV4rAjHgqfUVOpNrgrB7JbM0VizAPuBjeN9E_-yfGmUsFp4Pr9n7pbs0LFw6-aBau-4nDBLOcIiyVjUExcl8jTdVBNFz5fdKTJgvVyBmG7WmXvv-ciw81IN-gi_PbzHKTYJqrJOxPqLihuOoQzWTDb94q7219L-lyT4OpeaM_AGo7XM3lQRaLjM6Q_LrESFQnNlEQSt0GKBCtqxwEeg3O3QHe7891Jx0l1cC_740zmzDtTaSngG7Pcggv4G3ymaKewt_BZ6ZCNQK854Nd4lA7eZUtEm9T_W2V5s6lTLwltqoZBqsaTkuA3wSc5bILVYOFJ6b89HK8uGtcPawko5t771THCu9Mihaa6JNkEelYZ0SMMPtrfQF/s1600/DSC03139_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">The region has many other spots for watching wildlife. The
Jawai reservoir has abundant birdlife and crocodiles. A temple on a nearby hill
offers great views of the landscape. Apart from leopards, the region hosts
hyenas, sloth bears, peacocks, langurs, and deer. You need overall 3-4 safaris
to cover all the spots. I was pressed for time. It was already 10 AM and I was
hungry as hell. The driver dropped me back to the home stay. After having a sumptuous
breakfast, I said goodbye to Suryapratap and moved on to my next destination </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: large;">–</span><span style="font-size: large;"> Chittorgarh. </span><span style="font-size: large;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">To be continued...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com3Jawai Bandh, Rajasthan 306126, India25.116988 73.14381159999999225.088233 73.1034711 25.145743 73.184152099999991tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-19055118068192226762020-04-05T13:44:00.002+05:302020-04-05T13:44:25.790+05:30Rangilo Rajasthan - Part 5 - Sunset near Nakki lake and trekking in the hills of Mount Abu<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After seeing the mind-blowing architecture of Dilwara
temples, I returned to the city center of Mount Abu. It was around 5-30 PM and
it was the best time to visit Nakki lake. This small lake is a popular tourist
attraction in Mount Abu. The lake was just a routine tourist spot full of
people. Being a crowd hater, I simply walked in the opposite direction to avoid
the crowd and chaos. I sat on a bench on the other side of the lake and started
browsing through the pictures on my camera. Overall, the lake did not appeal
much to me. I googled for some other spots nearby and found that the sunset
spot to was at a 5-min riding distance. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-za-xR7di8-o/XomKx6E7aII/AAAAAAAAjus/kzfbbvf8es8iTQFdID4gFkmQyGPmAf-7QCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03106.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-za-xR7di8-o/XomKx6E7aII/AAAAAAAAjus/kzfbbvf8es8iTQFdID4gFkmQyGPmAf-7QCLcBGAsYHQ/s640/DSC03106.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nakki lake</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">This spot was a bit inside the forest and one had to walk
around half a kilometer to reach there. Only fifteen minutes were left for the
sun to go down the horizon. I rushed to the spot. It was a small hillock on
which stepped galleries were built. All galleries were full of people! I felt
like being on a railway station in Mumbai. There was a group of college
students playing Antakshari. I felt disappointed and annoyed at the same time.
I somehow managed to walk past the crowd and find a rock where there were not
many people. The sun looked dark orange. The horizon was hazy. The layer of
haze gulped down the sun literally in a few minutes and the so-called sunset
was over in a jiffy! I could hardly click a few photos. The crowd was still
busy clicking pictures of the mediocre valley. I quickly got up and started
walking down to the parking place to avoid the returning crowd. After visiting
the picturesque Gurushikhar and magnificent Dilwara temples, the Nakki lake and
Sunset point turned out to be quite mundane. Traveling throws myriad of
experiences at you. They are sometimes beautiful and sometimes ugly.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UCcQJrhNmvA/XomKxBl2inI/AAAAAAAAjuk/VbL3WlLp87Qc0lzB0-_vfmb19G8iZb-fACEwYBhgLKs4DAMBZVoBN-P2EeGIkGCOzgb5vF-1dwg3LrvMrVla1uESBYx03QHa6pxL17HOJyK1h-VrdJ9RkKtXZ7DRT2E2BiAcSol5LPF71ATyQ_IyYXODHFlU2OvcXbvrMfVyT_0drOk3HZM9KikjOMhXhZSP3gffc-GDv3JF8Tg5OipQa2DBMlc1KYcWPvuy-S0WdWjxcK9pDGhM85D4VUXZc7kSKYtLcFbWe2A7oCpxFaKX3idVwoTqQUqucn6MWVe8qtK9cAZTfo3BN_lJnne_97EBpB6ycq8VN28V3mX57-r_RxO81H7vZ5v_tGZbw1W-xijK9e4mbIGGhmnlE19V0GK6AyQXXdrSca9J2B_zI5KzJ3coIOJlTQ8y7XNrY91RMwyW18SlusHEkbeC2N2FwgBQVFN4A5ZRK1retHsPWXF6r381Gc_2VXC1tznCCXyZDWgMKS8qrktMKK-F3q_3IuhGZDM1-UpXJjGZTMr-ztYJp-Ujs6u14nv_hjKaJOn_zGJoxxfg1_dz_FfDnooCrWffs_7s8fnak5t8eGkEPCXjbXFiuN4xuvgsYVEqHPfriQ0wsJLemRAUXh2ueMTDTHMYdQ81XISB-NWlVTOObRYhJMNOapvQF/s1600/DSC03107.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-UCcQJrhNmvA/XomKxBl2inI/AAAAAAAAjuk/VbL3WlLp87Qc0lzB0-_vfmb19G8iZb-fACEwYBhgLKs4DAMBZVoBN-P2EeGIkGCOzgb5vF-1dwg3LrvMrVla1uESBYx03QHa6pxL17HOJyK1h-VrdJ9RkKtXZ7DRT2E2BiAcSol5LPF71ATyQ_IyYXODHFlU2OvcXbvrMfVyT_0drOk3HZM9KikjOMhXhZSP3gffc-GDv3JF8Tg5OipQa2DBMlc1KYcWPvuy-S0WdWjxcK9pDGhM85D4VUXZc7kSKYtLcFbWe2A7oCpxFaKX3idVwoTqQUqucn6MWVe8qtK9cAZTfo3BN_lJnne_97EBpB6ycq8VN28V3mX57-r_RxO81H7vZ5v_tGZbw1W-xijK9e4mbIGGhmnlE19V0GK6AyQXXdrSca9J2B_zI5KzJ3coIOJlTQ8y7XNrY91RMwyW18SlusHEkbeC2N2FwgBQVFN4A5ZRK1retHsPWXF6r381Gc_2VXC1tznCCXyZDWgMKS8qrktMKK-F3q_3IuhGZDM1-UpXJjGZTMr-ztYJp-Ujs6u14nv_hjKaJOn_zGJoxxfg1_dz_FfDnooCrWffs_7s8fnak5t8eGkEPCXjbXFiuN4xuvgsYVEqHPfriQ0wsJLemRAUXh2ueMTDTHMYdQ81XISB-NWlVTOObRYhJMNOapvQF/s640/DSC03107.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The setting sun seen through the thorny forest</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-eXHqqCyq0vQ/XomKxyiLoKI/AAAAAAAAjuo/osHB37FEBZQG-L3cn-Hn4wXmX2IkXKX1gCEwYBhgLKs4DAMBZVoBN-P2EeGIkGCOzgb5vF-1dwg3LrvMrVla1uESBYx03QHa6pxL17HOJyK1h-VrdJ9RkKtXZ7DRT2E2BiAcSol5LPF71ATyQ_IyYXODHFlU2OvcXbvrMfVyT_0drOk3HZM9KikjOMhXhZSP3gffc-GDv3JF8Tg5OipQa2DBMlc1KYcWPvuy-S0WdWjxcK9pDGhM85D4VUXZc7kSKYtLcFbWe2A7oCpxFaKX3idVwoTqQUqucn6MWVe8qtK9cAZTfo3BN_lJnne_97EBpB6ycq8VN28V3mX57-r_RxO81H7vZ5v_tGZbw1W-xijK9e4mbIGGhmnlE19V0GK6AyQXXdrSca9J2B_zI5KzJ3coIOJlTQ8y7XNrY91RMwyW18SlusHEkbeC2N2FwgBQVFN4A5ZRK1retHsPWXF6r381Gc_2VXC1tznCCXyZDWgMKS8qrktMKK-F3q_3IuhGZDM1-UpXJjGZTMr-ztYJp-Ujs6u14nv_hjKaJOn_zGJoxxfg1_dz_FfDnooCrWffs_7s8fnak5t8eGkEPCXjbXFiuN4xuvgsYVEqHPfriQ0wsJLemRAUXh2ueMTDTHMYdQ81XISB-NWlVTOObRYhJMNOapvQF/s1600/DSC03117.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-eXHqqCyq0vQ/XomKxyiLoKI/AAAAAAAAjuo/osHB37FEBZQG-L3cn-Hn4wXmX2IkXKX1gCEwYBhgLKs4DAMBZVoBN-P2EeGIkGCOzgb5vF-1dwg3LrvMrVla1uESBYx03QHa6pxL17HOJyK1h-VrdJ9RkKtXZ7DRT2E2BiAcSol5LPF71ATyQ_IyYXODHFlU2OvcXbvrMfVyT_0drOk3HZM9KikjOMhXhZSP3gffc-GDv3JF8Tg5OipQa2DBMlc1KYcWPvuy-S0WdWjxcK9pDGhM85D4VUXZc7kSKYtLcFbWe2A7oCpxFaKX3idVwoTqQUqucn6MWVe8qtK9cAZTfo3BN_lJnne_97EBpB6ycq8VN28V3mX57-r_RxO81H7vZ5v_tGZbw1W-xijK9e4mbIGGhmnlE19V0GK6AyQXXdrSca9J2B_zI5KzJ3coIOJlTQ8y7XNrY91RMwyW18SlusHEkbeC2N2FwgBQVFN4A5ZRK1retHsPWXF6r381Gc_2VXC1tznCCXyZDWgMKS8qrktMKK-F3q_3IuhGZDM1-UpXJjGZTMr-ztYJp-Ujs6u14nv_hjKaJOn_zGJoxxfg1_dz_FfDnooCrWffs_7s8fnak5t8eGkEPCXjbXFiuN4xuvgsYVEqHPfriQ0wsJLemRAUXh2ueMTDTHMYdQ81XISB-NWlVTOObRYhJMNOapvQF/s640/DSC03117.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The dense haze swallowed the sun much before its setting time</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">For the next day, I had decided to trek around the hills of
Mount Abu. I had already called up a local trekking company and booked a guided
trek. Generally, these guided treks are conducted for a group of 10-15 people.
However, for this day, I was the only person who had made the reservation. As
decided, I met my guide Jay Singh at the designated place. We started walking
into the wilderness. The weather was perfect for a short hike in the hills. Jay
was narrating his past encounters with wildlife in the region. Listening to
him, I was getting more excited about spotting some animals. Soon we reached
our first rest stop. This was a beautiful spot overlooking the valley. The
breeze was pleasant and the chirping of birds was soothing. We sat there and
clicked some pictures. From here, the trail suddenly became steep and went deep
inside the forest. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-LOoIObAf9T8/XomRtidLIQI/AAAAAAAAjwE/tymqE0-4BuMWZfJfe0rkrz1kCc3Aei5RwCKgBGAsYHg/s1600/IMG-20200226-WA0006.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-LOoIObAf9T8/XomRtidLIQI/AAAAAAAAjwE/tymqE0-4BuMWZfJfe0rkrz1kCc3Aei5RwCKgBGAsYHg/s400/IMG-20200226-WA0006.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Crawling out of the bear's den</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After climbing for around half an hour we reached a cave. It
looked like a bear</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: large;">’</span><span style="font-size: large;">s den. Jay started narrating
how he had encountered a bear in this area a month ago. What if there was one
even today? I felt my heartbeats rising. Jay finished his story and started
walking inside the cave. What?! Yes, that</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: large;">’</span><span style="font-size: large;">s how
the trail was. I was a bit apprehensive of stepping inside. But Jay assured me
that the cave is completely safe and reiterated that he walks this trail almost
every day. Hesitantly, I walked</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: large;">—</span><span style="font-size: large;">sorry,
crawled</span><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: large;">—</span><span style="font-size: large;">behind him. With
some acrobatic movements, I managed to come outside from the other side. What a
thrilling experience it was!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-m8Lseji9pX4/XomKC5PLn7I/AAAAAAAAjuE/PVuhPR9CUxA9xXQzWWaiNuoMlIwxlnkmwCEwYBhgLKs4DAMBZVoB1J2QRdeRe1RO94R0RYugCryIrNQ8z9PcEhxnQjM-1-6lJ43gmhOVnbQKe-RhBqKLEAYHNQMCtTPUJAPAH6rGXxkO9EKmylB9Zjsjg0zIWbVIQsEWH0uWyedHj_SpjUkQV_uX-EfnqXoqJYpMKM2cDpLXFy-ju89hPOl_LtQBCD9s5Vn9JcGGDr15LbbSX1qJDf-bs2Ujhmq01v_YSBAmNilwixCn8NCaY1ZHQSAYaYpgqy5RmQZAdAkgq2rwbJhasWU6zJMyo0sLhjhbI9XdO8xwV_76b0VGCoWK3clKLDzfR19RT5En61NxJzwb7UNc9I-4621VIg_vTNblt25pZdmss6IrA93_WIzq-MxlNEfYDIvira7M88gdGtoNTZxiWdUgtp7UjG_zPBvgiXP_c5IiQP4XBNLc1IvwnjfDl0_6Fenj9jIMrbIu6Tzmg502p5wIDn24HW3NzaEFiybC-fqWt62XJ_9fvb3NWkKhqCBg8IpZ5DcR7iqrzloIGoFeZtFds883uwxPOsZjwnTXU9ZbfYEalrUQ8bTYUrZnsJXS1xMNbTgPtlBHa-hO21ld8ivjHu3o0lSfGPjcNult24Elsul8-cNwGMKmbpvQF/s1600/DSC03121.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-m8Lseji9pX4/XomKC5PLn7I/AAAAAAAAjuE/PVuhPR9CUxA9xXQzWWaiNuoMlIwxlnkmwCEwYBhgLKs4DAMBZVoB1J2QRdeRe1RO94R0RYugCryIrNQ8z9PcEhxnQjM-1-6lJ43gmhOVnbQKe-RhBqKLEAYHNQMCtTPUJAPAH6rGXxkO9EKmylB9Zjsjg0zIWbVIQsEWH0uWyedHj_SpjUkQV_uX-EfnqXoqJYpMKM2cDpLXFy-ju89hPOl_LtQBCD9s5Vn9JcGGDr15LbbSX1qJDf-bs2Ujhmq01v_YSBAmNilwixCn8NCaY1ZHQSAYaYpgqy5RmQZAdAkgq2rwbJhasWU6zJMyo0sLhjhbI9XdO8xwV_76b0VGCoWK3clKLDzfR19RT5En61NxJzwb7UNc9I-4621VIg_vTNblt25pZdmss6IrA93_WIzq-MxlNEfYDIvira7M88gdGtoNTZxiWdUgtp7UjG_zPBvgiXP_c5IiQP4XBNLc1IvwnjfDl0_6Fenj9jIMrbIu6Tzmg502p5wIDn24HW3NzaEFiybC-fqWt62XJ_9fvb3NWkKhqCBg8IpZ5DcR7iqrzloIGoFeZtFds883uwxPOsZjwnTXU9ZbfYEalrUQ8bTYUrZnsJXS1xMNbTgPtlBHa-hO21ld8ivjHu3o0lSfGPjcNult24Elsul8-cNwGMKmbpvQF/s640/DSC03121.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The first spot overlooking the valley</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_2v75IyXRG8/XomKIEDe2eI/AAAAAAAAjuU/JaxN4pdS74AyhRFPtsKkqkktx3VHqfnkQCEwYBhgLKs4DAMBZVoCIMSgYy9LlLWkzepUfXJ8EqEbAaXY3U9WmXF2yBv4hK7sd726ws552qLILi_6tT7u6VceKAJ13I3WYdWQlTE85G6SKTqvCHBxzJCRVXRhN7HM_QZc34i7DkwWlx6nEqly0OAR7s_MOOrgtuk0smWyG4_-JW7b7cCID_ALzCiMbd-gJZpfvDJ4fh69rvHZBYVDZTuCXjcNjwcguPop4BzG0Y3ToBAD5SadluPDI4c1NwXStCS85s_94k1Z8lu9moB7Ctpq8F0GXj7e6kNMSCJXJFo9FD4tk-RlcVk4isTFSpSRActkU5n67VYjSXbBgUqY95t7wlC4iYTf9ii2EMj3y_x7fEBpIAoRV0XkMoLhjz0qx_ve0-dl3hUlbqH8sxO8pqdv9S4FpFd_sP9uQH19IoH8RYXlqSCEe011goNsEDLxvfapi_VTzeLZ-U1vODHXOG1sH2XV5ab_uG8bFXbwIdLNHwRyOWg-KOXLBkdrStTZL3RiR2Kd5Ths70ZgD4J-f-qCNH0g68FcvgpCmjqSpUhxWntLK1Zg_V1_TFn2cAK0T9iYXBj3qpOrPgM9gr2jw9x-He_B-2unIVl9kCH3ySBEIoqn5cOvYMLWbpvQF/s1600/DSC03119.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-_2v75IyXRG8/XomKIEDe2eI/AAAAAAAAjuU/JaxN4pdS74AyhRFPtsKkqkktx3VHqfnkQCEwYBhgLKs4DAMBZVoCIMSgYy9LlLWkzepUfXJ8EqEbAaXY3U9WmXF2yBv4hK7sd726ws552qLILi_6tT7u6VceKAJ13I3WYdWQlTE85G6SKTqvCHBxzJCRVXRhN7HM_QZc34i7DkwWlx6nEqly0OAR7s_MOOrgtuk0smWyG4_-JW7b7cCID_ALzCiMbd-gJZpfvDJ4fh69rvHZBYVDZTuCXjcNjwcguPop4BzG0Y3ToBAD5SadluPDI4c1NwXStCS85s_94k1Z8lu9moB7Ctpq8F0GXj7e6kNMSCJXJFo9FD4tk-RlcVk4isTFSpSRActkU5n67VYjSXbBgUqY95t7wlC4iYTf9ii2EMj3y_x7fEBpIAoRV0XkMoLhjz0qx_ve0-dl3hUlbqH8sxO8pqdv9S4FpFd_sP9uQH19IoH8RYXlqSCEe011goNsEDLxvfapi_VTzeLZ-U1vODHXOG1sH2XV5ab_uG8bFXbwIdLNHwRyOWg-KOXLBkdrStTZL3RiR2Kd5Ths70ZgD4J-f-qCNH0g68FcvgpCmjqSpUhxWntLK1Zg_V1_TFn2cAK0T9iYXBj3qpOrPgM9gr2jw9x-He_B-2unIVl9kCH3ySBEIoqn5cOvYMLWbpvQF/s640/DSC03119.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The trail going uphill through a dense forest</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-2oXE_GQAVWU/XomKCNES-TI/AAAAAAAAjuA/gHKwWJhVOAYZrMvl0WnEF8p8Sqkh67Z9wCEwYBhgLKs4DAMBZVoCIMSgYy9LlLWkzepUfXJ8EqEbAaXY3U9WmXF2yBv4hK7sd726ws552qLILi_6tT7u6VceKAJ13I3WYdWQlTE85G6SKTqvCHBxzJCRVXRhN7HM_QZc34i7DkwWlx6nEqly0OAR7s_MOOrgtuk0smWyG4_-JW7b7cCID_ALzCiMbd-gJZpfvDJ4fh69rvHZBYVDZTuCXjcNjwcguPop4BzG0Y3ToBAD5SadluPDI4c1NwXStCS85s_94k1Z8lu9moB7Ctpq8F0GXj7e6kNMSCJXJFo9FD4tk-RlcVk4isTFSpSRActkU5n67VYjSXbBgUqY95t7wlC4iYTf9ii2EMj3y_x7fEBpIAoRV0XkMoLhjz0qx_ve0-dl3hUlbqH8sxO8pqdv9S4FpFd_sP9uQH19IoH8RYXlqSCEe011goNsEDLxvfapi_VTzeLZ-U1vODHXOG1sH2XV5ab_uG8bFXbwIdLNHwRyOWg-KOXLBkdrStTZL3RiR2Kd5Ths70ZgD4J-f-qCNH0g68FcvgpCmjqSpUhxWntLK1Zg_V1_TFn2cAK0T9iYXBj3qpOrPgM9gr2jw9x-He_B-2unIVl9kCH3ySBEIoqn5cOvYMLWbpvQF/s1600/DSC03127.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-2oXE_GQAVWU/XomKCNES-TI/AAAAAAAAjuA/gHKwWJhVOAYZrMvl0WnEF8p8Sqkh67Z9wCEwYBhgLKs4DAMBZVoCIMSgYy9LlLWkzepUfXJ8EqEbAaXY3U9WmXF2yBv4hK7sd726ws552qLILi_6tT7u6VceKAJ13I3WYdWQlTE85G6SKTqvCHBxzJCRVXRhN7HM_QZc34i7DkwWlx6nEqly0OAR7s_MOOrgtuk0smWyG4_-JW7b7cCID_ALzCiMbd-gJZpfvDJ4fh69rvHZBYVDZTuCXjcNjwcguPop4BzG0Y3ToBAD5SadluPDI4c1NwXStCS85s_94k1Z8lu9moB7Ctpq8F0GXj7e6kNMSCJXJFo9FD4tk-RlcVk4isTFSpSRActkU5n67VYjSXbBgUqY95t7wlC4iYTf9ii2EMj3y_x7fEBpIAoRV0XkMoLhjz0qx_ve0-dl3hUlbqH8sxO8pqdv9S4FpFd_sP9uQH19IoH8RYXlqSCEe011goNsEDLxvfapi_VTzeLZ-U1vODHXOG1sH2XV5ab_uG8bFXbwIdLNHwRyOWg-KOXLBkdrStTZL3RiR2Kd5Ths70ZgD4J-f-qCNH0g68FcvgpCmjqSpUhxWntLK1Zg_V1_TFn2cAK0T9iYXBj3qpOrPgM9gr2jw9x-He_B-2unIVl9kCH3ySBEIoqn5cOvYMLWbpvQF/s640/DSC03127.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Crawling through the bear's den</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Now we had reached a small plateau. From here, the city
looked gorgeous. The Nakki lake, which appeared to be quite mundane from its
shore, looked surprisingly adorable from this distance. We sat there for a
while, munched on some snacks, and moved on. Now the trail became steep again
and started going up a small rocky hillock. I climbed up catching my breath and
was awestruck with the view it offered. This was the highest spot on this
trail. One could see the plains of Gujarat from here. We sat on the cliff
enjoying the view. While conversing with Jay, I learnt that these hills have a
lot of unexplored trails offering beautiful scenery. I almost decided to
explore these trails on my next visit to Mount Abu. From here, the trail went
down the hill. We crawled through a couple of more caves and reached the spot
from where we had started. It was a wonderful hike. Jay asked me if I was
interested in visiting their campsite. They had some adventure activities like
rock climbing and rapelling and served traditional local lunch. Although I had
very little time in hand, I agreed to go with him to have lunch. The campsite
was at a quite place behind the Dilwara village. Surrounded by fields and
forests, I almost fell in love with the place. The food was delicious as
expected. I thanked Jay for his company and the delicious food and came back to
the home stay.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vXVUP3KBoh4/XomQei9xVfI/AAAAAAAAjvw/ZpcmEsulHqcdvqsiaQwSNV-sxf-Jx7bNQCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03128.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-vXVUP3KBoh4/XomQei9xVfI/AAAAAAAAjvw/ZpcmEsulHqcdvqsiaQwSNV-sxf-Jx7bNQCLcBGAsYHQ/s640/DSC03128.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nakki lake as seen from the plataeu</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-EyMeSpapZ9s/XomKNkCj2AI/AAAAAAAAjuU/wIKDUvzZelwE89KQAgsa0M14wlbP7ZeSACEwYBhgLKs4DAMBZVoDVPZqlxG5dMRhgu12MQeHq9TF15SwmvEdMeaKMxkfb8Vdhv7_n0csnKjLsDgTtRRmY_7JaGkJXyqTSbcfbgVQ4HLojCq643K5e5pK2Br3fZfZbSQdzLfHvpSQ2zrmfLB2cMXGOWnEAlt_-Znlwf3N8wZtXVxALZSvdWy7jpcHB5wa2t_7NoGGLuI5Dvos-WGeAvFKCzsLhlrciLFNCJxGLr62Yw85HOUKQPBak-IjcIgZlUneneQ-aEcHgz6dicRiUALkvLBHxm8vbWR1_9hb-fOeFIsu2WBmgkB8UjuJ1-RYdVBZgbyM4t8l4hxc_QBvT14Gi-drqHDqAKcwjEdg86b21or9AI-YmI-V4SnNd-lnCky7Nj-0ON7tDQ8skzvoHx_37iGqHJ_ffSalSDeR0mLT4CryZAfb6g7qFLqGW8NNtqYp6QLasGqL2PfZwsjVx0FC423eJIddqoovceFad1gHKvNOhFyn63HLcQP-_GGhlD8PYxfyKTfHAYcyBZYT6C4n4HiDbX4PZQrEHaO9Y-_q8Qiibag3HWwUU39xTu-MAqWeIprRTRGbaA0IIomIP4zuxCVlcIifusF94gcMEO3e0lYfYFaIBMKScpvQF/s1600/DSC03132.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-EyMeSpapZ9s/XomKNkCj2AI/AAAAAAAAjuU/wIKDUvzZelwE89KQAgsa0M14wlbP7ZeSACEwYBhgLKs4DAMBZVoDVPZqlxG5dMRhgu12MQeHq9TF15SwmvEdMeaKMxkfb8Vdhv7_n0csnKjLsDgTtRRmY_7JaGkJXyqTSbcfbgVQ4HLojCq643K5e5pK2Br3fZfZbSQdzLfHvpSQ2zrmfLB2cMXGOWnEAlt_-Znlwf3N8wZtXVxALZSvdWy7jpcHB5wa2t_7NoGGLuI5Dvos-WGeAvFKCzsLhlrciLFNCJxGLr62Yw85HOUKQPBak-IjcIgZlUneneQ-aEcHgz6dicRiUALkvLBHxm8vbWR1_9hb-fOeFIsu2WBmgkB8UjuJ1-RYdVBZgbyM4t8l4hxc_QBvT14Gi-drqHDqAKcwjEdg86b21or9AI-YmI-V4SnNd-lnCky7Nj-0ON7tDQ8skzvoHx_37iGqHJ_ffSalSDeR0mLT4CryZAfb6g7qFLqGW8NNtqYp6QLasGqL2PfZwsjVx0FC423eJIddqoovceFad1gHKvNOhFyn63HLcQP-_GGhlD8PYxfyKTfHAYcyBZYT6C4n4HiDbX4PZQrEHaO9Y-_q8Qiibag3HWwUU39xTu-MAqWeIprRTRGbaA0IIomIP4zuxCVlcIifusF94gcMEO3e0lYfYFaIBMKScpvQF/s640/DSC03132.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Walking over a plateau</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hBlqcgbGIMQ/XomJoc5Hq-I/AAAAAAAAjtk/1kqNKT83FDIbImmxIj5qJoyr9bEqo4begCEwYBhgLKs4DAMBZVoDVPZqlxG5dMRhgu12MQeHq9TF15SwmvEdMeaKMxkfb8Vdhv7_n0csnKjLsDgTtRRmY_7JaGkJXyqTSbcfbgVQ4HLojCq643K5e5pK2Br3fZfZbSQdzLfHvpSQ2zrmfLB2cMXGOWnEAlt_-Znlwf3N8wZtXVxALZSvdWy7jpcHB5wa2t_7NoGGLuI5Dvos-WGeAvFKCzsLhlrciLFNCJxGLr62Yw85HOUKQPBak-IjcIgZlUneneQ-aEcHgz6dicRiUALkvLBHxm8vbWR1_9hb-fOeFIsu2WBmgkB8UjuJ1-RYdVBZgbyM4t8l4hxc_QBvT14Gi-drqHDqAKcwjEdg86b21or9AI-YmI-V4SnNd-lnCky7Nj-0ON7tDQ8skzvoHx_37iGqHJ_ffSalSDeR0mLT4CryZAfb6g7qFLqGW8NNtqYp6QLasGqL2PfZwsjVx0FC423eJIddqoovceFad1gHKvNOhFyn63HLcQP-_GGhlD8PYxfyKTfHAYcyBZYT6C4n4HiDbX4PZQrEHaO9Y-_q8Qiibag3HWwUU39xTu-MAqWeIprRTRGbaA0IIomIP4zuxCVlcIifusF94gcMEO3e0lYfYFaIBMKScpvQF/s1600/DSC03133_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-hBlqcgbGIMQ/XomJoc5Hq-I/AAAAAAAAjtk/1kqNKT83FDIbImmxIj5qJoyr9bEqo4begCEwYBhgLKs4DAMBZVoDVPZqlxG5dMRhgu12MQeHq9TF15SwmvEdMeaKMxkfb8Vdhv7_n0csnKjLsDgTtRRmY_7JaGkJXyqTSbcfbgVQ4HLojCq643K5e5pK2Br3fZfZbSQdzLfHvpSQ2zrmfLB2cMXGOWnEAlt_-Znlwf3N8wZtXVxALZSvdWy7jpcHB5wa2t_7NoGGLuI5Dvos-WGeAvFKCzsLhlrciLFNCJxGLr62Yw85HOUKQPBak-IjcIgZlUneneQ-aEcHgz6dicRiUALkvLBHxm8vbWR1_9hb-fOeFIsu2WBmgkB8UjuJ1-RYdVBZgbyM4t8l4hxc_QBvT14Gi-drqHDqAKcwjEdg86b21or9AI-YmI-V4SnNd-lnCky7Nj-0ON7tDQ8skzvoHx_37iGqHJ_ffSalSDeR0mLT4CryZAfb6g7qFLqGW8NNtqYp6QLasGqL2PfZwsjVx0FC423eJIddqoovceFad1gHKvNOhFyn63HLcQP-_GGhlD8PYxfyKTfHAYcyBZYT6C4n4HiDbX4PZQrEHaO9Y-_q8Qiibag3HWwUU39xTu-MAqWeIprRTRGbaA0IIomIP4zuxCVlcIifusF94gcMEO3e0lYfYFaIBMKScpvQF/s640/DSC03133_edited.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The adorable view of the city from surrounding hills</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">It was time to say goodbye to Mount Abu. I was a bit
disappointed with the popular tourist spots of the city; however, today</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: large;">’</span><span style="font-size: large;">s hike had shown me the beautiful
wilderness around the city. I was happy with myself that I decided to go for this
hike. I checked out of the homestay and started my journey to the next
destination </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: large;">–</span><span style="font-size: large;"> Jawai Bandh.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-mxs_8ODouqQ/XomKXZcbBtI/AAAAAAAAjuc/omHAIGz3_dAsLKmr6BycNVIvtUuU3x51QCEwYBhgLKs4DAMBZVoCwd2a8nzhjMJLR7ePSQtr7PuX_p0zxso4uPeus3RBzaE3ZXMfbbk5FS5Sy--h-Tbo7cW6CrB3jEihndrY9HxgJOMlI8Az4uyFRhbML3FTAukqZ0kQuUipeQpMtrVmW0AY5v7Sk38SH7NWtrKt2aOonTpAY4teaavZJMKoHB7KXHosvogBviyFN1HWiiv9GIXiNIhJ_qo3PMP9nE11piGUuxNQDbtFInOjp5uf73nBu4GP4Gu-OjVQ5zL1_Yu5LqgTE9WtyjPJdAdcC3YO7oJIWbnjzaMvz1xw1a0bdjvjHjtqQJaD23n1i18W6ly4PHps60z0rW90_yNVFK33_yZxNpLxb5C3J558lJNK7PRsjH5gaki21amNjKWO7EdTFmeNR_f0BgiHwUK0mSM77DKlSE1fKMvLvNoCYkPKKb-8cCTp3oPWo_luMMYFmUbV3qCBRurxb9EltqcFPbcbSanrhfwDfSyHxjRpkodCO1TFRT9SzsmyYT5OpUPKlXm_MGDmv1C_O_i2zvZ7PoTRUcwzGNP89hMhYB_C8N7jiXPx5eFobNlUvtXQO9GqBxCXpIC-89FiYSOzVOl4mArlpY7sxY_BjyWc0pI4YMPOcpvQF/s1600/IMG_20200226_120445.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-mxs_8ODouqQ/XomKXZcbBtI/AAAAAAAAjuc/omHAIGz3_dAsLKmr6BycNVIvtUuU3x51QCEwYBhgLKs4DAMBZVoCwd2a8nzhjMJLR7ePSQtr7PuX_p0zxso4uPeus3RBzaE3ZXMfbbk5FS5Sy--h-Tbo7cW6CrB3jEihndrY9HxgJOMlI8Az4uyFRhbML3FTAukqZ0kQuUipeQpMtrVmW0AY5v7Sk38SH7NWtrKt2aOonTpAY4teaavZJMKoHB7KXHosvogBviyFN1HWiiv9GIXiNIhJ_qo3PMP9nE11piGUuxNQDbtFInOjp5uf73nBu4GP4Gu-OjVQ5zL1_Yu5LqgTE9WtyjPJdAdcC3YO7oJIWbnjzaMvz1xw1a0bdjvjHjtqQJaD23n1i18W6ly4PHps60z0rW90_yNVFK33_yZxNpLxb5C3J558lJNK7PRsjH5gaki21amNjKWO7EdTFmeNR_f0BgiHwUK0mSM77DKlSE1fKMvLvNoCYkPKKb-8cCTp3oPWo_luMMYFmUbV3qCBRurxb9EltqcFPbcbSanrhfwDfSyHxjRpkodCO1TFRT9SzsmyYT5OpUPKlXm_MGDmv1C_O_i2zvZ7PoTRUcwzGNP89hMhYB_C8N7jiXPx5eFobNlUvtXQO9GqBxCXpIC-89FiYSOzVOl4mArlpY7sxY_BjyWc0pI4YMPOcpvQF/s640/IMG_20200226_120445.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The lunch place at Jay's campsite</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">To be continued...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Mount Abu, Rajasthan 307501, India24.5925909 72.715627424.5348379 72.6349464 24.650343900000003 72.7963084tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-8882825764910105912020-03-31T21:00:00.001+05:302020-03-31T21:00:11.829+05:30Rangilo Rajasthan - Part 4 - At the one and only hill station of Rajasthan – Mount Abu<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After exploring the City of Lakes and its outskirts, it was time to venture out a bit further and visit other gems in the vibrant state of Rajasthan. The next destination of my journey was Mount Abu. Situated at an altitude of 1200 m, Mount Abu is a popular hill station, offering refuge from harsh summers of the region. The hill of Mount Abu, although isolated from the main range, is a part of the Aravali range that bisects Rajasthan into Mewar and Marwar. The hills are surrounded with pristine deciduous forests teeming with wildlife. Along with recreational places like Nakki lake, Mount Abu houses an architectural wonder of Dilwara temples. Being a mountain lover, I was quite excited to visit all the places on this hill station. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-8j84JZyer-s/XoNhG2aNlaI/AAAAAAAAjio/F4ZRWVcOWxExYGFyLdRZt6On5-dKRBJ6ACLcBGAsYHQ/s1600/DSC03102.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-8j84JZyer-s/XoNhG2aNlaI/AAAAAAAAjio/F4ZRWVcOWxExYGFyLdRZt6On5-dKRBJ6ACLcBGAsYHQ/s640/DSC03102.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The scenery on the way to Gurushikhar</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">I checked out of Banjara hostel by 9 AM and started my journey toward Mount Abu. Half of the route was same as that for yesterday. So, navigation wasn’t much of a concern. It was a bright sunny day and temperature was around 20 degree Celsius. How perfect it can be to ride a bullet on a smooth highway? I was enjoying my ride to the fullest. After I crossed Pindwara, the weather suddenly became warmer. I increased the frequency of water breaks to keep myself hydrated. Soon I reached Abu Road, the town at the base of Mount Abu. From here the ghat road was about to begin. I stopped for a glass of sugarcane juice and geared up to “climb” the mountain. Fortunately, the road was well-maintained. Being a weekday, traffic was scarce. The deciduous trees of Aravali hills were popping out of deep valleys. As I gained altitude, I was greeted with bouts of pleasant wind. A few more turns and I was entering the hilly town of Mount Abu. I had booked a quaint homestay called Babbar’s Deb. It was a little away from the main square of the town. This homestay was managed by Mr. Babbar. He welcomed me with a warm gesture and gave some tips about exploring the town. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">It was almost 1 PM and I was hungry. I grabbed a quick meal of Dal Bati at a local restaurant and started my excursion to Gurushikhar. Gurushikhar, rising to 1722 m, is the highest point in the Aravali range. It houses a temple of Dattatreya who is considered an incarnation of Vishnu. The road was not in a great condition and the curves were steeper. However, the scenery was breathtaking. The landscape was adorned with rocky outcrops surrounded by grasslands and forests. The blazing afternoon sun had no effect on the temperature as it hovered around 15 degree Celsius. Within a few minutes I reached Gurushikhar. I parked my bike and started climbing the steps to the summit. The temple of Dattatreya was located just a few feet below the summit. At the summit, there was a small cave housing footprints of Dattatreya. Just besides the cave was the point from where one could see the panoramic view of the Aravali hills. I climbed the last step and stood still looking at the mesmerizing beauty of the landscape. On one side, one could see the vast plains of Mewar dotted with tiny patches of farmland. On the other side, never ending rocky slopes occupied the landscape. On an adjacent hillock, there was Mount Abu Observatory operated by the Physical Research Laboratory. This lab hosts an infrared telescope and conducts astronomy experiments. I sat next to the temple for a few minutes enjoying the view. Clicked some pictures and came down. I had to reach Dilwara temples before they close for the day. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-alLf2UIOJyQ/XoNg-Y72mvI/AAAAAAAAjiw/7re0HefemjMUKTqeLEcdwjUMgUWIZBYEgCEwYBhgLKs4DAMBZVoB2WHh7CQ8VLNJX_t8mSLheQ7HYOsfUInw45gHB7GOy_66YbO-asJ8Rpp_ta_hAVH3xq4wzGzSEOLrUJY7I4hZFmzC0rs3XDc1oM6cC5Hao7F9oSKaYo3PYKaIIX4S1TeZfnQbZbR30VOE5CiilGMEvvFVAmpW3NQgMw-1NBNAP-NB5DfHsa_RjNKZ4OS2psHHM2SWvRWib1ts6Q5zVPkxA3ZkA_wzSF8oPW5-IwoAim2fEOwtY8AXyqFa_HUaj3rReUo0FdsSZrhVATdxedICguIk9zVnt2EOFnBu9g1tsdNTEidX6rRPzAy4MNzujmhFnz_SI6ltCwzMDucMs-FaU9qantkyvFu5DTVTijBNNd_DIUXRro_vdPKKbNWIv5nQWtgOZduim2DqpUGwFqUl6mGPNh0ccoWYlCWTSrpf8RC1KL2oEGYGc8StC7aAZAzKnkMfAa5S8VoLHR4mtVxU5yCGSF2RTl8cKIJqcXaUjnx96J-s2BQSdtN-WLnzpTi7iBVkizWwrYcaPCjB9neQysUiWjlL4Agfpm4RwmyLhWHscZyPYV7MSH4JtV5YCqRuSbDcDDM7yZnzgfoTrhGmUD9EoFRAua8xRMLXHjfQF/s1600/DSC03100.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-alLf2UIOJyQ/XoNg-Y72mvI/AAAAAAAAjiw/7re0HefemjMUKTqeLEcdwjUMgUWIZBYEgCEwYBhgLKs4DAMBZVoB2WHh7CQ8VLNJX_t8mSLheQ7HYOsfUInw45gHB7GOy_66YbO-asJ8Rpp_ta_hAVH3xq4wzGzSEOLrUJY7I4hZFmzC0rs3XDc1oM6cC5Hao7F9oSKaYo3PYKaIIX4S1TeZfnQbZbR30VOE5CiilGMEvvFVAmpW3NQgMw-1NBNAP-NB5DfHsa_RjNKZ4OS2psHHM2SWvRWib1ts6Q5zVPkxA3ZkA_wzSF8oPW5-IwoAim2fEOwtY8AXyqFa_HUaj3rReUo0FdsSZrhVATdxedICguIk9zVnt2EOFnBu9g1tsdNTEidX6rRPzAy4MNzujmhFnz_SI6ltCwzMDucMs-FaU9qantkyvFu5DTVTijBNNd_DIUXRro_vdPKKbNWIv5nQWtgOZduim2DqpUGwFqUl6mGPNh0ccoWYlCWTSrpf8RC1KL2oEGYGc8StC7aAZAzKnkMfAa5S8VoLHR4mtVxU5yCGSF2RTl8cKIJqcXaUjnx96J-s2BQSdtN-WLnzpTi7iBVkizWwrYcaPCjB9neQysUiWjlL4Agfpm4RwmyLhWHscZyPYV7MSH4JtV5YCqRuSbDcDDM7yZnzgfoTrhGmUD9EoFRAua8xRMLXHjfQF/s640/DSC03100.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mesmerizing view from Gurushikhar</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-u_LQViAwlfo/XoNg9wdLKkI/AAAAAAAAjiw/0rFIjcE38mM1w89Xd48mMVj7Q9VJEpCAACEwYBhgLKs4DAMBZVoB2WHh7CQ8VLNJX_t8mSLheQ7HYOsfUInw45gHB7GOy_66YbO-asJ8Rpp_ta_hAVH3xq4wzGzSEOLrUJY7I4hZFmzC0rs3XDc1oM6cC5Hao7F9oSKaYo3PYKaIIX4S1TeZfnQbZbR30VOE5CiilGMEvvFVAmpW3NQgMw-1NBNAP-NB5DfHsa_RjNKZ4OS2psHHM2SWvRWib1ts6Q5zVPkxA3ZkA_wzSF8oPW5-IwoAim2fEOwtY8AXyqFa_HUaj3rReUo0FdsSZrhVATdxedICguIk9zVnt2EOFnBu9g1tsdNTEidX6rRPzAy4MNzujmhFnz_SI6ltCwzMDucMs-FaU9qantkyvFu5DTVTijBNNd_DIUXRro_vdPKKbNWIv5nQWtgOZduim2DqpUGwFqUl6mGPNh0ccoWYlCWTSrpf8RC1KL2oEGYGc8StC7aAZAzKnkMfAa5S8VoLHR4mtVxU5yCGSF2RTl8cKIJqcXaUjnx96J-s2BQSdtN-WLnzpTi7iBVkizWwrYcaPCjB9neQysUiWjlL4Agfpm4RwmyLhWHscZyPYV7MSH4JtV5YCqRuSbDcDDM7yZnzgfoTrhGmUD9EoFRAua8xRMLXHjfQF/s1600/DSC03098.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-u_LQViAwlfo/XoNg9wdLKkI/AAAAAAAAjiw/0rFIjcE38mM1w89Xd48mMVj7Q9VJEpCAACEwYBhgLKs4DAMBZVoB2WHh7CQ8VLNJX_t8mSLheQ7HYOsfUInw45gHB7GOy_66YbO-asJ8Rpp_ta_hAVH3xq4wzGzSEOLrUJY7I4hZFmzC0rs3XDc1oM6cC5Hao7F9oSKaYo3PYKaIIX4S1TeZfnQbZbR30VOE5CiilGMEvvFVAmpW3NQgMw-1NBNAP-NB5DfHsa_RjNKZ4OS2psHHM2SWvRWib1ts6Q5zVPkxA3ZkA_wzSF8oPW5-IwoAim2fEOwtY8AXyqFa_HUaj3rReUo0FdsSZrhVATdxedICguIk9zVnt2EOFnBu9g1tsdNTEidX6rRPzAy4MNzujmhFnz_SI6ltCwzMDucMs-FaU9qantkyvFu5DTVTijBNNd_DIUXRro_vdPKKbNWIv5nQWtgOZduim2DqpUGwFqUl6mGPNh0ccoWYlCWTSrpf8RC1KL2oEGYGc8StC7aAZAzKnkMfAa5S8VoLHR4mtVxU5yCGSF2RTl8cKIJqcXaUjnx96J-s2BQSdtN-WLnzpTi7iBVkizWwrYcaPCjB9neQysUiWjlL4Agfpm4RwmyLhWHscZyPYV7MSH4JtV5YCqRuSbDcDDM7yZnzgfoTrhGmUD9EoFRAua8xRMLXHjfQF/s640/DSC03098.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The observatory on the adjacent hillock</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Dilwara temples are a group of temples dedicated to Jain Tirthankars. Built by the Solanki kings during 11th and 13th centuries, these temples are famous for their intricate carvings. In total, these are five temples: Vimal Vasahi, Luna Vasahi, Pittalhara Vasahi, Parshwanath, and Mahavir Swami. The main temple, Vimal Vasahi, is dedicated to Rishabhdev or Adinath and it is the most ornate among the five. I parked my bike and entered the temple area. Unlike most temples in India, these temples do not have tall Shikhara or Gopura. In fact, the outer walls appear to be quite ordinary. As I reached the entrance, I came to know that camera, phone, or other personal belongings were not permitted inside. I felt a bit annoyed for not allowing the camera. I left my belongings at the counter and proceeded toward the temple. The first one to encounter was Vimal Vasahi. The inside scene was just beyond words. Every inch of the interior was decorated with detailed carvings. The pillars were like ornaments. And the ceiling of the Ranga Mandapa was like an icing on the cake. At the center of this dome was a stone chandelier. The chandelier was surrounded by several concentric circles, each housing a row of carvings. The outermost circle had statues of Vidyadevi carved with impeccable symmetry. And all this was carved out of a single stone! I was just wondering whether this was carved before installing the ceiling or after. The ceilings of ambulatory passages were also adorned with beautiful carvings. Some portions had geometrical shapes, whereas some portions contained vines and flowers. A central chandelier-like piece protruding downward was common to all portions.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">I roamed around all the halls and subshrines, appreciating the sheer magnificence of the temple. Later, I visited the other temples in the complex. These were similar in structure but a little lesser intricate in decorations. I was badly missing my camera. I walked through all the halls and courtyards of these temples and tried to record everything in my biological memory card. The attempt was mesmerizing and exhausting at the same time! After spending almost an hour in observing the masterpieces of architecture I started my journey back to Mount Abu.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">To be continued...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Mount Abu, Rajasthan 307501, India24.5925909 72.715627424.5348379 72.6349464 24.650343900000003 72.7963084tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-6446208794526405642020-03-30T00:47:00.000+05:302020-03-30T00:47:11.961+05:30Rangilo Rajasthan - Part 3 - Kumbhalgarh and Ranakpur<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Today’s day was decided for Kumbhalgarh and Ranakpur. Kumbhalgrah is one of the legendary forts in Rajasthan, famous for its gigantic wall stretching over 36 km. This wall, second largest in the world after the Great Wall of China, is popularly known as the Great Wall of India. The fort was built by Maharana Kumbha in the 15th century. It served as place of refuge for the infant Prince Udai when Chittorgarh was at siege. It is also the birthplace of Maharana Pratap. Together with five other magnificent forts, this fort is a UNESCO World Heritage Site. The fort was on my bucket list for long time. Today was the day to live the dream. I started around 9 am from Udaipur. The highway was smooth and had almost no traffic. Riding a bullet on the highway passing through rocky hills of Aravali was an experience beyond words! I was feeling like this road should never end. But alas! The diversion to Kumbhalgarh appeared and I ended up on a narrow countryside road full of potholes! After maneuvering through the battlefield for almost an hour, a smoother road was in sight. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Mbjpw1EsJbo/XoDhiLPaJmI/AAAAAAAAjhw/SGrUWWqdc_A9tjpk6ku08kQeS0_-rvCnACEwYBhgLKs4DAMBZVoA0esZZsvyWBmouZn-BEXdPsZz0OuWybNxNuILNvjxTnoZAYzbQ23bz4x9hmN_23GoPlm2QajnTLiGYS5Zb5ZLG4J3pFrFo8e3zzLlJNK_x1VWUnEFVYYSGNsBEjBeQAqkOWIPhT8AUk-21pyNpS58pC-5rLUutFYd-khf_QKsdR29dFoWZEPN1Oie_XwmvNXEz9mz9Vna9AZHrxYJ_U2w2vHGY2RCpjpmJP1sL4zWinNABI23v2Nb3r2LZQjJEhV-pfsh4XC3pcPJP4IQASXFcxS4iUj4Li5t2S9A7VFku7rMIln5Y7Ce7lf4aCPzxrVxJ3rWhWGql3KYQg6suL0OO80omj2wF1mGPlDt9_HzgzqlPcVrSmJ7-bkHzQxp5AKvHDrIogSOL5Okm7Yl2pY3bvHb0mmoFHnpcOJ10GoT-TliIW2h4UOyaq0HKyAihZ9-LUMPWM8EsJ0hIE7LvU6PgX6sF-fifdge6jERBwJUjEn66QJXtL18vVp_mmF9ZSDCLdNG9sWTjpgnvXeAAKfcfG5R_1DUX_-XQFwhwmgh1sTITtGVdcVWj-8DMl07s7Z1mds-WtnAY3xIN-Mt1MiA_2lfEl8h2-1XMMOfIg_QF/s1600/DSC03055.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-Mbjpw1EsJbo/XoDhiLPaJmI/AAAAAAAAjhw/SGrUWWqdc_A9tjpk6ku08kQeS0_-rvCnACEwYBhgLKs4DAMBZVoA0esZZsvyWBmouZn-BEXdPsZz0OuWybNxNuILNvjxTnoZAYzbQ23bz4x9hmN_23GoPlm2QajnTLiGYS5Zb5ZLG4J3pFrFo8e3zzLlJNK_x1VWUnEFVYYSGNsBEjBeQAqkOWIPhT8AUk-21pyNpS58pC-5rLUutFYd-khf_QKsdR29dFoWZEPN1Oie_XwmvNXEz9mz9Vna9AZHrxYJ_U2w2vHGY2RCpjpmJP1sL4zWinNABI23v2Nb3r2LZQjJEhV-pfsh4XC3pcPJP4IQASXFcxS4iUj4Li5t2S9A7VFku7rMIln5Y7Ce7lf4aCPzxrVxJ3rWhWGql3KYQg6suL0OO80omj2wF1mGPlDt9_HzgzqlPcVrSmJ7-bkHzQxp5AKvHDrIogSOL5Okm7Yl2pY3bvHb0mmoFHnpcOJ10GoT-TliIW2h4UOyaq0HKyAihZ9-LUMPWM8EsJ0hIE7LvU6PgX6sF-fifdge6jERBwJUjEn66QJXtL18vVp_mmF9ZSDCLdNG9sWTjpgnvXeAAKfcfG5R_1DUX_-XQFwhwmgh1sTITtGVdcVWj-8DMl07s7Z1mds-WtnAY3xIN-Mt1MiA_2lfEl8h2-1XMMOfIg_QF/s640/DSC03055.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The magnificent Kumbhalgarh</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-CA4YnI1k2cA/XoDftL7mZeI/AAAAAAAAjfk/oz3lDyS7wdkbzKxrCWdSLpMSwe4is_6EQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAoZVVwvbGW7v-w2NOWb0f501u9qDg0daYtgY_8-8A0gUZjVCDhN8qkaRdQGzB8RU9PHed7Zoqfk6n1QUuNLDQS36jvqDP3xFcHkJXziZYWq39me-4-Ma181AEqmaRCS-VLxlloonV79SMc7s3lj5cY80dZO4SuGACZ4hcEWslCDY7dyedOEjIdnVuhtHByZe33sXgBKAgBM9kpHPjNf5z-Sm574uKysjcbX_y8x2fXWPdiLs48InERJQWfIm-l1ziFnvWVHgCIV6xIFzDkFqgB7KnliKCLxetMqZoWJbH7ph-5SrFcAAtY2F9rgNcdlA5r-wkUwTq0j0cOp363iCcGA_eGGo6uQzvbtCGeeR4SzQDyts8UIuRboFQwWa1f7oi79fS3Fbr0-C5yc9L278Tdmf2qHFwuQU1kPA-_Kpdwe1bwg0RgSbBNKZ76-FkcNOOtFg6CkhVn6K20bDftxAF6bp2pgPvnHYePs964Z81CWbRT8it0qxpJvLsciAGbim_9ChuZhS_455C_tKUXPyU-vW0eR1hNlm9J6Z4BLBcB9Uh6Zm6ONv0MXhjKoAYfwGF4AaNllSGzFAzUCO-En-tgXTssFjQN5Bf-MKXJg_QF/s1600/IMG_20200224_142352.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-CA4YnI1k2cA/XoDftL7mZeI/AAAAAAAAjfk/oz3lDyS7wdkbzKxrCWdSLpMSwe4is_6EQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAoZVVwvbGW7v-w2NOWb0f501u9qDg0daYtgY_8-8A0gUZjVCDhN8qkaRdQGzB8RU9PHed7Zoqfk6n1QUuNLDQS36jvqDP3xFcHkJXziZYWq39me-4-Ma181AEqmaRCS-VLxlloonV79SMc7s3lj5cY80dZO4SuGACZ4hcEWslCDY7dyedOEjIdnVuhtHByZe33sXgBKAgBM9kpHPjNf5z-Sm574uKysjcbX_y8x2fXWPdiLs48InERJQWfIm-l1ziFnvWVHgCIV6xIFzDkFqgB7KnliKCLxetMqZoWJbH7ph-5SrFcAAtY2F9rgNcdlA5r-wkUwTq0j0cOp363iCcGA_eGGo6uQzvbtCGeeR4SzQDyts8UIuRboFQwWa1f7oi79fS3Fbr0-C5yc9L278Tdmf2qHFwuQU1kPA-_Kpdwe1bwg0RgSbBNKZ76-FkcNOOtFg6CkhVn6K20bDftxAF6bp2pgPvnHYePs964Z81CWbRT8it0qxpJvLsciAGbim_9ChuZhS_455C_tKUXPyU-vW0eR1hNlm9J6Z4BLBcB9Uh6Zm6ONv0MXhjKoAYfwGF4AaNllSGzFAzUCO-En-tgXTssFjQN5Bf-MKXJg_QF/s400/IMG_20200224_142352.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Great Wall of India</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">The road started going uphill and the landscape was turning into a forest. Two steep curves and lo and behold. The gigantic fort gate and its massive wall stood in front of me. I parked my bike and went in. The main palaces of the fort were on a hill on the left side. A paved path was going uphill. Crossing the intermediate gates, I reached Badal Mahal. From here, the view of the fort premises and surrounding hills was simply breathtaking. I clicked a lot of pictures and came down. On the right side of the gate were a few temples. The first one was Vedi temple. This two storied temple was built in Nagara style. There were three disjoint Shikhara and all of them were intricately carved. From here, I climbed on the fort wall. Standing on a world-famous structure was quite a different feeling. The fort looked like an old sage meditating on a mighty hill. The wall sprawling over the mountain ridges appeared like his matted hair. It was a sunny afternoon and the wind had vanished in the thin air. I sat there for a while just looking at the grandeur of the fort. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-0IrMi1kO6No/XoDgfNCjxqI/AAAAAAAAjhA/dhSVDE-7bVkFBhRIi87qiUUGutggccWmACEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s1600/DSC03060.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-0IrMi1kO6No/XoDgfNCjxqI/AAAAAAAAjhA/dhSVDE-7bVkFBhRIi87qiUUGutggccWmACEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s640/DSC03060.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The courtyard of Badal Mahal</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-S9y7VNxT7w0/XoDgdsc2bnI/AAAAAAAAjhA/y7v2aLzoe8w4Bf3dLJXvA3Gj2ChpOInYACEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s1600/DSC03059.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-S9y7VNxT7w0/XoDgdsc2bnI/AAAAAAAAjhA/y7v2aLzoe8w4Bf3dLJXvA3Gj2ChpOInYACEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s640/DSC03059.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Valleys and fields surrounding the fort</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZtJPronZAZo/XoDgg-vwWTI/AAAAAAAAjg0/2h0wYJU386sYsWxgYsoPUch0XIWi_RupACEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s1600/DSC03064.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZtJPronZAZo/XoDgg-vwWTI/AAAAAAAAjg0/2h0wYJU386sYsWxgYsoPUch0XIWi_RupACEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s640/DSC03064.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Vedi Temple</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-me1ah955FLs/XoDgh6ObcTI/AAAAAAAAjhE/8PL02OhSWRUUBar297nK04_CHTB0MzmTgCEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s1600/DSC03069.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-me1ah955FLs/XoDgh6ObcTI/AAAAAAAAjhE/8PL02OhSWRUUBar297nK04_CHTB0MzmTgCEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s640/DSC03069.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The never-ending wall</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-12rUBiEMMQg/XoDhnhnzf0I/AAAAAAAAjh0/JmXyzbCxKfc3WVcBz80NH_9LnAOY2lwBQCEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s1600/DSC03066.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-12rUBiEMMQg/XoDhnhnzf0I/AAAAAAAAjh0/JmXyzbCxKfc3WVcBz80NH_9LnAOY2lwBQCEwYBhgLKs4DAMBZVoCtAQzG5hZWeF6YBdhojXnm1RwJToUJrU1MFqFifCNr9Xxn7fB-r6RSSFdinuJKO_vhHXuTe1ue1IMBYv0jO9163jDORLvGTgoyap7y-1stU9roCwUX5yBf3F1dBgPDfkMopAmfhoWEepCfetk8kKn-rSTAjASDbDAsZXxIdCXENTMMe4WtJhWIIVSnrsEoTuQmT6V0K_wyiC126R99ZNa-XTJUxaklkb3EhGHvgYhCDcU8HUOT0lf-duwi4RvjZl9TvfeWuA6jtKSXlDHmN0MMYA-3jnuYcEI8sYD_9MxKdSYYgTIv0QxDbBnnHcSfBfgh2nnzNrljI7j2sTlB1oWjgx7F_ztQjvO3z36DOMyknHLv86zBAJRWUClR_MamF4FFMzxZWOa7H5HFkuaqi8R4Rg3e8S8mwwajzZO-nHe-HYm4zHW7sKzMaEnMhXDtOh6M9qUY_jk412Zmw3b4d4MPOZk0Bb3RSCE__Cj-g30OCGTrFiTrN3APzY0zOc-zzcoXgxT3UY79VBzJxqlWkIA9KSN9P6Z7jaKp4FyURrNUjDuZAxx6rtecvKOK994XU_5p9SiYe6c_NolBMzj-Obfy09Zyx8vonkwIMNLJg_QF/s640/DSC03066.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The fort and the Vedi temple as seen from the Great Wall of India</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">It was already past 2 PM and I had to reach Ranakpur before the temple closes. I grabbed a quick meal near the fort entrance and headed toward Ranakpur. The distance was hardly 50 km, but the road was in shambles. Finally, I reached a town called Sayra from where the condition of the road improved. Now the ghat section started. I was driving through the dense forest of Kumbhalgarh Wildlife Sanctuary. Being a dry season, there were hardly any leaves on tress. The thousand shades of brown and yellow created uneven mosaics on the landscape. The pleasant ride was soon over as I reached the famous temple of Ranakpur. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-2brf6mJg_-Y/XoDgnnoECWI/AAAAAAAAjhE/lVors6nOqWEgNRo6FAJfYwy_tWiFSW4bgCEwYBhgLKs4DAMBZVoAfl0f1zoktBkqHpyoRgImPZ_uyf0edzXsZV_zk86DJh46xipjt8w7QBWMp2wJfcSVtxbfPAwM1jYwMPY9hyRpDl-tl7AKJ0QjodUSgSuhMBdz5W3wjMCkJSMvX9zumLLmQ_qNIErjIA4Qz8hDIlevqS1mFxbDNCDkXnOkLZBhnS9goxPmFp2Z_dT3CxE_BB1i4-S_rjFYZ8Fit3kfn-gU2hwbEHHgyKjkow6tEECmMz56ZMJR9YXpF77aALVK4lE1i9CJvPziqil12PZh0UydoW8n76_Bj12udrN44XiLunZ22CeXekOcmReEz1bqaBkm0Hmw_PaNeRiDO9U-DfofnO5dpdpaxjJ4SpBpYJMpCuq4BeYTfl2MSmjn90cGeUC7cNc81FFGxw9GPcizLH30-pT7xeGyhxxS-owOEQhJ0Or_CZwi4x8tFkAeWDOyHJkx6lgJx8rDTG8KlMtK1aDognG0pqA151Bo_DfdE_acszO5JeuAXpH4udEDeT3lnAUBohmWzPBOQ8-nfdTYmCAuLi3DEWgeUTKRB_hdrdc9fdtCsUFJJocAobbE8dW1oJJo-aGoTzRbdAzrndqCAcPlUUqkaABkRNdnHMITLg_QF/s1600/DSC03095.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-2brf6mJg_-Y/XoDgnnoECWI/AAAAAAAAjhE/lVors6nOqWEgNRo6FAJfYwy_tWiFSW4bgCEwYBhgLKs4DAMBZVoAfl0f1zoktBkqHpyoRgImPZ_uyf0edzXsZV_zk86DJh46xipjt8w7QBWMp2wJfcSVtxbfPAwM1jYwMPY9hyRpDl-tl7AKJ0QjodUSgSuhMBdz5W3wjMCkJSMvX9zumLLmQ_qNIErjIA4Qz8hDIlevqS1mFxbDNCDkXnOkLZBhnS9goxPmFp2Z_dT3CxE_BB1i4-S_rjFYZ8Fit3kfn-gU2hwbEHHgyKjkow6tEECmMz56ZMJR9YXpF77aALVK4lE1i9CJvPziqil12PZh0UydoW8n76_Bj12udrN44XiLunZ22CeXekOcmReEz1bqaBkm0Hmw_PaNeRiDO9U-DfofnO5dpdpaxjJ4SpBpYJMpCuq4BeYTfl2MSmjn90cGeUC7cNc81FFGxw9GPcizLH30-pT7xeGyhxxS-owOEQhJ0Or_CZwi4x8tFkAeWDOyHJkx6lgJx8rDTG8KlMtK1aDognG0pqA151Bo_DfdE_acszO5JeuAXpH4udEDeT3lnAUBohmWzPBOQ8-nfdTYmCAuLi3DEWgeUTKRB_hdrdc9fdtCsUFJJocAobbE8dW1oJJo-aGoTzRbdAzrndqCAcPlUUqkaABkRNdnHMITLg_QF/s640/DSC03095.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Chaumukha temple of Ranakpur</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bnkLyG7PU5k/XoDgkl6xScI/AAAAAAAAjg8/7ZDd1mNxd9cNqY5E3jdohoMLlL_L2dMKgCEwYBhgLKs4DAMBZVoAfl0f1zoktBkqHpyoRgImPZ_uyf0edzXsZV_zk86DJh46xipjt8w7QBWMp2wJfcSVtxbfPAwM1jYwMPY9hyRpDl-tl7AKJ0QjodUSgSuhMBdz5W3wjMCkJSMvX9zumLLmQ_qNIErjIA4Qz8hDIlevqS1mFxbDNCDkXnOkLZBhnS9goxPmFp2Z_dT3CxE_BB1i4-S_rjFYZ8Fit3kfn-gU2hwbEHHgyKjkow6tEECmMz56ZMJR9YXpF77aALVK4lE1i9CJvPziqil12PZh0UydoW8n76_Bj12udrN44XiLunZ22CeXekOcmReEz1bqaBkm0Hmw_PaNeRiDO9U-DfofnO5dpdpaxjJ4SpBpYJMpCuq4BeYTfl2MSmjn90cGeUC7cNc81FFGxw9GPcizLH30-pT7xeGyhxxS-owOEQhJ0Or_CZwi4x8tFkAeWDOyHJkx6lgJx8rDTG8KlMtK1aDognG0pqA151Bo_DfdE_acszO5JeuAXpH4udEDeT3lnAUBohmWzPBOQ8-nfdTYmCAuLi3DEWgeUTKRB_hdrdc9fdtCsUFJJocAobbE8dW1oJJo-aGoTzRbdAzrndqCAcPlUUqkaABkRNdnHMITLg_QF/s1600/DSC03071.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-bnkLyG7PU5k/XoDgkl6xScI/AAAAAAAAjg8/7ZDd1mNxd9cNqY5E3jdohoMLlL_L2dMKgCEwYBhgLKs4DAMBZVoAfl0f1zoktBkqHpyoRgImPZ_uyf0edzXsZV_zk86DJh46xipjt8w7QBWMp2wJfcSVtxbfPAwM1jYwMPY9hyRpDl-tl7AKJ0QjodUSgSuhMBdz5W3wjMCkJSMvX9zumLLmQ_qNIErjIA4Qz8hDIlevqS1mFxbDNCDkXnOkLZBhnS9goxPmFp2Z_dT3CxE_BB1i4-S_rjFYZ8Fit3kfn-gU2hwbEHHgyKjkow6tEECmMz56ZMJR9YXpF77aALVK4lE1i9CJvPziqil12PZh0UydoW8n76_Bj12udrN44XiLunZ22CeXekOcmReEz1bqaBkm0Hmw_PaNeRiDO9U-DfofnO5dpdpaxjJ4SpBpYJMpCuq4BeYTfl2MSmjn90cGeUC7cNc81FFGxw9GPcizLH30-pT7xeGyhxxS-owOEQhJ0Or_CZwi4x8tFkAeWDOyHJkx6lgJx8rDTG8KlMtK1aDognG0pqA151Bo_DfdE_acszO5JeuAXpH4udEDeT3lnAUBohmWzPBOQ8-nfdTYmCAuLi3DEWgeUTKRB_hdrdc9fdtCsUFJJocAobbE8dW1oJJo-aGoTzRbdAzrndqCAcPlUUqkaABkRNdnHMITLg_QF/s640/DSC03071.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">As you enter the temple, you feel like entering a different world</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1zwtLLw_di0/XoDgk1BIxNI/AAAAAAAAjhE/EduGsMxFa2cC819Ep25TBndOcC83XCBiQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAfl0f1zoktBkqHpyoRgImPZ_uyf0edzXsZV_zk86DJh46xipjt8w7QBWMp2wJfcSVtxbfPAwM1jYwMPY9hyRpDl-tl7AKJ0QjodUSgSuhMBdz5W3wjMCkJSMvX9zumLLmQ_qNIErjIA4Qz8hDIlevqS1mFxbDNCDkXnOkLZBhnS9goxPmFp2Z_dT3CxE_BB1i4-S_rjFYZ8Fit3kfn-gU2hwbEHHgyKjkow6tEECmMz56ZMJR9YXpF77aALVK4lE1i9CJvPziqil12PZh0UydoW8n76_Bj12udrN44XiLunZ22CeXekOcmReEz1bqaBkm0Hmw_PaNeRiDO9U-DfofnO5dpdpaxjJ4SpBpYJMpCuq4BeYTfl2MSmjn90cGeUC7cNc81FFGxw9GPcizLH30-pT7xeGyhxxS-owOEQhJ0Or_CZwi4x8tFkAeWDOyHJkx6lgJx8rDTG8KlMtK1aDognG0pqA151Bo_DfdE_acszO5JeuAXpH4udEDeT3lnAUBohmWzPBOQ8-nfdTYmCAuLi3DEWgeUTKRB_hdrdc9fdtCsUFJJocAobbE8dW1oJJo-aGoTzRbdAzrndqCAcPlUUqkaABkRNdnHMITLg_QF/s1600/DSC03078.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-1zwtLLw_di0/XoDgk1BIxNI/AAAAAAAAjhE/EduGsMxFa2cC819Ep25TBndOcC83XCBiQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAfl0f1zoktBkqHpyoRgImPZ_uyf0edzXsZV_zk86DJh46xipjt8w7QBWMp2wJfcSVtxbfPAwM1jYwMPY9hyRpDl-tl7AKJ0QjodUSgSuhMBdz5W3wjMCkJSMvX9zumLLmQ_qNIErjIA4Qz8hDIlevqS1mFxbDNCDkXnOkLZBhnS9goxPmFp2Z_dT3CxE_BB1i4-S_rjFYZ8Fit3kfn-gU2hwbEHHgyKjkow6tEECmMz56ZMJR9YXpF77aALVK4lE1i9CJvPziqil12PZh0UydoW8n76_Bj12udrN44XiLunZ22CeXekOcmReEz1bqaBkm0Hmw_PaNeRiDO9U-DfofnO5dpdpaxjJ4SpBpYJMpCuq4BeYTfl2MSmjn90cGeUC7cNc81FFGxw9GPcizLH30-pT7xeGyhxxS-owOEQhJ0Or_CZwi4x8tFkAeWDOyHJkx6lgJx8rDTG8KlMtK1aDognG0pqA151Bo_DfdE_acszO5JeuAXpH4udEDeT3lnAUBohmWzPBOQ8-nfdTYmCAuLi3DEWgeUTKRB_hdrdc9fdtCsUFJJocAobbE8dW1oJJo-aGoTzRbdAzrndqCAcPlUUqkaABkRNdnHMITLg_QF/s640/DSC03078.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mind-blowing carvings on the ceiling</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-BuIeLdkah_k/XoDgnLtFJ0I/AAAAAAAAjhA/IaFqednk_7MxF2yeWKtsoplL8oPhwzuAQCEwYBhgLKs4DAMBZVoCx__VOZvioiIyDqJqswZmVBFXclQQ7rogHUcBvJcTSY6tjBM3tksePxsU-X1p8TS29UZTMPT2uTJyX_-UzZSHU5kWfeOl5dJHDJZ8kjmhtEyc42Z-uJZt2MpxxCtxMDxotXnHDG5gKw6ZIFO92jqvNuMFqhT4vRjqxUNOtwJmaOkfITdYcP11sc9ksj9Ku5Q83SSmZWYR-YpEX9U78I4ufybk1IqaKt8qTsOCzVcZXA4qCV0oGDPFAWfqfzmLmBawDZv-EXV0CoIdYz6Ql5sm6ld5XVPDX5nGIowcdq3uanw9AxxZ1eeakNNpSn4KIDJYOrCsTCqLjC3q8E-gL-9X75eoReuCfIS0h-TGWROCAt4IV2EgbZvz23XWoXp-CUPvCqUPHoc-tTfMhwP43I-P7-UZtVnKJsNGyeF4l7IlGdQxwxQPgtVj3pzvdR6wiWX_lfxXct8es74cELQ4HkVXa18kCjb5Z-POKvAD-6Qo9cYoaT1BzZT2XIRB8Ee81ZWu-UjfFrpvAhqDf6DUiC5v0Uh0H-Xhx9OFWQKox4pMwgiE2wflISLnypgK0guAh9zaqxqjIg8WYt7u8J3hHW3-yy1OIQe1giJ87MPvLg_QF/s1600/DSC03092.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-BuIeLdkah_k/XoDgnLtFJ0I/AAAAAAAAjhA/IaFqednk_7MxF2yeWKtsoplL8oPhwzuAQCEwYBhgLKs4DAMBZVoCx__VOZvioiIyDqJqswZmVBFXclQQ7rogHUcBvJcTSY6tjBM3tksePxsU-X1p8TS29UZTMPT2uTJyX_-UzZSHU5kWfeOl5dJHDJZ8kjmhtEyc42Z-uJZt2MpxxCtxMDxotXnHDG5gKw6ZIFO92jqvNuMFqhT4vRjqxUNOtwJmaOkfITdYcP11sc9ksj9Ku5Q83SSmZWYR-YpEX9U78I4ufybk1IqaKt8qTsOCzVcZXA4qCV0oGDPFAWfqfzmLmBawDZv-EXV0CoIdYz6Ql5sm6ld5XVPDX5nGIowcdq3uanw9AxxZ1eeakNNpSn4KIDJYOrCsTCqLjC3q8E-gL-9X75eoReuCfIS0h-TGWROCAt4IV2EgbZvz23XWoXp-CUPvCqUPHoc-tTfMhwP43I-P7-UZtVnKJsNGyeF4l7IlGdQxwxQPgtVj3pzvdR6wiWX_lfxXct8es74cELQ4HkVXa18kCjb5Z-POKvAD-6Qo9cYoaT1BzZT2XIRB8Ee81ZWu-UjfFrpvAhqDf6DUiC5v0Uh0H-Xhx9OFWQKox4pMwgiE2wflISLnypgK0guAh9zaqxqjIg8WYt7u8J3hHW3-yy1OIQe1giJ87MPvLg_QF/s400/DSC03092.JPG" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The elephant hall</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">This temple was built by a local businessman in the 15th century. It is an architectural wonder built in white marble in the middle of a forest. It is built in Maru-Gurjara style and houses Adinatha idol in the sanctum. The Adinatha idol is of four faces, symbolizing quest in four directions. Thus, the temple is also called as Chumukha temple. The temple courtyard is bound by a wall, which houses several sub-shrines. The temple has 29 halls, 1444 pillars, and 80 domes. Of note, no two pillars are the same! The area around the temple was clean and well-managed.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-yDUAJ9S1MjI/XoDkKhRlpdI/AAAAAAAAjiM/P07X5DWdBvYv0R6kPJP_l_KIoCH1uIzmACEwYBhgLKs4DAMBZVoCdlA7QDw5j7Z7sCdaSKkz7aiLnqxfGROCX50zJ7AEi9t2qzu3_WPjWlVqxEP_8KVd2cmkuYmV3VkNwpu1pL6OjuiLwzEwuJWDIKKCNYQROgwQMHgSSXVPqYkM9aGQOE6bABEOL2HNJo-laXxUexLjgAKz01EPWzPyOEQWfQLpm4ZvadMU1n7PbdfJ_ATQtIKiVE_NQyqQkpK0GMSZq4ggygFQjiXK2eIahJA0YVki40cK5zppIaUpaDxClsxYz87y4j1qDL2jgCasu66B1aXxtqdB2xPo7p554kHW-mOlREoyDDHBB6xmGqiD67yBdWA0qk-XNXxgQ7ZJJETW3QgYDI1TGRNkeKngeuMnzJC3McGudqT5gQAzFnCZIKLjTkaLasIwVJofwmruOhQ11YqKCos81EuVwcGDOi-fCGRIfNK-PVlKwilSZfWF1fNXlBzXqat-KHAyjfELHDWz8dUbYpgSQS0KacHtVGTy8vSyre8FQP1bDErYWv3-7slyczv_P8EldmNbbPpJ0W7h2MXH6gKMZoPqmstEFlzT893ZDaFroTQrE0rhUs67KzBnEsjdM0U675insu-RkUYvFkSYEwxPM93mtZQCwMNvNg_QF/s1600/DSC03088.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-yDUAJ9S1MjI/XoDkKhRlpdI/AAAAAAAAjiM/P07X5DWdBvYv0R6kPJP_l_KIoCH1uIzmACEwYBhgLKs4DAMBZVoCdlA7QDw5j7Z7sCdaSKkz7aiLnqxfGROCX50zJ7AEi9t2qzu3_WPjWlVqxEP_8KVd2cmkuYmV3VkNwpu1pL6OjuiLwzEwuJWDIKKCNYQROgwQMHgSSXVPqYkM9aGQOE6bABEOL2HNJo-laXxUexLjgAKz01EPWzPyOEQWfQLpm4ZvadMU1n7PbdfJ_ATQtIKiVE_NQyqQkpK0GMSZq4ggygFQjiXK2eIahJA0YVki40cK5zppIaUpaDxClsxYz87y4j1qDL2jgCasu66B1aXxtqdB2xPo7p554kHW-mOlREoyDDHBB6xmGqiD67yBdWA0qk-XNXxgQ7ZJJETW3QgYDI1TGRNkeKngeuMnzJC3McGudqT5gQAzFnCZIKLjTkaLasIwVJofwmruOhQ11YqKCos81EuVwcGDOi-fCGRIfNK-PVlKwilSZfWF1fNXlBzXqat-KHAyjfELHDWz8dUbYpgSQS0KacHtVGTy8vSyre8FQP1bDErYWv3-7slyczv_P8EldmNbbPpJ0W7h2MXH6gKMZoPqmstEFlzT893ZDaFroTQrE0rhUs67KzBnEsjdM0U675insu-RkUYvFkSYEwxPM93mtZQCwMNvNg_QF/s400/DSC03088.JPG" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The intricate carving</td></tr>
</tbody></table>
There wasn’t a ticket to enter the temple; however, I had pay 100 bucks just to take pictures inside. An audio guide was available. But the time for renting it was already over. I climbed up the steep plight of stairs and entered the temple. It just felt like a wonderland. The carvings on the inner side of the roof were simply mind-blowing. The pillars were intricately decorated. Each hall had a unique appearance. The hall I liked the most was the one with an elephant. The proportions of animal’s body parts and the decorations on its trunk and back were impeccably perfect. Most of the carvings depicted stories from Jain mythology. The sunlight penetrated through narrow openings and shone over marble structures, giving a mystic, spiritual experience. I was walking through the temple premises like a starry-eyed kid. My camera was probably exhausted because of constant shutter movement. I just didn’t realize how time passed. It was almost 6 PM and I had to reach Udaipur before it gets too dark. I unwillingly rushed out of the temple and started my journey back to Udaipur. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-x1cPgxP012o/XoDhv3SzUAI/AAAAAAAAjh8/hga650IgOWA9a39TC4PjfV1dl8R-JprbgCEwYBhgLKs4DAMBZVoDgxKkNPYlzV1SO-6LSKXBbDDkS1q3gQk6QN59cOytBW5u55UqDnXfPq37CM9cGKnCeE5iVeLJ4Tf2MOVaLwQZIccZVplpGslrvsUz_c2ukGPkM8jFb2ExKFIxgYu1fBOjqPydHa2P1MYYfIlozqlvFosctOKLH4nSLOGasZgok7za6jnWENE30yC8-liFnI8Um6UcTYTB9uLWDCKfa7oBntYKyyAgIhYLIy7HA8zamko81vmlCq8COlKaV8nFJaaWk0_JwHwtG_Yx5jCxFjGJGY5EM5I2NlyAglo11cUemLiU_G9QgqlFso8UOCwX6p1T-R3RFCKOAnu6EsRZ5UsevkeaqDyMzpmPWVYBn7HbutdabB70rm8MIBeYCqBYOeSecm_rUWEAx1Vlk5PcA4J1A5KCcTtz6W2cAfVrSftTs3-UZlPjjyOG3BKTSZGFyuL1Em3aNs243y08nqeservhANR0fWhM6Fdq0VmePKX9HXQoL2Hx0604n9TGCTf4itmo9vUSRpiULGobFOn3PRwhE12volHN5xFVQ1Jflwj7PkB2EKG22VXGyYNg5sF5FU77aLdXPIXZu2FktrcjR9UvURlwRXkiUCxX-MJ7Mg_QF/s1600/DSC03081.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-x1cPgxP012o/XoDhv3SzUAI/AAAAAAAAjh8/hga650IgOWA9a39TC4PjfV1dl8R-JprbgCEwYBhgLKs4DAMBZVoDgxKkNPYlzV1SO-6LSKXBbDDkS1q3gQk6QN59cOytBW5u55UqDnXfPq37CM9cGKnCeE5iVeLJ4Tf2MOVaLwQZIccZVplpGslrvsUz_c2ukGPkM8jFb2ExKFIxgYu1fBOjqPydHa2P1MYYfIlozqlvFosctOKLH4nSLOGasZgok7za6jnWENE30yC8-liFnI8Um6UcTYTB9uLWDCKfa7oBntYKyyAgIhYLIy7HA8zamko81vmlCq8COlKaV8nFJaaWk0_JwHwtG_Yx5jCxFjGJGY5EM5I2NlyAglo11cUemLiU_G9QgqlFso8UOCwX6p1T-R3RFCKOAnu6EsRZ5UsevkeaqDyMzpmPWVYBn7HbutdabB70rm8MIBeYCqBYOeSecm_rUWEAx1Vlk5PcA4J1A5KCcTtz6W2cAfVrSftTs3-UZlPjjyOG3BKTSZGFyuL1Em3aNs243y08nqeservhANR0fWhM6Fdq0VmePKX9HXQoL2Hx0604n9TGCTf4itmo9vUSRpiULGobFOn3PRwhE12volHN5xFVQ1Jflwj7PkB2EKG22VXGyYNg5sF5FU77aLdXPIXZu2FktrcjR9UvURlwRXkiUCxX-MJ7Mg_QF/s640/DSC03081.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The hall full of carved pillars</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-PcNYZOxd1eU/XoDkLF88RYI/AAAAAAAAjiI/4A35yU8X0fUSKvt8Jc00rqFHAX1HgO2kwCLcBGAsYHQ/s1600/DSC03087.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-PcNYZOxd1eU/XoDkLF88RYI/AAAAAAAAjiI/4A35yU8X0fUSKvt8Jc00rqFHAX1HgO2kwCLcBGAsYHQ/s640/DSC03087.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A subshrine in the temple</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">To be continued...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-21959811308539924112020-03-28T23:34:00.000+05:302020-03-28T23:34:38.069+05:30Rangilo Rajasthan - Part 2 - Udaipur and around<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Today<span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">’</span>s day
was planned for sightseeing around the city. I had pre-booked a bike for my
entire trip of 6 days. I picked up the bike and headed to Saheliyon ki Bari.
This place is a garden where ladies from the royal family used to go for
recreation. Today it is one of the famous tourist spots. The garden has several
sections. The central courtyard, which houses a pond, dancing fountains, and
decorated domes, was quite impressive. The Lotus Lake was also stunning. Flowers
always attract me for macro photography. I spent some time in the garden clicking
flowers of diverse colors and moved on to my next destination <span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">–</span> Moti Magari. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6sOCHovOPkA/Xn-ObJykSfI/AAAAAAAAjeI/V0jqjN-maLIbmvfuChEym1Jjs_wLL4mKQCLcBGAsYHQ/s1600/DSC02951.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-6sOCHovOPkA/Xn-ObJykSfI/AAAAAAAAjeI/V0jqjN-maLIbmvfuChEym1Jjs_wLL4mKQCLcBGAsYHQ/s640/DSC02951.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Domes and fountains at Saheliyon ki Bari</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dFpNBBZrbwA/Xn-OZ5Ur4ZI/AAAAAAAAjeE/vHZR98IhnsIK0vGgD_r1OqaXci6WHdwZwCLcBGAsYHQ/s1600/DSC02955.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-dFpNBBZrbwA/Xn-OZ5Ur4ZI/AAAAAAAAjeE/vHZR98IhnsIK0vGgD_r1OqaXci6WHdwZwCLcBGAsYHQ/s640/DSC02955.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Lotus lake</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-5g9WaWvYToo/Xn-OYDFYeQI/AAAAAAAAjeA/XAup5B0Fx1gvU2H9zNVUmi_ThuITEwlggCLcBGAsYHQ/s1600/DSC02964.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-5g9WaWvYToo/Xn-OYDFYeQI/AAAAAAAAjeA/XAup5B0Fx1gvU2H9zNVUmi_ThuITEwlggCLcBGAsYHQ/s640/DSC02964.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Colorful flowers in the garden</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-yiPL5saU0e0/Xn-Odc_13RI/AAAAAAAAje8/9N45tSBGMcsOjaqAJCbVGVnIZystK1OBQCEwYBhgLKs4DAMBZVoD6bphr01lsnGjJoFWMmhJ6Dj6hHylGwijn-UT2s8ebukQRmoWLQA9FFMfj_Hh47FgthDqNcg2OhjFfk0I0iZzv8eF4xbghWAJjY82bW3f0h-w2nWlYtC-jMO3zws0pOpsaeDtYm8qJPOLXPhxXzR3PoBEQI85Qx3jMyW6itpmJ8IOHnlT4mVu_g9RcA6E0DFsLLyBZ8Ww9n9Z9PlDrdVtQqpCDC9MJTPtv1iq4VFEfvTYBkTSjmyNu4IQdoIMWDobpIyrgJgDBgVshWS5S0ZAt63t0JIC3I65971qXJpE6pTvwaf_5TrwWx9nBL_zlquPhySTx4LQXa02jQrKHGrUh70jfirUypBLgEkV-vz6Ol5qvD0zuGUtkRh7mzh1EVaQoHjPuoiIXmseQ_msSW3ncovSe8s0GA12nLwpiJRpfLnt6FS-nPU6WmlX2hjI1iQubycNJlcwZaBN9FaDpYtg4QRbsDcpwU-72z76HUF8UTZb9rHi_grupf-F5lkN4wJRnrCS_xkzBGJh9neu-ZqHC_2onRgab4qP5xQ7bkD28HDjVwjPRmrMk8d9b6OnTVbJd2pIgnxty2gu_IoVQBsLh8klwq3EH6QZYMIij_vMF/s1600/DSC02979.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-yiPL5saU0e0/Xn-Odc_13RI/AAAAAAAAje8/9N45tSBGMcsOjaqAJCbVGVnIZystK1OBQCEwYBhgLKs4DAMBZVoD6bphr01lsnGjJoFWMmhJ6Dj6hHylGwijn-UT2s8ebukQRmoWLQA9FFMfj_Hh47FgthDqNcg2OhjFfk0I0iZzv8eF4xbghWAJjY82bW3f0h-w2nWlYtC-jMO3zws0pOpsaeDtYm8qJPOLXPhxXzR3PoBEQI85Qx3jMyW6itpmJ8IOHnlT4mVu_g9RcA6E0DFsLLyBZ8Ww9n9Z9PlDrdVtQqpCDC9MJTPtv1iq4VFEfvTYBkTSjmyNu4IQdoIMWDobpIyrgJgDBgVshWS5S0ZAt63t0JIC3I65971qXJpE6pTvwaf_5TrwWx9nBL_zlquPhySTx4LQXa02jQrKHGrUh70jfirUypBLgEkV-vz6Ol5qvD0zuGUtkRh7mzh1EVaQoHjPuoiIXmseQ_msSW3ncovSe8s0GA12nLwpiJRpfLnt6FS-nPU6WmlX2hjI1iQubycNJlcwZaBN9FaDpYtg4QRbsDcpwU-72z76HUF8UTZb9rHi_grupf-F5lkN4wJRnrCS_xkzBGJh9neu-ZqHC_2onRgab4qP5xQ7bkD28HDjVwjPRmrMk8d9b6OnTVbJd2pIgnxty2gu_IoVQBsLh8klwq3EH6QZYMIij_vMF/s400/DSC02979.JPG" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Maharana Pratap statue</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Magari means a hill in the local tongue. This is a small
hill besides the Fateh Sagar lake. On top of the hill, there is a statue of
Maharana Pratap, a museum, and a small garden. I parked my bike at the entrance
and trekked up. It was a small hike. The weather was pleasant. Birds were
chirping in the woods. Within a few minutes I reached the hilltop. From here, I
could see a mesmerizing landscape of the lake and the city. I spent some time
there clicking pictures. At the central place of the hill, the statue of
Maharana Pratap was standing tall. Just looking at the great figure brought
goosebumps on my body. Besides the statue, there is a museum. The museum has replicas
of the famous forts of the region: Kumbhalgarh and Chittorgarh. It also houses
informative panels on the history of the Mewar kingdom. Strolling through the
galleries of the museum was a good learning experience. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-iephCEgiIrw/Xn-ODF1FvCI/AAAAAAAAjd4/AqIbZeB-q58AIp0N39JlBzhbOUVMJB4cACEwYBhgLKs4DAMBZVoC6JWGUtFIUEVe13Sn8HE4BeBpBMcffidQqemhooNNPrAlMasDujSehkHJ4Q5zaqN2T1dSSl9qAHCA90194zK9y962nOiGxKolRZAezEk9krRHzj_cD4cSAGKpV0S8iLL65mTCN8i7CbzeM6_9iQSnnA75eMzSmVh6_19iRtC5skwTBajbfnYMGrVVb69Cp2xOnNIHlTPkbolDFcQX_w89OfHSAJaHOQm0yrh8XI8RYwhlVOQGr8hvyg9zzH74zakRRE2lUuLGUOVDdcYsR08yvH1Z7x5B6Mbx99a2pvEF__tgMzCMdZO9zTJsoy3fyr4j5eR2_H8ksRCDDMCcty5K1bPAVqEOAMOF0OATI7PzTlj3SSMAbkgI9DDOXrirUaWira7lIDVi3feUyF5S5N3f3fjXZrRGi5hnOOioTZrVNHmTwFSxwe41Q7QdyPg_8kkmq8xsgIxNtW2uIK5WQQJPMMzY0jMN_mc0nesoY3AC4Nr_QVcPso_PVgWObuEh8QtB4d8T4y5T1yO7G8xBCezJh7-jzRP07_pxUKYcZxZUJBjU-NuK0CjXMXTFWA1fSIFugULib1VivI421flJR2BJi9QUlDC-h6e0JMOmi_vMF/s1600/DSC02973_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1068" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-iephCEgiIrw/Xn-ODF1FvCI/AAAAAAAAjd4/AqIbZeB-q58AIp0N39JlBzhbOUVMJB4cACEwYBhgLKs4DAMBZVoC6JWGUtFIUEVe13Sn8HE4BeBpBMcffidQqemhooNNPrAlMasDujSehkHJ4Q5zaqN2T1dSSl9qAHCA90194zK9y962nOiGxKolRZAezEk9krRHzj_cD4cSAGKpV0S8iLL65mTCN8i7CbzeM6_9iQSnnA75eMzSmVh6_19iRtC5skwTBajbfnYMGrVVb69Cp2xOnNIHlTPkbolDFcQX_w89OfHSAJaHOQm0yrh8XI8RYwhlVOQGr8hvyg9zzH74zakRRE2lUuLGUOVDdcYsR08yvH1Z7x5B6Mbx99a2pvEF__tgMzCMdZO9zTJsoy3fyr4j5eR2_H8ksRCDDMCcty5K1bPAVqEOAMOF0OATI7PzTlj3SSMAbkgI9DDOXrirUaWira7lIDVi3feUyF5S5N3f3fjXZrRGi5hnOOioTZrVNHmTwFSxwe41Q7QdyPg_8kkmq8xsgIxNtW2uIK5WQQJPMMzY0jMN_mc0nesoY3AC4Nr_QVcPso_PVgWObuEh8QtB4d8T4y5T1yO7G8xBCezJh7-jzRP07_pxUKYcZxZUJBjU-NuK0CjXMXTFWA1fSIFugULib1VivI421flJR2BJi9QUlDC-h6e0JMOmi_vMF/s640/DSC02973_edited.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">View from Moti Magari</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">After spending around an hour on the hill, I came down and
grabbed some food. Fateh Sagar lake is bigger than Pichola lake and has a
couple of island in it. One of these islands houses a beautiful park known as
Nehru Garden. I took a boat ride to this garden. The garden was quite ordinary
and didn<span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">’</span>t offer anything much
interesting. I came back to the shore and headed to Sajjangarh monsoon palace.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dJRd9-G_9qc/Xn-Ok1nyk_I/AAAAAAAAjfA/Ocp4gmouygsgKajJ8rR8BUH6HX-lkrddgCEwYBhgLKs4DAMBZVoBC_3CWHEEmNnnaqjAVltiB_EEgdUA0F7pPwGy2tOpIEmqgC3F9UxdJRH4K6lqZYd6-BOGUcGCmNaJPJ58wsuyFWpEYWngyKp2gSnBGh_UTk6FnmUcO-FIaVXiZR-W_4F4YN7d1UK2bs53chyDq_GD0JRm6VdE9ACcpcuLC4rJ7yfzJLP-bTPkcUoqMbqY-lfG5hvqenkU8dxxXrILUL2ozHgtAQ3uRULYMIGfNHshIvFN6rLjiBQ1i_MQAFbwCPbgGJgwPk5KI4R2ibmB4Fn1yAglp-_baCz6sBmcWhJxbwrbFd7O2f1V6u8tATZLXvOnSZ9lBx81X5KxX_QWuYRjGkp7OLh-EkTxB7IKg4QHUEtQImb4me9wZtgUQAmeUJuszk_OEb8AnpNTs_kMPPuLimJT9CyxLJfocV3tPmnQRkpUWt49ImvBk15aMe8NPDF79XUkNKb2F9Mkcstciiy57LDU02VsM5xbSBP9sTUJnBBE7X3KiNMPOB4Qz949qgLNPi913kvFFdZpiHqw0vWuHWEjEmI6U1e8U_YM0815zPckbw5CR3rSEvwE_jWr80lQ_mPyT1FkzkyhzH5GMsQj2335LIwWurtQ7MLCj_vMF/s1600/DSC02999.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-dJRd9-G_9qc/Xn-Ok1nyk_I/AAAAAAAAjfA/Ocp4gmouygsgKajJ8rR8BUH6HX-lkrddgCEwYBhgLKs4DAMBZVoBC_3CWHEEmNnnaqjAVltiB_EEgdUA0F7pPwGy2tOpIEmqgC3F9UxdJRH4K6lqZYd6-BOGUcGCmNaJPJ58wsuyFWpEYWngyKp2gSnBGh_UTk6FnmUcO-FIaVXiZR-W_4F4YN7d1UK2bs53chyDq_GD0JRm6VdE9ACcpcuLC4rJ7yfzJLP-bTPkcUoqMbqY-lfG5hvqenkU8dxxXrILUL2ozHgtAQ3uRULYMIGfNHshIvFN6rLjiBQ1i_MQAFbwCPbgGJgwPk5KI4R2ibmB4Fn1yAglp-_baCz6sBmcWhJxbwrbFd7O2f1V6u8tATZLXvOnSZ9lBx81X5KxX_QWuYRjGkp7OLh-EkTxB7IKg4QHUEtQImb4me9wZtgUQAmeUJuszk_OEb8AnpNTs_kMPPuLimJT9CyxLJfocV3tPmnQRkpUWt49ImvBk15aMe8NPDF79XUkNKb2F9Mkcstciiy57LDU02VsM5xbSBP9sTUJnBBE7X3KiNMPOB4Qz949qgLNPi913kvFFdZpiHqw0vWuHWEjEmI6U1e8U_YM0815zPckbw5CR3rSEvwE_jWr80lQ_mPyT1FkzkyhzH5GMsQj2335LIwWurtQ7MLCj_vMF/s640/DSC02999.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nehru Garden</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Sajjangarh is an isolated hill around 5 km away from the
city. The palace was built as a monsoon retreat. Situated at around 900 m above
sea level, this palace offers magnificent view of the city and its lakes.
Riding the steep, curvy road, I reached the palace. The afternoon sun was
mellowed down at this height. The city looked stunning and the lakes were just
adorable. The palace itself was quite a small structure and didn<span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">’</span>t have anything impressive from architectural
perspective. Probably the natural beauty of the place was so overwhelming that
the creators of the palace just decided to keep it low key. Whatever! From
here, I drove to Badi lake. This lake a bit far from the city, but it is the
most beautiful. Just a driving along the lake was a joyful experience. I
stopped at a promenade to click some pictures. The promenade was beautifully
decorated with domes and arches. And there were hardly any people. I spent some
time there enjoying the tranquility of the moment. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-cc-RWYaWamY/Xn-OlBuxV1I/AAAAAAAAjfA/J5u_wfe36DQHc9MLCzu-1yiJqEHzBfU8wCEwYBhgLKs4DAMBZVoDj87tBnK-VJ5XVh-m_ERtq5SP5BkEWwu8sVwYnuW-NQYIKw0dXC6-0YuPGoaFugcMqtuVAddiUnl8NLLuP1s6eCmlqrFWoLuOC2U_2yQ2Pn9nkCuuQT3m7P3fTvDYLfcTDGOUgSNdQg5hGA-hIK9hMPGgcL9F-scWlTnAUmS4GBuW3017zGNxcZSiq5XDiu1rs030PbdQQ0gg_qem_iW32yLCRIZ8G7alUg3R4FZRONlxeXWDu7HyQcIFD2E-B6d7xFx3B3gc6OIXji2nZvfLGMxJwHIYZDXFQ9YwtdMGr_Dv_ccAIpyxwCtFxlXKmTvx4Wt-XpkZepZwo9EZWQksj1DWaWdhDBmTdQ5MY5cC3pOneigUM1B-G7la22X2Hn2hp3wsaALE9kEz2KSAnxJMqT68uurkBU7p8m2KTuV1dCETtGd-v13cJwbR6Q6rJEqsmyPK52a0XUlJsx5k3IfcSQotK4CtHY6QrnXE7erJ3VZwpxJg1mBhjK1m_uvqDz991WCamjb6N11kpkHStvB5K__BtEhvF8XhwrGmKb9k_pZKrK15EXqAec7sc_jUe1WHzhjdKwWC6v6_0MPtWIhtbp0XnUsz7QOmPMOSj_vMF/s1600/DSC03001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-cc-RWYaWamY/Xn-OlBuxV1I/AAAAAAAAjfA/J5u_wfe36DQHc9MLCzu-1yiJqEHzBfU8wCEwYBhgLKs4DAMBZVoDj87tBnK-VJ5XVh-m_ERtq5SP5BkEWwu8sVwYnuW-NQYIKw0dXC6-0YuPGoaFugcMqtuVAddiUnl8NLLuP1s6eCmlqrFWoLuOC2U_2yQ2Pn9nkCuuQT3m7P3fTvDYLfcTDGOUgSNdQg5hGA-hIK9hMPGgcL9F-scWlTnAUmS4GBuW3017zGNxcZSiq5XDiu1rs030PbdQQ0gg_qem_iW32yLCRIZ8G7alUg3R4FZRONlxeXWDu7HyQcIFD2E-B6d7xFx3B3gc6OIXji2nZvfLGMxJwHIYZDXFQ9YwtdMGr_Dv_ccAIpyxwCtFxlXKmTvx4Wt-XpkZepZwo9EZWQksj1DWaWdhDBmTdQ5MY5cC3pOneigUM1B-G7la22X2Hn2hp3wsaALE9kEz2KSAnxJMqT68uurkBU7p8m2KTuV1dCETtGd-v13cJwbR6Q6rJEqsmyPK52a0XUlJsx5k3IfcSQotK4CtHY6QrnXE7erJ3VZwpxJg1mBhjK1m_uvqDz991WCamjb6N11kpkHStvB5K__BtEhvF8XhwrGmKb9k_pZKrK15EXqAec7sc_jUe1WHzhjdKwWC6v6_0MPtWIhtbp0XnUsz7QOmPMOSj_vMF/s640/DSC03001.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">View of the town from Sajjangarh</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-EsCh9RTItu0/Xn-OlQoJmYI/AAAAAAAAje8/Xqcel_dX-8IcPPpvCsNl571XzieVqQYrACEwYBhgLKs4DAMBZVoDj87tBnK-VJ5XVh-m_ERtq5SP5BkEWwu8sVwYnuW-NQYIKw0dXC6-0YuPGoaFugcMqtuVAddiUnl8NLLuP1s6eCmlqrFWoLuOC2U_2yQ2Pn9nkCuuQT3m7P3fTvDYLfcTDGOUgSNdQg5hGA-hIK9hMPGgcL9F-scWlTnAUmS4GBuW3017zGNxcZSiq5XDiu1rs030PbdQQ0gg_qem_iW32yLCRIZ8G7alUg3R4FZRONlxeXWDu7HyQcIFD2E-B6d7xFx3B3gc6OIXji2nZvfLGMxJwHIYZDXFQ9YwtdMGr_Dv_ccAIpyxwCtFxlXKmTvx4Wt-XpkZepZwo9EZWQksj1DWaWdhDBmTdQ5MY5cC3pOneigUM1B-G7la22X2Hn2hp3wsaALE9kEz2KSAnxJMqT68uurkBU7p8m2KTuV1dCETtGd-v13cJwbR6Q6rJEqsmyPK52a0XUlJsx5k3IfcSQotK4CtHY6QrnXE7erJ3VZwpxJg1mBhjK1m_uvqDz991WCamjb6N11kpkHStvB5K__BtEhvF8XhwrGmKb9k_pZKrK15EXqAec7sc_jUe1WHzhjdKwWC6v6_0MPtWIhtbp0XnUsz7QOmPMOSj_vMF/s1600/DSC03004.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-EsCh9RTItu0/Xn-OlQoJmYI/AAAAAAAAje8/Xqcel_dX-8IcPPpvCsNl571XzieVqQYrACEwYBhgLKs4DAMBZVoDj87tBnK-VJ5XVh-m_ERtq5SP5BkEWwu8sVwYnuW-NQYIKw0dXC6-0YuPGoaFugcMqtuVAddiUnl8NLLuP1s6eCmlqrFWoLuOC2U_2yQ2Pn9nkCuuQT3m7P3fTvDYLfcTDGOUgSNdQg5hGA-hIK9hMPGgcL9F-scWlTnAUmS4GBuW3017zGNxcZSiq5XDiu1rs030PbdQQ0gg_qem_iW32yLCRIZ8G7alUg3R4FZRONlxeXWDu7HyQcIFD2E-B6d7xFx3B3gc6OIXji2nZvfLGMxJwHIYZDXFQ9YwtdMGr_Dv_ccAIpyxwCtFxlXKmTvx4Wt-XpkZepZwo9EZWQksj1DWaWdhDBmTdQ5MY5cC3pOneigUM1B-G7la22X2Hn2hp3wsaALE9kEz2KSAnxJMqT68uurkBU7p8m2KTuV1dCETtGd-v13cJwbR6Q6rJEqsmyPK52a0XUlJsx5k3IfcSQotK4CtHY6QrnXE7erJ3VZwpxJg1mBhjK1m_uvqDz991WCamjb6N11kpkHStvB5K__BtEhvF8XhwrGmKb9k_pZKrK15EXqAec7sc_jUe1WHzhjdKwWC6v6_0MPtWIhtbp0XnUsz7QOmPMOSj_vMF/s640/DSC03004.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Sajjangarh palace</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">A spot near Badi lake that has recently become popular is
Bahubali hills. God knows why it is called Bahubali hills. I heard some
illogical tales relating the spot to a place in a random scene in the movie
Bahubali. Whatever it is; the place looked quite appealing on Instagram. I was
quite excited to go there. I parked my bike at a parking place in a nearby
village. From there, I trekked for around fifteen minutes on a dusty, uphill
road to reach this panoramic place. The spot on the top of the hill was indeed
beautiful. The calm waters of Badi lake surrounded craggy hills that were
spread until the horizon. Interestingly, the hill right in the front appeared
like the map of peninsular India. The late-afternoon sunlight made the scenery
even more dramatic. This place was comparatively crowded. A couple was having
their pre-wedding shoot and the whole crew had almost sabotaged the point from
where one could have the best view. People were annoyed but still tolerating
their shenanigans. I spent some time there clicking pictures and returned to
the city. I went to another roof-top restaurant, grabbed a beer, and called it
a day. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1Wm5i381eU0/Xn-ODQdNhII/AAAAAAAAjd0/k50HnpSSyuE0cp5sE5Uvvdsj-8gMFPlGQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s1600/DSC03009_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1066" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-1Wm5i381eU0/Xn-ODQdNhII/AAAAAAAAjd0/k50HnpSSyuE0cp5sE5Uvvdsj-8gMFPlGQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s640/DSC03009_edited.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The drive along the lake was joyful</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-wIFPXadtDNk/Xn-OC9QWKKI/AAAAAAAAjd4/YXqJbLstlzw_z3HOcr6BTyn6-CgjxH2BACEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s1600/DSC03013_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-wIFPXadtDNk/Xn-OC9QWKKI/AAAAAAAAjd4/YXqJbLstlzw_z3HOcr6BTyn6-CgjxH2BACEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s640/DSC03013_edited.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Arches and domes at Badi lake promenade</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-cCe8y96l2L8/Xn-OqhjYXPI/AAAAAAAAjfA/qaNNx6ISF8Yz8RLyrXxmtsc73kkeT-aUwCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s1600/DSC03012.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-cCe8y96l2L8/Xn-OqhjYXPI/AAAAAAAAjfA/qaNNx6ISF8Yz8RLyrXxmtsc73kkeT-aUwCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s640/DSC03012.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The promenade was quite and serene</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZmKxZqeytGs/Xn-OrhMGxYI/AAAAAAAAjfI/w8jqdQGjIz0zVu08eH_Wo8vzYGitvegTQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s1600/DSC03016.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZmKxZqeytGs/Xn-OrhMGxYI/AAAAAAAAjfI/w8jqdQGjIz0zVu08eH_Wo8vzYGitvegTQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s640/DSC03016.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bahubali hills and Badi lake</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_AwMaEB-EUI/Xn-OIK_bBnI/AAAAAAAAjd8/BtNnWf4WZswvvGvT4yajR2YoC9VWDD6FQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s1600/DSC03020_edited.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1065" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-_AwMaEB-EUI/Xn-OIK_bBnI/AAAAAAAAjd8/BtNnWf4WZswvvGvT4yajR2YoC9VWDD6FQCEwYBhgLKs4DAMBZVoAy1YqGMr5W_z262Nc8eIr6vgQ7AD4UywH9VjHU5ks-CQDBe2DDYA6NskON_Us6FgrOwLngdQFXLNWXtBK3D4Jm4HjpxRY67if5D5slZUH4m20Y9zbkhDRo2rN7l7iUrCpwwEq7wjUJ-PPA2GyjSnWXieKdQs1h4vuq7x9a5kSdTq1dnDJAbPpnuDwOZQpX-K-FbIFrsERGFWxHWHL9UD3l9SfQ-6pFeFeVlpKRtBta42wHJwl7bBIOC_IniPxeDQVZtNuhSnkxP5A-BbUOGSUSUlm06utA_7JwzLHkfEC1c76_TV_aID7xNfWX-lL7Yxnjyt4TCJSYt473b4ft1ITAFEdlyh9eolPVYxAmACnqaAPOQKyEIjwREBsUgdXsGpLGtovE_rmjm7RnYjU44P9SvMN378GZNerOJOrNDZReYUFQeLo7uQ_xoYJcR2KHHcDg5wsupe0rJz2dNtdBw8an6b8JHPiWsTwLR2ynPW7n8636giWrmUyrLbmCcuKJxPRxWbt8VOBby4abkrYqGanD109uGUvVJTN0_7U1SWS-kmrt4tpRnJwEDuqlM4F-uF5QpMcaB_OguHeDToGDy1EemzC6Tc7oIfjuMP-k_vMF/s640/DSC03020_edited.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The India-shaped hill </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">To be continued...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com3Udaipur, Rajasthan, India24.585445 73.71247924.469953 73.5511175 24.700937 73.8738405tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-86978463870476855062020-03-28T23:15:00.000+05:302020-03-29T23:01:02.130+05:30Rangilo Rajasthan - Part 1 - The picturesque sunset at Pichola lake <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: large; text-align: justify;">Rajasthan, the land of forts and forests, deserts and
folklores, and bravery and sacrifice, is one of the topmost tourist
destinations in India. Udaipur and the places around it were on my bucket list
since long time. Winters were about to end and I decided to make this trip
happen before the mercury starts to rise. I booked my flights for the last week
of February and started to plan the itinerary. I had six full days, excluding
travel days, and wanted to make the best of it. After a lot of browsing on the
internet, reading travel forums on Facebook groups, and talking to friends who
have been there, I finalized my itinerary. I decided to spend the first day in
Udaipur to explore the city, visit Kumbhalgarh and Ranakpur on the second day,
go to Mount Abu on the third and explore the places of interest there. On the
fourth day, I thought of exploring some more places in Mount Abu in the morning
and reach Jawai Bandh in the afternoon. Do the leopard safari in the morning on
the fifth day and travel to Chittorgarh. Spend the sixth day exploring the fort
and travel back to Udaipur on the seventh day to board the flight in the
afternoon. There</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: large; text-align: justify;">’</span><span style="font-size: large; text-align: justify;">s nothing more exciting than
making a solid plan. I applauded for myself!</span><br />
<span style="font-size: large; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;">Finally, the wait was over. On a bright, sunny Saturday
morning, I boarded the flight and landed at Maharana Pratap Airport, Udaipur. Although
it was 4 PM, the temperature was pleasant at 24 <span style="font-family: "times new roman" , serif;">°</span>C.
I had booked three nights at Banjara Hostel. The hostel was in the heart of the
old town. I checked in and went out for a stroll in the town. The famous
Gangaur Ghat was just in the next gully. The entrance of the ghat was beautifully
decorated with arches. The waters of the lake appeared calm and soothing. As it
was late afternoon, there wasn<span style="font-family: "times new roman" , serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin;">’</span>t much
crowd. An old man sitting on the ghat was playing a musical instrument. His
tunes were creating a different vibe in the atmosphere. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WDp9DbdGSq0/XnublWokqjI/AAAAAAAAjbk/T4sFzPym2YIr9aMGqLUt8SVx--6mGs0TACLcBGAsYHQ/s1600/DSC02891.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-WDp9DbdGSq0/XnublWokqjI/AAAAAAAAjbk/T4sFzPym2YIr9aMGqLUt8SVx--6mGs0TACLcBGAsYHQ/s640/DSC02891.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Beautifully decorated gate at Gangaur Ghat</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4yOJgP208Og/XnublcuSzLI/AAAAAAAAjbg/g_lBFo8YGm85HDZ5rfbC4wSwmlC2S1M-gCLcBGAsYHQ/s1600/DSC02892.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-4yOJgP208Og/XnublcuSzLI/AAAAAAAAjbg/g_lBFo8YGm85HDZ5rfbC4wSwmlC2S1M-gCLcBGAsYHQ/s640/DSC02892.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Calm waters of Pichola lake</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;">The City Palace was a just at a walking distance. This is
the main attraction in Udaipur. The royal family still resides in a part of
this palace. The other parts have now been converted into a hotel. Some parts
are open for tourists. Unfortunately, the palace was closed to visit from inside;
however, one could walk through the premises. I took the <span style="font-family: "times new roman" , serif;">₹</span>30 ticket and entered the
premises. It felt like a different world. Unlike the chaotic and noisy streets
of the old town, the palace premises were clean, neat, and tidy. The decorated
arches and domes of the palace were shining in the golden sunlight. Just behind
the palace is Pichola lake. This lake is truly the charm of Udaipur. I walked
to the promenade and sat there watching the red-orange sun playing hide and
seek with the dusty hills. Calm waters of the lake were showing a spectacular
reflection of the setting sun. Cool breeze made the evening even more
enjoyable. What a wonderful evening it was! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_dHd7RgP5yg/Xnublf_gOHI/AAAAAAAAjcQ/V-odYdotSHMJ2pOqTrOA9QZTO-jNgxuiQCEwYBhgLKs4DAMBZVoDP6pEU6-L_d2f8xBbam7UKe5QlnmVM-WT_qxsYqFBkZVajJ2XxRX_58KClu0q94A6slK6QDxHghygDWg-YWoC1Y4g6KT16q4q4010deGfyXrIgdKumI64UabyDR7AfS7ILeioRFZ-9tUxg9YaYU0va8FGeRrqPuakvDGxslbNstZmckcoTdYW5BmayPA9-u2W0VDcsKL5rw-sGBUxk3bYPkBhkUij5Wtid2GG2useA49rUmaA44YKRr1qwKgb-ymuAe6w-Y_Z97_Qt2jpuzJ7FJ63g8eF1eCpZTONPX9D1Hdrt4RKEXrFDAol7sk6Fsjac4L8CaWM2g-tyv2yGgm8AQAw3mZcOclW85H2KxUfF2foxIe3BS0pgbnKf_sZdoKzg0kQQeqkORPoctHcL642Rju_ltRbNfdMeZ4GBj1zRtScNWJUk0DDQ3YHdUohUo6fSoTwaIX3xGA_wrPTntPoKXH5EO_1ma2hF9Oq_7gEwf99Q5YvazNsYL_QCditDv0D0ggoaRgt23wKdXdhM80_W7cP_ST8-BbYTHvv53q2IPsG_cL4QUuuVRL7a1OOUQ0Vf_nP1NxAmsUUBojEpdFOgEzHrOaZlt6Z9MNS77vMF/s1600/DSC02900.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-_dHd7RgP5yg/Xnublf_gOHI/AAAAAAAAjcQ/V-odYdotSHMJ2pOqTrOA9QZTO-jNgxuiQCEwYBhgLKs4DAMBZVoDP6pEU6-L_d2f8xBbam7UKe5QlnmVM-WT_qxsYqFBkZVajJ2XxRX_58KClu0q94A6slK6QDxHghygDWg-YWoC1Y4g6KT16q4q4010deGfyXrIgdKumI64UabyDR7AfS7ILeioRFZ-9tUxg9YaYU0va8FGeRrqPuakvDGxslbNstZmckcoTdYW5BmayPA9-u2W0VDcsKL5rw-sGBUxk3bYPkBhkUij5Wtid2GG2useA49rUmaA44YKRr1qwKgb-ymuAe6w-Y_Z97_Qt2jpuzJ7FJ63g8eF1eCpZTONPX9D1Hdrt4RKEXrFDAol7sk6Fsjac4L8CaWM2g-tyv2yGgm8AQAw3mZcOclW85H2KxUfF2foxIe3BS0pgbnKf_sZdoKzg0kQQeqkORPoctHcL642Rju_ltRbNfdMeZ4GBj1zRtScNWJUk0DDQ3YHdUohUo6fSoTwaIX3xGA_wrPTntPoKXH5EO_1ma2hF9Oq_7gEwf99Q5YvazNsYL_QCditDv0D0ggoaRgt23wKdXdhM80_W7cP_ST8-BbYTHvv53q2IPsG_cL4QUuuVRL7a1OOUQ0Vf_nP1NxAmsUUBojEpdFOgEzHrOaZlt6Z9MNS77vMF/s640/DSC02900.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: justify;">The City Palace of Udaipur </span></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-6xvdetwiuQQ/XnuboE6YWtI/AAAAAAAAjcU/Pu_2GrWBWOEIa8Uq7W3b71EqCkdsmbPiACEwYBhgLKs4DAMBZVoDP6pEU6-L_d2f8xBbam7UKe5QlnmVM-WT_qxsYqFBkZVajJ2XxRX_58KClu0q94A6slK6QDxHghygDWg-YWoC1Y4g6KT16q4q4010deGfyXrIgdKumI64UabyDR7AfS7ILeioRFZ-9tUxg9YaYU0va8FGeRrqPuakvDGxslbNstZmckcoTdYW5BmayPA9-u2W0VDcsKL5rw-sGBUxk3bYPkBhkUij5Wtid2GG2useA49rUmaA44YKRr1qwKgb-ymuAe6w-Y_Z97_Qt2jpuzJ7FJ63g8eF1eCpZTONPX9D1Hdrt4RKEXrFDAol7sk6Fsjac4L8CaWM2g-tyv2yGgm8AQAw3mZcOclW85H2KxUfF2foxIe3BS0pgbnKf_sZdoKzg0kQQeqkORPoctHcL642Rju_ltRbNfdMeZ4GBj1zRtScNWJUk0DDQ3YHdUohUo6fSoTwaIX3xGA_wrPTntPoKXH5EO_1ma2hF9Oq_7gEwf99Q5YvazNsYL_QCditDv0D0ggoaRgt23wKdXdhM80_W7cP_ST8-BbYTHvv53q2IPsG_cL4QUuuVRL7a1OOUQ0Vf_nP1NxAmsUUBojEpdFOgEzHrOaZlt6Z9MNS77vMF/s640/DSC02908.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="640" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vast galleries of the palace</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6xvdetwiuQQ/XnuboE6YWtI/AAAAAAAAjcU/Pu_2GrWBWOEIa8Uq7W3b71EqCkdsmbPiACEwYBhgLKs4DAMBZVoDP6pEU6-L_d2f8xBbam7UKe5QlnmVM-WT_qxsYqFBkZVajJ2XxRX_58KClu0q94A6slK6QDxHghygDWg-YWoC1Y4g6KT16q4q4010deGfyXrIgdKumI64UabyDR7AfS7ILeioRFZ-9tUxg9YaYU0va8FGeRrqPuakvDGxslbNstZmckcoTdYW5BmayPA9-u2W0VDcsKL5rw-sGBUxk3bYPkBhkUij5Wtid2GG2useA49rUmaA44YKRr1qwKgb-ymuAe6w-Y_Z97_Qt2jpuzJ7FJ63g8eF1eCpZTONPX9D1Hdrt4RKEXrFDAol7sk6Fsjac4L8CaWM2g-tyv2yGgm8AQAw3mZcOclW85H2KxUfF2foxIe3BS0pgbnKf_sZdoKzg0kQQeqkORPoctHcL642Rju_ltRbNfdMeZ4GBj1zRtScNWJUk0DDQ3YHdUohUo6fSoTwaIX3xGA_wrPTntPoKXH5EO_1ma2hF9Oq_7gEwf99Q5YvazNsYL_QCditDv0D0ggoaRgt23wKdXdhM80_W7cP_ST8-BbYTHvv53q2IPsG_cL4QUuuVRL7a1OOUQ0Vf_nP1NxAmsUUBojEpdFOgEzHrOaZlt6Z9MNS77vMF/s1600/DSC02908.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><br /></div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6xvdetwiuQQ/XnuboE6YWtI/AAAAAAAAjcU/Pu_2GrWBWOEIa8Uq7W3b71EqCkdsmbPiACEwYBhgLKs4DAMBZVoDP6pEU6-L_d2f8xBbam7UKe5QlnmVM-WT_qxsYqFBkZVajJ2XxRX_58KClu0q94A6slK6QDxHghygDWg-YWoC1Y4g6KT16q4q4010deGfyXrIgdKumI64UabyDR7AfS7ILeioRFZ-9tUxg9YaYU0va8FGeRrqPuakvDGxslbNstZmckcoTdYW5BmayPA9-u2W0VDcsKL5rw-sGBUxk3bYPkBhkUij5Wtid2GG2useA49rUmaA44YKRr1qwKgb-ymuAe6w-Y_Z97_Qt2jpuzJ7FJ63g8eF1eCpZTONPX9D1Hdrt4RKEXrFDAol7sk6Fsjac4L8CaWM2g-tyv2yGgm8AQAw3mZcOclW85H2KxUfF2foxIe3BS0pgbnKf_sZdoKzg0kQQeqkORPoctHcL642Rju_ltRbNfdMeZ4GBj1zRtScNWJUk0DDQ3YHdUohUo6fSoTwaIX3xGA_wrPTntPoKXH5EO_1ma2hF9Oq_7gEwf99Q5YvazNsYL_QCditDv0D0ggoaRgt23wKdXdhM80_W7cP_ST8-BbYTHvv53q2IPsG_cL4QUuuVRL7a1OOUQ0Vf_nP1NxAmsUUBojEpdFOgEzHrOaZlt6Z9MNS77vMF/s1600/DSC02908.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;">After watching the picturesque sunset, I returned to the
hostel. Almost all buildings in the old town of Udaipur now sport a roof-top
restaurant. These eateries offer the best view of the city of lakes. The hostel
I stayed at also had a restaurant on the terrace. I went upstairs, grabbed a
cozy corner, and ordered a chilled beer. What else do you need to compete the
picture of a spectacular evening?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-50Vd_lxmihM/Xnuboa6frFI/AAAAAAAAjcM/s5Lod4IRcXseQ_20OP1lCzPpqhp9L7dZACEwYBhgLKs4DAMBZVoBSoO0Poo-p_72fbA213QrWw_p4_sf9oQYXn0VzgDgDENXX6BqvVVAVdl9ymCIodSOsgxRuJYL6xvjLzF-YgOrV5APy-VOJkUlJrPHLS6mqnrUsewYyOzhlzx3s1bUQT_SfulV1b3OBSgXfDttjJziSn9KzRGupB0TNUE3VWs7w6R1C4o3GJa5dlb1pGYTmPT2EHNcyvH46-F1fJzZbvuNbZdgJzR8ozsHNaFWCa2vyzRVWk2EaYOY0xalcjeDckx2u5X5QRvBqFFRpJX8a_wPh5rGyUMVACZSDRCZHsSgIJdTuhGR6VK853ZsXSdFGCLlwAelVHuKyiewmIxnBNYE59KvgJPTu038PHkmn6fRiIeVB4eRGYBLoBPUHwo-OQA1VuJ5ftxsuBten_QQiUtpI9yI59Rv2lFHSWso7aruVNkD3LXmGX7TZn_AkFusAcvRAaiHxzAHbQKs3QaIVFt5NVunTKw7s2FDm2PH2_x8ihV2Xm-jl2cRep9GXPIjNkog-Px3l1OfeqrroXI3_1oC3uGEmtjMY35kPZNsChvw3nu5Fh1Vl8mz3g6zV1qFotmF5hSVS71Bt3Ma45vVdEY4OxCOyStD9S6fWMNy87vMF/s1600/DSC02915.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-50Vd_lxmihM/Xnuboa6frFI/AAAAAAAAjcM/s5Lod4IRcXseQ_20OP1lCzPpqhp9L7dZACEwYBhgLKs4DAMBZVoBSoO0Poo-p_72fbA213QrWw_p4_sf9oQYXn0VzgDgDENXX6BqvVVAVdl9ymCIodSOsgxRuJYL6xvjLzF-YgOrV5APy-VOJkUlJrPHLS6mqnrUsewYyOzhlzx3s1bUQT_SfulV1b3OBSgXfDttjJziSn9KzRGupB0TNUE3VWs7w6R1C4o3GJa5dlb1pGYTmPT2EHNcyvH46-F1fJzZbvuNbZdgJzR8ozsHNaFWCa2vyzRVWk2EaYOY0xalcjeDckx2u5X5QRvBqFFRpJX8a_wPh5rGyUMVACZSDRCZHsSgIJdTuhGR6VK853ZsXSdFGCLlwAelVHuKyiewmIxnBNYE59KvgJPTu038PHkmn6fRiIeVB4eRGYBLoBPUHwo-OQA1VuJ5ftxsuBten_QQiUtpI9yI59Rv2lFHSWso7aruVNkD3LXmGX7TZn_AkFusAcvRAaiHxzAHbQKs3QaIVFt5NVunTKw7s2FDm2PH2_x8ihV2Xm-jl2cRep9GXPIjNkog-Px3l1OfeqrroXI3_1oC3uGEmtjMY35kPZNsChvw3nu5Fh1Vl8mz3g6zV1qFotmF5hSVS71Bt3Ma45vVdEY4OxCOyStD9S6fWMNy87vMF/s640/DSC02915.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The setting sun and the royal architecture</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-LXtvfvtXMHs/XnubokCWXlI/AAAAAAAAjcY/e6zldxN82a0hdMw9gKFCcJrYluMA_I4DQCEwYBhgLKs4DAMBZVoBSoO0Poo-p_72fbA213QrWw_p4_sf9oQYXn0VzgDgDENXX6BqvVVAVdl9ymCIodSOsgxRuJYL6xvjLzF-YgOrV5APy-VOJkUlJrPHLS6mqnrUsewYyOzhlzx3s1bUQT_SfulV1b3OBSgXfDttjJziSn9KzRGupB0TNUE3VWs7w6R1C4o3GJa5dlb1pGYTmPT2EHNcyvH46-F1fJzZbvuNbZdgJzR8ozsHNaFWCa2vyzRVWk2EaYOY0xalcjeDckx2u5X5QRvBqFFRpJX8a_wPh5rGyUMVACZSDRCZHsSgIJdTuhGR6VK853ZsXSdFGCLlwAelVHuKyiewmIxnBNYE59KvgJPTu038PHkmn6fRiIeVB4eRGYBLoBPUHwo-OQA1VuJ5ftxsuBten_QQiUtpI9yI59Rv2lFHSWso7aruVNkD3LXmGX7TZn_AkFusAcvRAaiHxzAHbQKs3QaIVFt5NVunTKw7s2FDm2PH2_x8ihV2Xm-jl2cRep9GXPIjNkog-Px3l1OfeqrroXI3_1oC3uGEmtjMY35kPZNsChvw3nu5Fh1Vl8mz3g6zV1qFotmF5hSVS71Bt3Ma45vVdEY4OxCOyStD9S6fWMNy87vMF/s1600/DSC02920.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-LXtvfvtXMHs/XnubokCWXlI/AAAAAAAAjcY/e6zldxN82a0hdMw9gKFCcJrYluMA_I4DQCEwYBhgLKs4DAMBZVoBSoO0Poo-p_72fbA213QrWw_p4_sf9oQYXn0VzgDgDENXX6BqvVVAVdl9ymCIodSOsgxRuJYL6xvjLzF-YgOrV5APy-VOJkUlJrPHLS6mqnrUsewYyOzhlzx3s1bUQT_SfulV1b3OBSgXfDttjJziSn9KzRGupB0TNUE3VWs7w6R1C4o3GJa5dlb1pGYTmPT2EHNcyvH46-F1fJzZbvuNbZdgJzR8ozsHNaFWCa2vyzRVWk2EaYOY0xalcjeDckx2u5X5QRvBqFFRpJX8a_wPh5rGyUMVACZSDRCZHsSgIJdTuhGR6VK853ZsXSdFGCLlwAelVHuKyiewmIxnBNYE59KvgJPTu038PHkmn6fRiIeVB4eRGYBLoBPUHwo-OQA1VuJ5ftxsuBten_QQiUtpI9yI59Rv2lFHSWso7aruVNkD3LXmGX7TZn_AkFusAcvRAaiHxzAHbQKs3QaIVFt5NVunTKw7s2FDm2PH2_x8ihV2Xm-jl2cRep9GXPIjNkog-Px3l1OfeqrroXI3_1oC3uGEmtjMY35kPZNsChvw3nu5Fh1Vl8mz3g6zV1qFotmF5hSVS71Bt3Ma45vVdEY4OxCOyStD9S6fWMNy87vMF/s640/DSC02920.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The sun playing hide and seek with dusty clouds</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-2gw_LynCNGs/XnubqLosoQI/AAAAAAAAjcQ/06q1AjtzUBEZlEHFAlJ5nwORZGvp31oywCEwYBhgLKs4DAMBZVoCFx6HhO2SbJEme2ojG23HSiXv0O4hDkGO93bimfzHUiunGRCZDEHAOD32Ub75oMU6mEhOzX0q9k9P0FRdon3FjZjgAuMH274-U3xd6qoseGXdbVwvsa23Mh1rK9wBCjzge-FZh86MSXGmvxxEtZxYirg230mwegR-x_tVSeQSgrzU4NYEo3WzAAJN-ICN7lrvOhEP_FzIvS7-0RyjnHL3sIPcyfgYNNQwNMxOz23hvK6QG_EOrBJJI71AnLNHjUQ3akpiImlt57jiwJeR0ATf-CmWxvNcvp5pfWOGuei1uhgGjQ6MHN_bzcBjphmFwKYBE3yurmu98H297EfvrbjUC2Kwf7U-NGMqUz7hBNVOUEaE-GrGIH7cefeshY81-lkcvMx9hh3YH2Jtnbe8h06Whj5-2wsBG9ub_N5N-8lEAng2tfIOqglZ6OogRy-5caQSQFXNSCl76ncUqBAXIXB_G9wd3X8rYl2yUT19gNQI7C-1e1LCUzVKfOQpL_OO9NXVWHqZYWinRNvoNg5MbgAI3VJaB84YzoB2nOaC_t9irEdmtlCJcG_cPRiw8wBLluv8vt4ppJYKV6o1HUU4_slBcBdVHJ5WwJRZ0MKO97vMF/s1600/DSC02928.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-2gw_LynCNGs/XnubqLosoQI/AAAAAAAAjcQ/06q1AjtzUBEZlEHFAlJ5nwORZGvp31oywCEwYBhgLKs4DAMBZVoCFx6HhO2SbJEme2ojG23HSiXv0O4hDkGO93bimfzHUiunGRCZDEHAOD32Ub75oMU6mEhOzX0q9k9P0FRdon3FjZjgAuMH274-U3xd6qoseGXdbVwvsa23Mh1rK9wBCjzge-FZh86MSXGmvxxEtZxYirg230mwegR-x_tVSeQSgrzU4NYEo3WzAAJN-ICN7lrvOhEP_FzIvS7-0RyjnHL3sIPcyfgYNNQwNMxOz23hvK6QG_EOrBJJI71AnLNHjUQ3akpiImlt57jiwJeR0ATf-CmWxvNcvp5pfWOGuei1uhgGjQ6MHN_bzcBjphmFwKYBE3yurmu98H297EfvrbjUC2Kwf7U-NGMqUz7hBNVOUEaE-GrGIH7cefeshY81-lkcvMx9hh3YH2Jtnbe8h06Whj5-2wsBG9ub_N5N-8lEAng2tfIOqglZ6OogRy-5caQSQFXNSCl76ncUqBAXIXB_G9wd3X8rYl2yUT19gNQI7C-1e1LCUzVKfOQpL_OO9NXVWHqZYWinRNvoNg5MbgAI3VJaB84YzoB2nOaC_t9irEdmtlCJcG_cPRiw8wBLluv8vt4ppJYKV6o1HUU4_slBcBdVHJ5WwJRZ0MKO97vMF/s640/DSC02928.JPG" width="426" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The perfect boat journey</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;">To be continued...</span></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Udaipur, Rajasthan, India24.585445 73.71247924.469953 73.5511175 24.700937 73.8738405tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-58175374259806656332019-08-19T23:02:00.001+05:302019-08-19T23:02:28.763+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग १० - पडावली आणि मितावली<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">ग्वाल्हेरच्या बाहेरील ऐतिहासिक स्थळभेटीतला माझा पुढचा थांबा होता गढी पडावली. हेही या परिसरातलं सुंदर मात्र काहीसं दुर्लक्षित ठिकाण. या ठिकाणी दहाव्या शतकात बांधलं गेलेलं एक भव्य शिवमंदिर होतं. मुस्लीम आक्रमकांनी ते पाडून टाकलं. मग तेराव्या शतकात जाट राजांनी मंदिराच्या अवशेषांभोवती तटबंदी उभारून एक किल्ला बांधला. हा किल्ला म्हणजेच गढी पडावली. बटेश्वर मंदिरसमूहापासून हाकेच्या अंतरावर ही गढी आहे. आजूबाजूचा परिसर ASI ने संरक्षित केलेला आहे. मी आत शिरलो तेव्हा दुपारचे बारा वाजत आले होते. वातावरण तसे थंडच होते. बटेश्वरच्या तुलनेत इथे बरीच गर्दी होती. परिसरात शिरताच दृष्टीस पडले गढीचे प्रशस्त प्रवेशद्वार. संपूर्ण इमारत वीसेक फूट उंच चौथऱ्यावर होती. वर चढायला रुंद पायऱ्या होत्या. एका बाजूला सिंह तर दुसऱ्या बाजूला सिंहीण अशा दोन महाकाय शिल्पाकृती होत्या. त्या शिल्पांमुळे त्या प्रवेशद्वाराला एक वेगळाच शाही थाट लाभला होता. असे म्हणतात की मूळ सिंहशिल्पे ग्वाल्हेरच्या वस्तूसंग्रहालयात आहेत. इथे ठेवलेली शिल्पे म्हणजे प्रतिकृती आहेत. काळाच्या एवढ्या आघातांनंतर मूळ शिल्पे कुठेतरी जपून ठेवलेली आहेत हे ऐकून मला जरा हायसं वाटलं. अनेक पर्यटक त्या शिल्पांच्या शेजारी सेल्फी काढत होते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ubrMh1N_ttI/XVrZAeMXwmI/AAAAAAAAf7o/w-MzvP-3cNoVYYoWWWhiKSBPGro2Ksp8wCEwYBhgL/s1600/DSC_0751.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-ubrMh1N_ttI/XVrZAeMXwmI/AAAAAAAAf7o/w-MzvP-3cNoVYYoWWWhiKSBPGro2Ksp8wCEwYBhgL/s640/DSC_0751.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गढी पडावलीचे भव्य प्रवेशद्वार आणि तेथील सिंहशिल्पे </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-2-_AEOT9LlA/XVrZAXZZXkI/AAAAAAAAf7g/9gRpwTTO1qEdt5LAvDXf6tyVx2u3to9FwCEwYBhgL/s1600/DSC_0753.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-2-_AEOT9LlA/XVrZAXZZXkI/AAAAAAAAf7g/9gRpwTTO1qEdt5LAvDXf6tyVx2u3to9FwCEwYBhgL/s400/DSC_0753.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मुखमंडपाचे कोरीव स्तंभ </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">पायऱ्या चढता चढता दम लागत होता. चौथराच इतका उंच तर मूळ मंदिर किती उंच असेल! वर पोहोचलो आणि दृष्टीस पडला आधीच्या मंदिराचा मुखमंडप. इथे आधी मंदिर होतं हे सांगणारा एवढाच काय तो पुरावा आज शिल्लक आहे. त्याची रचना बघून खजुराहोच्या मंदिरांची आठवण झाली. नाजूक कोरीवकामाने त्याचा इंच न इंच सजवलेला होता. आतील छतावरचे कोरीवकाम तर थक्कच करणारे होते. एका बाजूला गजलक्ष्मी, दुसरीकडे शिव-पार्वती, तर सर्व बाजूंनी खालच्या ओळीवर रामायणातले प्रसंग अत्यंत कुशलतेने कोरलेले होते. तो मंडप बघून मूळ मंदिर किती भव्य आणि रेखीव असेल याची कल्पना मी करत होतो. नुसत्या कल्पनेनेच अंगावर शहारे येत होते. त्या काळातले हे या प्रदेशातले सर्वांत मोठे मंदिरे असावे. आज जर ते अस्तित्वात असते तर दक्षिणेकडच्या अनेक विशाल मंदिरांना स्पर्धा निर्माण झाली असती. असो. मंडपाच्या पुढे निव्वळ एक चौथरा उरला होता. चोहो बाजूंनी तटबंदी दिसत होती. उजवीकडे जाटांनी बांधलेल्या महालाचे काही अवशेष दिसत होते. वर जाणारा जिना दिसत होता. मी सहज म्हणून वर चढलो. इथून संपूर्ण परिसर नजरेच्या एका टप्प्यात दिसत होता. आजूबाजूला वस्ती फारशी नव्हती. बहुतांश शेतजमीनच दिसत होती. जाटांनी किल्ला बांधायला हे ठिकाण का निवडले असेल याचा प्रश्न मला पडला होता. कदाचित एखाद्या महत्त्वाच्या दळणवळण मार्गावर हे ठिकाण पडत असावे. असो. तिथे थोडे फोटो काढून मी बाहेर पडलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-nyuRs9ycaTs/XVrZdOPYQCI/AAAAAAAAf70/9bZMdysAIHEVCEFbXQmTFJPM7xP-ta2HACEwYBhgL/s1600/DSC_0752.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-nyuRs9ycaTs/XVrZdOPYQCI/AAAAAAAAf70/9bZMdysAIHEVCEFbXQmTFJPM7xP-ta2HACEwYBhgL/s640/DSC_0752.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">छतावर साकारलेले पुराणातले प्रसंग </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-myEHmJd_hpQ/XVrZc9vKQgI/AAAAAAAAf70/4HaU6v8Zbt87VmdRBduLGhHKD7EFzZVLQCEwYBhgL/s1600/DSC_0755.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-myEHmJd_hpQ/XVrZc9vKQgI/AAAAAAAAf70/4HaU6v8Zbt87VmdRBduLGhHKD7EFzZVLQCEwYBhgL/s640/DSC_0755.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">छतावरचे नाजूक कोरीवकाम </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NYpYcf-fbmU/XVrZC2J8AUI/AAAAAAAAf7k/E6ftDgZWmZIaB41_tfb0ns_BQ0qXV1eVQCEwYBhgL/s1600/IMG_20180211_123430.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-NYpYcf-fbmU/XVrZC2J8AUI/AAAAAAAAf7k/E6ftDgZWmZIaB41_tfb0ns_BQ0qXV1eVQCEwYBhgL/s640/IMG_20180211_123430.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">किल्ल्याच्या गच्चीवरून दिसणारे दृश्य </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">तिथून मी पोहोचलो मितावलीच्या चौसठ योगिनी मंदिराकडे. आपल्या संसद भवनाशी साधर्म्य साधणाऱ्या या मंदिराच्या गोलाकार रचनेमुळे असे म्हटले जाते की संसद भवनाच्या स्थापत्यविशारदाने या मंदिरापासून प्रेरणा घेतली. तर हे मंदिर बघण्यासाठी मी कमालीचा उत्सुक होतो. मितावली गावाच्या जवळ पोहोचलो तशी लहानशी टेकडी दिसू लागली. गाव तर अगदीच लहान होतं. गाव कसलं, लहानशी वस्तीच म्हणा. टेकडीखाली दोन-चारच गाड्या पार्क केलेल्या दिसत होत्या. रविवार असूनही इथे तुरळकच गर्दी होती. वर जायला पायऱ्या बांधलेल्या होत्या. मी वर चढू लागलो. आभाळ झाकोळून आलं होतं. पाऊस पडेल की काय असं वाटत होतं. दहा मिनिटातच मी वर पोहोचलो. समोरच गोलाकार आकारात बांधलेलं मंदिर दिसत होतं. अपेक्षेपेक्षा हे मंदिर लहानच वाटत होतं. त्याला ना कळस होता ना मंडप. आणि बाहेरील भिंतीवर काहीच विशेष कोरीवकाम नव्हते. एका बाजूला प्रवेशद्वार होते. तिथून मी आत शिरलो. आतले दृश्य मात्र थक्क करणारे होते. मधोमध गोलाकार गाभारा होता. त्यात एक शिवलिंग होते. त्याच्या बाजूने गोलाकार असा एक लहानसा मंडप होता. त्याचे खांब साधेच पण सुबक होते. त्याच्या बाजूने एक गोलाकार प्रांगण होते. बाहेरील भिंतीच्या आतल्या बाजूने पाच-सहा फूट उंच असा चौथरा होता. त्यावर एकसारखे असे चौसष्ठ कोनाडे होते. या कोनाड्यांत चौसष्ठ योगिनींच्या मूर्ती असत. मात्र सध्या तरी यांपैकी कोणतीही मूर्ती अस्तित्वात नाही. त्यांच्या जागी शिवलिंगे स्थापलेली आहेत. अनेक शिवलिंगे असल्यामुळे या मंदिरास इकत्तरसौ महादेव मंदिर असेही म्हणतत. एकंदरीत ही जागा एकदमच वेगळी होती. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MIfsQa6DLz4/XVrZ_cj13YI/AAAAAAAAf8A/YHP7iU3UfkcGFiFdXiee7E3Hus21UJpuACEwYBhgL/s1600/20170106_033355A.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-MIfsQa6DLz4/XVrZ_cj13YI/AAAAAAAAf8A/YHP7iU3UfkcGFiFdXiee7E3Hus21UJpuACEwYBhgL/s640/20170106_033355A.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">प्रथमदर्शनी अगदीच अनाकर्षक वाटणारे चौसठ योगिनी मंदिर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-cQo1yT6GsLY/XVrZCATYx0I/AAAAAAAAf7o/VMMzliKO0D8IlUJGKMCr10rhOFX_T4vdACEwYBhgL/s1600/DSC_0766.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-cQo1yT6GsLY/XVrZCATYx0I/AAAAAAAAf7o/VMMzliKO0D8IlUJGKMCr10rhOFX_T4vdACEwYBhgL/s640/DSC_0766.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">आत शिरताच दिसणारा गोलाकार गाभारा </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MBjweA1h1tA/XVrZAmrjZYI/AAAAAAAAf7o/FnEhyLyQKqk59tlLhC86cwzxvlEcE0_wgCEwYBhgL/s1600/DSC_0763.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-MBjweA1h1tA/XVrZAmrjZYI/AAAAAAAAf7o/FnEhyLyQKqk59tlLhC86cwzxvlEcE0_wgCEwYBhgL/s640/DSC_0763.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">चौसष्ठ कोनाडे </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">हे मंदिर कच्छप राजा देवपाल याने अकराव्या शतकात बांधले. असे म्हणतात की त्या काळी सूर्याच्या अयन रेषेच्या आधाराने गणित आणि खगोलशास्त्राचे प्रशिक्षण देण्यासाठी या मंदिराच्या वास्तूचा प्रयोग केला जाई. त्या काळी तंत्र परंपरेचा मोठा प्रभाव होता. या परंपरेचे साधक चौसष्ठ योगिनींची पूजा करत. योगिनींची पूजा करणारा हा संप्रदाय कमालीच्या गुप्ततेत असे. आजच्या घडीला या परंपरेचे कोणी उपासक अस्तित्वात आहेत की नाही याची काहीच कल्पना नाही. त्यांचे विधी, पूजा-अर्चा इत्यादींविषयी बाहेरील माणसाला कोणती माहिती मिळणे दुरापास्त. त्यामुळे या मंदिराविषयीही फार काही माहिती उपलब्ध नाही. किंबहुना १९४० पर्यंत हे मंदिर गुलदस्त्यातच होते. एकोणिसाव्या आणि विसाव्या शतकात ग्वाल्हेर संस्थानात केल्या गेलेल्या अनेक शोध मोहिमांत कुठेच याचा उल्लेख सापडत नाही. संसद भावनाचे स्थापत्यकार एडविन लट्यंस आणि हर्बर्ट बेकर यांनी कधी इथे भेट दिल्याचाही पुरावा नाही. त्यामुळे संसद भवन या मंदिरावरून प्रेरणा घेऊन बांधले असल्याची कथा निव्वळ कल्पनाविलास ठरतो. असो. आतमध्ये थोडेफार फोटो काढून मी बाहेर पडलो. बाहेरच्या बाजूला एका लहानशा चौथऱ्यावर एक विष्णूचे मंदिर होते. इथून आजूबाजूचा सुंदर देखावा दिसत होता. जमिनीच्या लहानमोठ्या चौकोनी तुकड्यांत शेती डवरलेली दिसत होती. मी काही क्षण तिथे विसावलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-lh2Gf_O3KnE/XVrZ_eWO43I/AAAAAAAAf8E/z_lVr7_MX7cNC1Ff0uZCbxJbn47t4YWswCEwYBhgL/s1600/20170106_033255A.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-lh2Gf_O3KnE/XVrZ_eWO43I/AAAAAAAAf8E/z_lVr7_MX7cNC1Ff0uZCbxJbn47t4YWswCEwYBhgL/s640/20170106_033255A.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">भव्य गोलाकार प्रांगण </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-M7_LbjKaKHg/XVrZD_M3HbI/AAAAAAAAf7k/P1szcRNRifc9mthdR9BcASV_lnupymihACEwYBhgL/s1600/IMG_20180211_125819.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-M7_LbjKaKHg/XVrZD_M3HbI/AAAAAAAAf7k/P1szcRNRifc9mthdR9BcASV_lnupymihACEwYBhgL/s640/IMG_20180211_125819.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">बाहेरचे लहानसे विष्णू मंदिर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">मध्य प्रदेशातल्या माझ्या सहलीचा हा शेवटचा थांबा होता. खजुराहोपासून सुरु झालेला हा प्रवास मितावलीला संपत होता. या सहलीत स्थापत्यकलेचा हात धरून जणू इतिहासाचीच मुशाफिरी मी केली होती. प्राचीन काळातली खजुराहोची मंदिरे, मग मध्ययुगात उभारले गेलेले ओरछातले महाल, ग्वाल्हेरमधला आधुनिक काळात पाश्चिमात्य आणि भारतीय शैलींचा मिलाफ घडवत बांधला गेलेला जय विलास महाल, आणि आता प्राचीन काळात बांधलेली, पण जमीनदोस्त झालेली, आणि आधुनिक तंत्रज्ञानाने पुन्हा उभारलेली बटेश्वरची मंदिरे. काळाचे एक आवर्तन पूर्ण झाल्यासारखे वाटले. माणसे मर्त्य असतात. पण कला अमर्त्य असते. श्रद्धा अमर्त्य असते. एखाद्या गोष्टीत जीव गुंतवून ती पूर्णत्वास नेणारी जिद्द अमर्त्य असते. अशा अमर्त्य विचारांचे मूर्त स्वरूपच मी या सहलीत अनुभवले होते. अनुभवांची पोतडी थोडी अजूनच श्रीमंत झाल्यासारखी वाटत होती. भरल्या मनाने मी त्या टेकडीवरून खाली उतरलो. वाटेत जेवण उरकून विमानतळाकडे रवाना झालो. मनाच्या कुठल्यातरी कोपऱ्यात पुढच्या सहलीचे नियोजन सुरु झाले होतेच!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-v6FtjSm9ung/XVrZC3NcZDI/AAAAAAAAf7o/SUCHIw5-7pcKr7ZUch0TVrzux8I1jRONACEwYBhgL/s1600/IMG_20180211_125510.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-v6FtjSm9ung/XVrZC3NcZDI/AAAAAAAAf7o/SUCHIw5-7pcKr7ZUch0TVrzux8I1jRONACEwYBhgL/s640/IMG_20180211_125510.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">टेकडीवरून खाली डवरलेली शेते दिसत होती</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>समाप्त </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Mitaoli, Madhya Pradesh 476444, India26.4361573 78.23551040000006726.4290483 78.225425400000063 26.4432663 78.24559540000007tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-7535139004856564532019-08-14T13:43:00.001+05:302019-08-14T13:43:53.259+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग ९ - बटेश्वर मंदिर समूह<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">आज सहलीचा शेवटचा दिवस होता. आजचा दिवस ठरवला होता ग्वाल्हेरच्या उत्तरेकडील मोरेना जिल्ह्यातील बटेश्वर, गढी पडावली, आणि मितावली या ऐतिहासिक जागांसाठी. या सर्व जागा मुख्य गावांपासून दूर, आडवाटेवर आहेत. तिथे पोहोचायला कोणतीच सार्वजनिक वाहतूक व्यवस्था नव्हती. शिवाय या जागा बघून थेट विमानतळावर जायचे होते. मग संपूर्ण दिवसभरासाठी एक टॅक्सी बुक केली. ठरल्याप्रमाणे साडेसात वाजता टॅक्सीवाला हॉटेलवर हजर झाला. चेक आउट करून मी निघालो. आज वातावरण जरा ढगाळ होते. पाऊस पडेल असे वाटत होते. मधूनच उन्हाची एखादी तिरीप झेपावत होती. गार वारा सुटला होता. रोड ट्रीप साठी एकदमच मस्त वातावरण होतं. चालकही गप्पिष्ट होता. इकडच्या तिकडच्या गप्पा मारत आम्ही चाललो होतो. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6JVPWcXmjCY/XVO-WqFAphI/AAAAAAAAf5w/BRqlfETshqkkQbf04UlgwGmDuiMmwvjJACEwYBhgL/s1600/DSC_0725.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-6JVPWcXmjCY/XVO-WqFAphI/AAAAAAAAf5w/BRqlfETshqkkQbf04UlgwGmDuiMmwvjJACEwYBhgL/s640/DSC_0725.JPG" width="640" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">पुनर्स्थापित केलेली मंदिरे </span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">पहिला थांबा होता बटेश्वर मंदिर समूह. इथे साधारण सातव्या ते आठव्या शतकात गुर्जर प्रतिहार राजवटीत बांधली गेलेली सुमारे २०० मंदिरे आहेत. तेराव्या शतकात ही मंदिरे सम्पूर्ण जमीनदोस्त झाली. त्याचे कारण नक्की मुस्लीम आक्रमणे होते की भूकंप हे नक्की सांगता येत नाही. मात्र एकोणिसाव्या शतकात जेव्हा ही जागा पुन्हा निदर्शनास आली तेव्हा इथे दगडांचा नुसता ढिगारा होता. २००५ मध्ये के के मुहम्मद या ASI च्या अधिकाऱ्याने या मंदिरांची पुन्हा उभारणी करण्याचा विडा उचलला. तेव्हा हा सगळा भाग चंबळ खोऱ्यातील दरोडेखोरांच्या हातात होता. मुळातच हा भाग कित्येक दशकांपासून दरोडेखोरांसाठी कुप्रसिद्ध होता. मात्र मुहम्मद यांनी त्यांच्या म्होरक्याला हे समजावले की मंदिरे त्यांच्या पूर्वजांनी बांधलेली आहेत. मग तो पुनर्स्थापनेस मदत करण्यास राजी झाला. त्याच्या लोकांनी या कामात मदतही केली. पुढच्या काही वर्षांत मुहम्मद यांच्या चमूने एखादे प्रचंड जीग्सौ पझल सोडवावे तसे एक-एक दगड वेगळा काढून, त्याची मूळची जागा शोधून काढून, साधारण पन्नास-एक मंदिरे पुन्हा उभारली. हे सारे काम निश्चितच प्रशंसनीय होते. आज ही सारी मंदिरे गतवैभवाची साक्ष देत दिमाखात उभी आहेत. असा इतिहास बघता ही जागा पाहण्यास मी फारच उत्सुक होतो.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xwgzOBVZa1s/XVO-WYxH77I/AAAAAAAAf58/ZCUxiC0OdZ460lmM58f4lKWjHa4tbpAhwCEwYBhgL/s1600/DSC_0724.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-xwgzOBVZa1s/XVO-WYxH77I/AAAAAAAAf58/ZCUxiC0OdZ460lmM58f4lKWjHa4tbpAhwCEwYBhgL/s640/DSC_0724.JPG" width="640" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">पुजारी काकांच्या झोपडीजवळून दिसणरे दृश्य </span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-btz_1uUY9Aw/XVO-WJn22ZI/AAAAAAAAf6A/G3WGggtNsr8brUCkJ9vT0bxy4UDRUXAEgCEwYBhgL/s1600/DSC_0727.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-btz_1uUY9Aw/XVO-WJn22ZI/AAAAAAAAf6A/G3WGggtNsr8brUCkJ9vT0bxy4UDRUXAEgCEwYBhgL/s400/DSC_0727.JPG" width="265" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">मंदिराच्या कळसावर बसलेला मोर </span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">ग्वाल्हेरहून तासाभरात मी तिथे पोहोचलो. परिसरात फारसे कुणी पर्यटक नव्हते. त्यामुळे तिथे शांत आणि प्रसन्न वाटत होतं. वालुकाश्मात घडवलेली मंदिरे ढगांतून झिरपत येणाऱ्या प्रकाशात गूढ वाटत होती. मी कॅमेरा काढला आणि फोटो काढू लागलो. मंदिरांच्या आजूबाजूला असंख्य अवशेष विखुरलेले होते. कोणता भाग कुठे लावायचा हे कसे काय ठरवले असेल ASI च्या लोकांनी याच अचंब्यात मी इकडेतिकडे फिरत होतो. ही मंदिरे भारतात इतरत्र आढळणाऱ्या मंदिरांपेक्षा एकदम वेगळी आहेत. प्रत्येक मंदिर म्हणजे एखाद्या मोठ्या मंदिराची लहान आणि सोपी प्रतिकृती. एक चौरसाकृती चौथरा, त्यावर चार भिंती, वर कळस, आणि मध्यभागी देवाची मूर्ती. एकूण उंची केवळ १०-१२ फूट. बहुतांश मंदिरे शिवाची असून काही मंदिरे विष्णू आणि शक्तीची देखील आहेत. मंदिरांवर नटराज, सप्तमातृका, शिव-पार्वती विवाह, विष्णू दशावतार, मैथुनमग्न व्यक्ती, योद्धे, अशा अनेक आकृती कोरलेल्या आहेत. या समूहातले मुख्य मंदिर म्हणजे भूतेश्वर मंदिर. हे एक मोठे पंचरथ मंदिर आहे. जेव्हा सगळी मंदिरे उद्ध्वस्त झाली होती तेव्हा हे एकाच मंदिर थोडेफार बऱ्या अवस्थेत होते. त्याच्या नावावरूनच या समूहाला बटेश्वर किंवा बाटेसर म्हणतात. हे मंदिर इतर मंदिरांपेक्षा थोडे मोठे होते. मुख्य मंदिर आणि त्याची दहा उपमंदिरे अशी त्याची रचना होती. मंदिरांच्या मागेच एक लहानशी टेकडी होती. आजूबाजूला बरीच घनदाट झाडी होती. मध्येच मोराचे केकारव ऐकू येत होते. आवाजाचा मागोवा घेतला तर एका मंदिराच्या कळसावर पक्षिराज मोठ्या दिमाखात बसलेला दिसला. तो क्षण कॅमेऱ्यात बंदिस्त करण्यात मी गुंगून गेलो. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-FzBFpR2ON7M/XVO-XUTDQ-I/AAAAAAAAf6A/Gi3GO3UnkOo4rNrSGjWSbw3SoZsgrY3vACEwYBhgL/s1600/DSC_0735.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-FzBFpR2ON7M/XVO-XUTDQ-I/AAAAAAAAf6A/Gi3GO3UnkOo4rNrSGjWSbw3SoZsgrY3vACEwYBhgL/s400/DSC_0735.JPG" width="265" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">एकसारख्या पद्धतीने बांधलेली मंदिरे </span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">तेवढ्यात तिथल्या एका मंदिरातून एक वयस्क पुजारी बाहेर येताना दिसले. इथे पूजा-अर्चाही होते हे बघून मला आश्चर्य वाटलं. मी उगाच त्यांच्याशी गप्पा मारायला लागलो. हे पुजारी काका मंदिरांच्या परिसरातच एका झोपडीत रहात होते. मला मंदिरांच्या कथेत रस आहे हे पाहून त्यांनी त्यांच्या झोपडीतून एक जाडजूड अल्बम काढला. त्यात ASI ने केलेल्या कामाचा फोटोग्राफिक तपशील होता. मला तर खजिनाच हाती लागल्यासारखे झाले. बराच वेळ मी तो अल्बम चाळत बसलो. पुजारी काका तिथले बारीकसारीक किस्से ऐकवत होते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">इतक्यात जवळच्या कुठल्याशा शाळेची मुलं एकदम गलका करत मंदिरांच्या आवारात शिरली. मंदिरांच्या भिंतींत त्यांचा आरडाओरडा, पकडापकडी वगैरे सुरु झालं. सोबत आलेले शिक्षक एका कोपऱ्यात बसून गप्पा मारत होते. मला ते सगळं दृश्य बघून अक्षरशः संताप आला. मुलंच ती. कुठेही गेली तरी खेळणारच. मग इतक्या लहान मुलांना अशा ठिकाणी आणावं तरी का? एखाद्या जागेचं पावित्र्य जपणं वगैरे समजण्याचं त्यांचं वय आहे का? पण मग त्यांना आपल्या वारशाची ओळख तरी कशी होणार? मुलांना हे सगळे समजावून सांगणे शिक्षकांचे काम नाही का? उगीच माझ्या डोक्यात विचारमंथन सुरु होतं. शेवटी एका शिक्षकाला मी जाऊन सुनावलं. बिचारा शिक्षक सगळ्या पोरांना गोळा करून निघून गेला. पुजारी काका नुसते माझ्याकडे बघत हसत होते. त्यांच्यासाठी हा रोजचाच प्रकार असेल म्हणा. मुलांना निदान दटावता तरी येतं. मोठी माणसं अशी वागत असतील तर काय करावे? असो. या सगळ्यात वेळ कसा गेला कळलेच नाही. खजुराहोपेक्षा जुनी असूनही या मंदिरांना तेवढी प्रसिद्धी लाभलेली नाही. स्थानिक पर्यटकांशिवाय इथे फारसं कुणी फिरकत नाही. निधीअभावी पुनर्स्थापनेचं काम रखडलेलं आहे. या जागेला पुढच्या काळात बरे दिवस यावेत अशी प्रार्थना करून, पुजारी काकांना थोडीफार दक्षिणा देऊन, आणि परिसरात अजून थोडी फोटोग्राफी करून मी तिथून निघालो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_L9pHP-_dUg/XVO-XlE6dwI/AAAAAAAAf6E/0yib9_pd4OEkPoyeQ4ZOFWAjJ73MqVS5wCEwYBhgL/s1600/DSC_0745.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-_L9pHP-_dUg/XVO-XlE6dwI/AAAAAAAAf6E/0yib9_pd4OEkPoyeQ4ZOFWAjJ73MqVS5wCEwYBhgL/s640/DSC_0745.JPG" width="640" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">ढगाळ आकाशाच्या पार्श्वभूमीवर मंदिरे अजूनच सुंदर दैत होती </span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>क्रमशः </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Morena, Madhya Pradesh 476001, India26.4947172 77.99402220000001826.4378712 77.913341200000019 26.5515632 78.074703200000016tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-56946230792473498592019-07-22T00:17:00.000+05:302019-07-22T00:17:42.789+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग ८ - ग्वाल्हेर - सास बहु मंदिर आणि इतर वास्तू<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">गोपाचाल पर्वत म्हणजे ग्वाल्हेर शहराच्या मधोमध स्थित असलेला एक खडकाळ डोंगर. ग्वाल्हेरचा सुप्रसिद्ध किल्ला, त्यातले प्रेक्षणीय महाल, काही मंदिरे, आणि जैन शिल्पे याच डोंगरावर आहेत. मन मंदिर महाल आणि किल्ल्याचा मुख्य दरवाजा पाहून आम्ही आलो सास-बहु मंदिराकडे. नावावरून वाटेल हे मंदिर सासू-सुनेचे आहे की काय. पण प्रत्यक्षात हे नाव म्हणजे सहस्रबाहूचा अपभ्रंश आहे. मंदिराचा बराचसा भाग नष्ट झालेला आहे. शिल्लक अवशेष म्हणजे मंडपाचा भाग असावा. बाहेरून इतक्या सुबक दिसणाऱ्या मंदिराची आतली कलाकुसर किती विलक्षण असेल या उत्सुकतेने आम्ही आत शिरलो. मंदिराची शैली थोडीफार खजुराहोच्या शैलीशी मिळती-जुळती होती. खांबांवरचे नाजूक कोरीवकाम, मुखमंडपाची द्विस्तरीय रचना, आणि गोलाकार छत अगदीच अचंबित करणरे होते. कलत्या उन्हाची एक तिरीप कुठल्याशा झरोक्यातून आत रेंगाळत होती. पिवळ्या वालुकाश्मावरून परावर्तित झाल्याने तिथे छाया-प्रकाशाचा एक अद्भुत परिणाम घडून येत होता. मला तर कुठल्याशा वेगळ्याच जगात आल्यासारखे वाटत होते. गाभाऱ्याच्या द्वारावर अत्यंत नाजूक कोरीवकाम केलेले होते. तिथे बरेच फोटो काढले आणि बाहेर पडलो. शेजारीच दुसरे एक लहान मंदिर होते. हे मंदिर म्हणजे एका मोठ्या मंदिराचा मुखमंडप असावा. ग्वाल्हेर शहराच्या पार्श्वभूमीवर हे लहानसे सुबक मंदिर उठून दिसत होते. सूर्यास्ताची वेळ जवळ आली होती. त्यामुळे तिथे फार वेळ न घालवता आम्ही पुढे निघालो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ew8AQ-9XIpk/XTSwVe5o5pI/AAAAAAAAfmo/JnLagPvY_iAeB8ob4SIcQU7O4M10gFB0ACEwYBhgL/s1600/DSC_0698.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ew8AQ-9XIpk/XTSwVe5o5pI/AAAAAAAAfmo/JnLagPvY_iAeB8ob4SIcQU7O4M10gFB0ACEwYBhgL/s640/DSC_0698.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सहस्रबाहू मंदिर </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gx2TlUOxGNw/XTSwU5CBO9I/AAAAAAAAfmU/s6l6De14BhMVbt2MgdblGFbZtRXYotHYwCEwYBhgL/s1600/IMG_20180210_172545.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-gx2TlUOxGNw/XTSwU5CBO9I/AAAAAAAAfmU/s6l6De14BhMVbt2MgdblGFbZtRXYotHYwCEwYBhgL/s640/IMG_20180210_172545.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सहस्रबाहू मंदिराच्या शेजारील लहान मंदिर </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><br /><a href="https://1.bp.blogspot.com/-d6tTpbHBh5s/XTSwywQNhqI/AAAAAAAAfnM/XIpzkMqWDWwN9Ystx72TsqooNONET-qgQCEwYBhgL/s1600/DSC_0702.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-d6tTpbHBh5s/XTSwywQNhqI/AAAAAAAAfnM/XIpzkMqWDWwN9Ystx72TsqooNONET-qgQCEwYBhgL/s400/DSC_0702.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिरात रेंगाळणारी उन्हाची तिरीप </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">तिथून पुढे आम्ही पोहोचलो ‘तेली का मंदिर’ या मंदिराकडे. हे मंदिर म्हणजे असाधारण वास्तुकलेचा नमुना आहे. उत्तर भारतीय नागरी आणि दक्षिण भारतीय द्राविडी वास्तुकलेचे मिश्रण यात मंदिरात दिसते. मंदिराची रचना इतर मंदिरांसारखी चौरसाकृती नसून आयताकृती आहे. मंदिराचे शिखर जवळपास ८० फूट उंच असून एखाद्या दाक्षिणात्य मंदिराच्या गोपुरासमान भासते. मंदिराचा बराचसा भाग ढासळलेला आहे. काही इतिहासकारांच्या मते इसवी सनाच्या आठव्या शतकात बांधले गेलेले हे मंदिर म्हणजे गुप्तोत्तर कालीन स्थापत्यकलेचा उत्कृष्ट नमुना आहे. आम्ही पोहोचलो तेव्हा मंदिर बंद व्हायची वेळ आली होती. दहा मिनिटात बाहेर येतो असे म्हणून आम्ही आत शिरलो. एकसलग उभट रचना असलेले हे मंदिर उत्तर भारतातल्या इतर मंदिरांपेक्षा निश्चितच वेगेळे भासत होते. मुखमंडप, अर्धमंडप गाभारा, असे कोणतेच भाग ओळखू येत नव्हते. भिंतींवर निव्वळ भौमितिक आकार आणि पानाफुलांची नक्षी होती. प्रवेशद्वाराजवळ दोन बाजूंना काही मूर्ती होत्या, पण त्यासुद्धा गंगा-जमुना किंवा जय-विजय यांच्या वाटत नव्हत्या. मंदिर नियमित पूजेत नसल्याने आतमध्ये फारशी स्वच्छता नव्हती. मग आम्ही बाहेरूनच एक प्रदक्षिणा घातली. कलत्या उन्हाच्या सोनेरी प्रकाशात मंदिराचे सौंदर्य अजूनच खुलून दिसत होते. थोडेफार फोटो काढून आम्ही तिथून बाहेर पडलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ou8ZKDSsfG4/XTSwy883RyI/AAAAAAAAfnI/rw1DnuSnzmod1eEyhbRqjp_duDNVNg1tACEwYBhgL/s1600/DSC_0714.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ou8ZKDSsfG4/XTSwy883RyI/AAAAAAAAfnI/rw1DnuSnzmod1eEyhbRqjp_duDNVNg1tACEwYBhgL/s640/DSC_0714.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तेली का मंदिर चा उत्तुंग कळस </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-HYjLPqGwrw8/XTSwyerSv3I/AAAAAAAAfnE/lZr38OHs_fQtlgetqY05fF-zm3b0IXPGQCEwYBhgL/s1600/DSC_0713.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-HYjLPqGwrw8/XTSwyerSv3I/AAAAAAAAfnE/lZr38OHs_fQtlgetqY05fF-zm3b0IXPGQCEwYBhgL/s400/DSC_0713.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तेली का मंदिर ची असाधारण उभट रचना </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">आशिषला किल्ल्यावरची एक खास जागा माहित होती जिथून सुंदर सूर्यास्त पाहता येतो. आम्ही लगेचच तिथे निघालो. ही जागा म्हणजे किल्याचा एक पडका बुरुज होता. आसपास फारसं कुणी नव्हतं. समोर अथांग पसरलेलं शहर दिसत होतं. बुरजाच्या दोन्ही बाजूंनी किल्ल्याची तटबंदी दिसत होती. इथून डोंगरकडा इतका तीव्र होता की या बाजूने कोणी चढाई करणं निव्वळ अशक्य. एका बाजूने सहस्ररश्मी लालबुंद होऊन डोंगराआड चालला होता. सारा आसमंत त्याच्या केशरी प्रभेने उजळला होता. नेमकी कॅमेऱ्याची बॅटरी संपलेली! मग फोनच्या कॅमेऱ्यावरच थोडेफार फोटो काढले. तसं म्हणायला सूर्यास्त ही तर रोजचीच बाब. पण तरीही प्रत्येक सूर्यास्त वेगळा असतो. सूर्याची छटा वेगळी असते. ढगांचे आकार वेगळे असतात. आकाशाचा रंग वेगळा असतो. त्यात विशिष्ट पार्श्वभूमीची सोबत असली की त्या सूर्यास्ताला एक वेगळेच रुपडे मिळते. मग कच्छच्या रणातला सूर्यास्त वेगळा नि कन्याकुमारीच्या भूशिरावरचा सूर्यास्त वेगळा. दिवस आणि रात्रीतले हे स्थित्यंतर जगाच्या कोणत्याही कोपऱ्यातून पहावे. त्याला तिथल्या भूगोलाचे आणि संकृतीचे अलंकार जडलेले असतात. ग्वाल्हेरच्या किल्ल्यावरचा तो सूर्यास्तही असाच तिथल्या मातीत मळलेला होता. तिथल्या जाज्वल्य इतिहासाची गाथा मोठ्या आस्थेने सांगत होता. आम्ही शांतपणे आसमंताचे हळूहळू बदलत जाणारे रंग न्याहाळत बसलो होतो. आता हवेतला गारठा वाढू लागला होता. पूर्ण अंधार व्हायच्या आत शहर गाठावे म्हणून आम्ही तिथून निघालो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SGD2NUsqO_o/XTSwmj-xL0I/AAAAAAAAfnE/wIrRaxPXeGc6EaGybkECPXlDBYbhUes_wCEwYBhgL/s1600/IMG_20180210_175516.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-SGD2NUsqO_o/XTSwmj-xL0I/AAAAAAAAfnE/wIrRaxPXeGc6EaGybkECPXlDBYbhUes_wCEwYBhgL/s640/IMG_20180210_175516.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">डोंगराआड जाणारा सूर्य </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3K-_t3Av2rk/XTSwVBoSxVI/AAAAAAAAfmY/EeLUw9oG1c0DdoEncu5McaiowXFFIWf_gCEwYBhgL/s1600/IMG_20180210_175534.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-3K-_t3Av2rk/XTSwVBoSxVI/AAAAAAAAfmY/EeLUw9oG1c0DdoEncu5McaiowXFFIWf_gCEwYBhgL/s640/IMG_20180210_175534.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अथांग पसरलेले ग्वाल्हेर शहर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_St5HR7u2Ow/XTSwmmWL8bI/AAAAAAAAfm8/dShYiDg1s-ci7Za4wCiES155y6AXgBwjQCEwYBhgL/s1600/IMG_20180210_181610.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-_St5HR7u2Ow/XTSwmmWL8bI/AAAAAAAAfm8/dShYiDg1s-ci7Za4wCiES155y6AXgBwjQCEwYBhgL/s400/IMG_20180210_181610.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अजानबाहू तीर्थंकर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">आमचा पुढचा थांबा होता सिद्धाचल गुंफा. उर्वाई गेटच्या रस्त्यावर डोंगरकड्यात कोरलेल्या जैन लेण्यांचा हा एक समूह आहे. सातव्या ते पंधराव्या शतकांदरम्यान घडवल्या गेलेल्या या लेण्या म्हणजे २४ जैन तीर्थंकरांच्या मूर्ती आहेत. काही मूर्ती पद्मासनातल्या तर काही उभ्या आहेत. लेण्यांचा परिसर बराच मोठा होता. सूर्यास्त होऊन गेल्याने बहुतांश गुंफा बंद झालेल्या होत्या. सुरक्षारक्षकाला विनंती करून मी समोरच्याच मुख्य लेण्यांकडे निघालो. संधीप्रकाशात तीर्थंकरांच्या भावमुद्रा अजूनच गंभीर भासत होत्या. बऱ्याचशा मूर्तींचे विद्रुपीकरण करण्यात आले होते. मुघल सत्तेचा परिपाक, दुसरे काय! चेहरा विद्रूप झालेला असला तरी ते अनावृत्त अजानबाहू शरीर शांततेचा संदेश देत तसेच अनासक्त उभे होते. अशाच खडकाळ लेण्यांतून या तीर्थंकरांच्या अनुयायांनी त्यांचा संदेश देशभर नेला. कितीही वार झाले तरी नष्ट न होण्याचे सामर्थ्य त्या विचाराला या लेण्यांनी दिले. लेण्या पाहता पाहता इतिहासरंजनात गुंग झालेला मी आशिषच्या हाकेने भानावर आलो. अंधार आणि गारठा दोन्ही वाढत चालले होते. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-VBlOUFGC7yU/XTSwWqykhHI/AAAAAAAAfmo/eu8IsMBeLa0-9nHlxeRS94ml7pRgJnDJgCEwYBhgL/s1600/IMG_20180210_181527.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-VBlOUFGC7yU/XTSwWqykhHI/AAAAAAAAfmo/eu8IsMBeLa0-9nHlxeRS94ml7pRgJnDJgCEwYBhgL/s640/IMG_20180210_181527.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सिद्धाचल गुंफा </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hR3cOqFYfro/XTSwoJMMiOI/AAAAAAAAfnA/4wDHtRTOm6IgSSqEhGUXOVWcBP7z0WV3QCEwYBhgL/s1600/IMG_20180210_181639.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-hR3cOqFYfro/XTSwoJMMiOI/AAAAAAAAfnA/4wDHtRTOm6IgSSqEhGUXOVWcBP7z0WV3QCEwYBhgL/s640/IMG_20180210_181639.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पद्मासनस्थित तीर्थंकर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">आम्ही शहरात परत येऊन छान गरमागरम चहा घेतला. जरा तरतरी आली. आशिषला आता काही कामासाठी जायचे होते. त्याला अनेक धन्यवाद देऊन मी त्याचा निरोप घेतला. ग्वाल्हेरच्या मध्यवर्ती भागात गजक खरेदी करून मी हॉटेलवर परतलो. ग्वाल्हेरच्या वैभवशाली इतिहासाचे ओझरते दर्शन आणि आशिषची सोबत यांमुळे दिवस मस्त गेला होता. लवकरच जेवण आटोपले आणि झोपी गेलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: large;"><b>क्रमशः</b> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Gwalior, Madhya Pradesh, India26.2182871 78.1828307999999225.990359100000003 77.860107299999925 26.4462151 78.505554299999915tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-30120313159569553932019-07-16T23:59:00.000+05:302019-07-17T00:00:30.944+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग ७ - ग्वाल्हेर - जय विलास महाल आणि ग्वाल्हेरचा किल्ला <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">ओरछाहून सकाळी लवकरच निघालो. तिथून झाशी साधारण १३ किमी आहे. अर्ध्या-पाउण तासातच झाशी रेल्वे स्थानकात पोहोचलो. इथून ग्वाल्हेरला जायला बऱ्याच गाड्या होत्या. तिकीट खिडकीवर आल्यावर कळलं की मुळातच लेट झालेली एक सुपरफास्ट एक्स्प्रेस लवकरच स्टेशनात शिरते आहे. मग लगेचच तिकीट काढलं. आधीच लेट झालेली ही गाडी अजून लेट न होवो असं म्हणून मी गाडीत चढलो. एखाद्या लांब पल्ल्याच्या गाडीच्या जनरल डब्यातून जायचा माझा पहिलाच अनुभव असावा कदाचित. बसायला जागा नव्हतीच. समोर एक तरुण बसला होता. माझ्या गळ्यातल्या कॅमेऱ्याकडे निरखून बघत होता. त्याने थोडंसं सरकून बसायला जागा करून दिली. मी सहज महणून त्याला विचारू लागलो, गाडी किती वाजता पोहोचेल, कायमच लेट असते का, वगैरे. मग ओळख-पाळख झाली. तर हा तरुण, आशिष, मुळचा ग्वाल्हेरचा. सध्या कुठल्याशा कंपनीत एच आर म्हणून काम करत होता. फोटोग्राफी करायचा थोडीफार. आवड-निवड जुळली की गप्पागोष्टी सुरु होतात. आमची तर लगेच मैत्रीही झाली. मी ग्वाल्हेरला खास फिरायला म्हणून आलो आहे याचे त्याला राहून राहून आश्चर्य वाटत होते. एकीकडे खास आपलं शहर बघायला कोणी मुंबईकडचा पाहुणा आला आहे याचा आनंदही होत होता. उत्साहात येऊन तो म्हणाला, “मैं आपको शहर घुमाउंगा!” मला तर अगदीच आनंद झाला. एखादं शहर बघायला स्थानिक माणसासारखी दुसरी कोणती सोबत नाही. त्यात आशिषसारखा आपल्या शहरावर मनापासून प्रेम करणारा कोणी असेल तर बातच न्यारी! मग आम्ही संपूर्ण दिवसाचा प्लॅन बनवला. तेवढ्यात ग्वाल्हेर आलंच. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-oJ-rKUBwIPA/XS4QhkQBpGI/AAAAAAAAfkY/LviAQye9Z9Yb0Pyov6YDhdxVu9eHBIU6QCEwYBhgL/s1600/DSC_0631.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-oJ-rKUBwIPA/XS4QhkQBpGI/AAAAAAAAfkY/LviAQye9Z9Yb0Pyov6YDhdxVu9eHBIU6QCEwYBhgL/s640/DSC_0631.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जय विलास महालाचे प्रवेशद्वार </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fK125EH1tdk/XS4QhZqlDNI/AAAAAAAAfkw/hM2XEWaTdScV-Eby9dsgyT9ylrgpg55XwCEwYBhgL/s1600/DSC_0636.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-fK125EH1tdk/XS4QhZqlDNI/AAAAAAAAfkw/hM2XEWaTdScV-Eby9dsgyT9ylrgpg55XwCEwYBhgL/s640/DSC_0636.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">महालाचा प्रशस्त परिसर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">हॉटेल स्टेशनच्या जवळच होतं. मी चेक इन केलं, आंघोळ वगैरे उरकली, आणि जेवायला बाहेर पडलो. ऑर्डर दिली आणि गुगलवर सगळ्यात जवळ कोणती प्रेक्षणीय जागा आहे ते शोधू लागलो. ग्वाल्हेर हे मध्य भारतातलं एक महत्त्वाचं शहर. त्याचा इतिहास कित्येक शतके मागे जाणारा. त्यापैकी मध्ययुगातला तोमर राजवटीचा काळ म्हणजे ग्वाल्हेरच्या इतिहासातलं सुवर्णयुग. पुढे अठराव्या शतकात, पानिपतच्या तिसऱ्या लढाईनंतर, महादजी शिंदे (आताचे नाव सिंदिया) या मराठा सरदाराने ग्वाल्हेरचे तख्त मिळवले. त्यानंतर भारत स्वतंत्र होईपर्यंत ग्वाल्हेर हे एक संस्थान म्हणून राहिले. १८५७ च्या उठावात ग्वाल्हेर हे महत्त्वाच्या घडामोडींचा केंद्रबिंदू होते. असा रंजक इतिहास लाभलेल्या या शहरात मन मंदिर महाल, ग्वाल्हेर किल्ला, गोपाचल पर्वत, सास-बहु मंदिर, जय विलास महाल, अशा अनेक प्रेक्षणीय वास्तू आहेत. त्यांपैकी जय विलास महाल माझ्या हॉटेलपासून जवळच होता. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MU6S9gQpV0w/XS4QlLV_6UI/AAAAAAAAfks/R-Eonb4M8CA8IfT4UC06A3Q2s2AjlEvYwCEwYBhgL/s1600/DSC_0650.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-MU6S9gQpV0w/XS4QlLV_6UI/AAAAAAAAfks/R-Eonb4M8CA8IfT4UC06A3Q2s2AjlEvYwCEwYBhgL/s320/DSC_0650.JPG" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">महालातील देवघर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">जेवण उरकलं आणि जय विलास महालाकडे निघालो. युरोपियन आणि भारतीय स्थापत्यशैलींचे उत्तम मिश्रण असलेला हा महाल जयाजीराव सिंदिया यांनी १८७४ मध्ये बांधला. महालाचा केवळ एक भाग वस्तूसंग्रहालय म्हणून पर्यटकांसाठी खुला ठेवण्यात आला आहे. इतर भागात अजूनही सिंदिया कुटुंबियांचे वास्तव्य आहे. तिकीट काढून मी आत शिरलो. मध्यभागी विस्तीर्ण बाग, त्यात एक कारंजे, चारही बाजूंनी सममितीत बांधलेली गोथिक शैलीतली पांढरी शुभ्र इमारत, सारे अगदी युरोपातल्या एखाद्या समर पॅलेससारखी भासत होती. सज्जे मात्र भारतीय शैलीत सुशोभित केलेले होते. अधूनमधून डोकावणारे घुमट खास मध्ययुगीन भारतीय शैलीचा आभास निर्माण करत होते. आतील दालनांत सिंदिया घराण्याचा इतिहास, त्यांच्या वापरातल्या वस्तू, त्यांचे दिवाणखाने, वगैरे गोष्टी सुबकतेने मांडल्या होत्या. त्या महालातले देवघर म्हणजे आपल्या टू-बी-एच-के फ्लॅट एवढं मोठं होतं! घराण्याची श्रीमंती आणि राजांची कलासक्तता त्यातून भरभरून दिसून येत होती. या महालातले सर्वात उल्लेखनीय दालन म्हणजे दरबार हॉल. हे दालन म्हणजे अक्षरशः भव्यदिव्य होतं. मोठाले डायनिंग टेबल, नाजूक कोरीवकाम केलेल्या खुर्च्या, छतावरची सुरेख सोनेरी चित्रे, आणि सगळ्यात महत्त्वाचे म्हणजे मध्यभागी असलेले महाकाय झुंबर! मी पाचेक मिनिटं नुसता पाहतच राहिलो. काय श्रीमंती होती या देशात कधी काळी! मग उगीच वैभवशाली इतिहास आणि अस्वस्थ करणारे वर्तमान असे विचार मनात रुंजी घालू लागले. तेवढ्यात आशिषचा फोन आला. तो अर्ध्या तासात भेटणार होता महालाच्या बाहेर. मग थोडेफार फोटो काढून तिथून बाहेर पडलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-JbOOoYspYXM/XS4QlaQV3kI/AAAAAAAAfkY/B1NVS1hcqVUKSHccheIhY0YZ3Uc9Y7JvACEwYBhgL/s1600/DSC_0652.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-JbOOoYspYXM/XS4QlaQV3kI/AAAAAAAAfkY/B1NVS1hcqVUKSHccheIhY0YZ3Uc9Y7JvACEwYBhgL/s640/DSC_0652.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जय विलास महालातील दिवाणखाना </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XTtMpGkF9iI/XS4QloLisPI/AAAAAAAAfkw/htR1RXagIQgUVK26BKy_Az4se7He1ya5QCEwYBhgL/s1600/DSC_0656.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-XTtMpGkF9iI/XS4QloLisPI/AAAAAAAAfkw/htR1RXagIQgUVK26BKy_Az4se7He1ya5QCEwYBhgL/s640/DSC_0656.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दरबार दालनातील महाकाय झुंबर </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">ठरल्याप्रमाणे आशिष त्याची स्कूटर घेऊन हजर होता. सुरुवातीलाच आम्ही गोपाचल पर्वतावरील ग्वाल्हेरच्या किल्ल्याकडे निघालो. हा किल्ला म्हणजे भारतातल्या काही सर्वात प्रेक्षणीय किल्ल्यांपैकी एक. मुघल सम्राट बाबरने म्हटल्याप्रमाणे हा किल्ला म्हणजे हिंदुस्तानातील किल्ल्यांच्या माळेतील एक मोती आहे! आम्ही स्कूटर पार्क केली आणि किल्ला भटकायला निघालो. किल्ल्याचा आवार प्रचंड मोठा होता. इथले प्रमुख आकर्षण म्हणजे मन मंदिर महाल. महालाचे नेटके बुरुज दुरूनच खुणावत होते. इथल्या भिंतीवर घडवलेले रंगीत नक्षीकाम आणि प्राण्या-पक्ष्यांच्या आकृती महालाचे वेगळेपण दर्शवत होत्या. आत शिरलो आणि एकापेक्षा एक सरस दालने दिसू लागली. मध्यवर्ती भागातले प्रांगण तर फारच सुंदर होते. प्रत्येक खांबावर आणि सज्ज्यावर नाजूक कोरीवकाम केलेले होते. महालातले गोल तळघर आणि तिथली ध्वनीक्षेपण यंत्रणा एकदमच इंटरेस्टिंग होती. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SocHD4CGv-Q/XS4QoEjihpI/AAAAAAAAfko/tqkJD_94Dfg4gVDr7ma-reymCCtwV50VwCEwYBhgL/s1600/DSC_0661.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-SocHD4CGv-Q/XS4QoEjihpI/AAAAAAAAfko/tqkJD_94Dfg4gVDr7ma-reymCCtwV50VwCEwYBhgL/s640/DSC_0661.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मन मंदिर महालाचे बुरुज आणि तटबंदी </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-lXhy6hXXdiE/XS4Qo2RUIzI/AAAAAAAAfkw/KWScK2WVEyYF8l3AZq5aMYBe9mJDyCEXwCEwYBhgL/s1600/DSC_0664.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-lXhy6hXXdiE/XS4Qo2RUIzI/AAAAAAAAfkw/KWScK2WVEyYF8l3AZq5aMYBe9mJDyCEXwCEwYBhgL/s640/DSC_0664.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">भिंतींवरील सुरेख नक्षीकाम </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1BEd4tbUvoI/XS4Qq5PKRaI/AAAAAAAAfk0/5SAWtDn54OwtcRKvCBmrF8C_6unFVKabwCEwYBhgL/s1600/DSC_0695.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-1BEd4tbUvoI/XS4Qq5PKRaI/AAAAAAAAfk0/5SAWtDn54OwtcRKvCBmrF8C_6unFVKabwCEwYBhgL/s320/DSC_0695.JPG" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ग्वाल्हेरचे ट्रेड मार्क दृश्य </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">महाल आतून फिरून झाल्यावर आम्ही बाहेरच्या व्यू पॉइंट वर आलो. इथून एका बाजूला अवघे ग्वाल्हेर शहर दिसत होते तर दुसऱ्या बाजूला मन मंदिर महालाची सुरेख तटबंदी. इथले दृश्य म्हणजे जणू ग्वाल्हेरचा ट्रेडमार्क! हलका वारा सुटला होता. दुपारची वेळ असली तरी इथे डोंगरावर गारठा जाणवत होता. आम्ही थोडा वेळ तिथे टेकलो. प्रकाश विरुध्द दिशेने होता. पण या जागी फोटो नाही काढून कसं चालेल? तिथून जवळच महालाचे मुख्य द्वार होते. याची रचना तर अफाट होती. दोन बाजूंनी उत्तुंग मनोरे, मधल्या भागात एक निरीक्षण सज्जा, कमानीच्या आकाराचा प्रचंड दरवाजा, आणि भिंतींवर रेखाटलेले सुरेख नक्षीकाम, सारेच अद्भुत होते. इथे थोडीफार फोटोग्राफी करून आम्ही किल्ल्याच्या इतर भागाकडे वळलो. मन मंदिर महालाच्या मागच्या बाजूला गुजरी महाल, कर्ण महाल, विक्रम महाल असे अजूनही काही महाल आहेत. यांपैकी काही महाल चांगल्या अवस्थेत आहेत तर काही अगदीच जीर्णावस्थेत. तिथे एक फेरफटका मारला आणि मंदिरांकडे वळलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6VaDlaRYRIA/XS4QqXhMBFI/AAAAAAAAfkw/0MY5_kWmLh4y31ZMhsk8HFKel_YwwShKACEwYBhgL/s1600/DSC_0677.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-6VaDlaRYRIA/XS4QqXhMBFI/AAAAAAAAfkw/0MY5_kWmLh4y31ZMhsk8HFKel_YwwShKACEwYBhgL/s640/DSC_0677.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मन मंदिर महालातील नाजूक नक्षीकाम </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-I2ik1dapBpA/XS4Q4tqfJTI/AAAAAAAAfk4/Bki16FIlulUrpVamAiwJ-uoTBU4ePep2gCEwYBhgL/s1600/DSC_0682.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-I2ik1dapBpA/XS4Q4tqfJTI/AAAAAAAAfk4/Bki16FIlulUrpVamAiwJ-uoTBU4ePep2gCEwYBhgL/s640/DSC_0682.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">किल्ल्यावरचे इतर काही महाल </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-IQdvPWESneA/XS4Q415qSVI/AAAAAAAAfk8/dP4aGhYlV2M84BXS6oneDBNoGSoo8-D9QCEwYBhgL/s1600/DSC_0688.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-IQdvPWESneA/XS4Q415qSVI/AAAAAAAAfk8/dP4aGhYlV2M84BXS6oneDBNoGSoo8-D9QCEwYBhgL/s640/DSC_0688.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">किल्य्यावर येणारा मार्ग </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-zPFqZYaLeGE/XS4Q4iGN1RI/AAAAAAAAfk0/T4Apic-zZpA0kyzRVZTnAv6fegnmuZGCQCEwYBhgL/s1600/DSC_0690.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-zPFqZYaLeGE/XS4Q4iGN1RI/AAAAAAAAfk0/T4Apic-zZpA0kyzRVZTnAv6fegnmuZGCQCEwYBhgL/s640/DSC_0690.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">महाकाय प्रवेशद्वार </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b>क्रमशः</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Gwalior, Madhya Pradesh, India26.2182871 78.1828307999999225.990359100000003 77.860107299999925 26.4462151 78.505554299999915tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-15744575366373174472019-07-13T20:49:00.000+05:302019-07-13T20:50:42.229+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग ६ - ओरछा - एक लपलेले स्थापत्यरत्न - उपभाग २<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">चतुर्भुज मंदिर हे राजा मधुकर शाह याने सोळाव्या शतकात बांधले. राम राजा मंदिरातली रामाची मूर्ती खरे तर इथे स्थापित व्हायची होती. मात्र ते काही होऊ शकले नाही. म्हणून आजमितीस इथे राधा-कृष्णाची मूर्ती स्थापित केलेली आहे. या मंदिराची रचना काहीशी एखाद्या चर्चसारखी आहे. प्रचंड उंच दालन, चार बाजूंनी चार उंच मनोरे, त्यावर चढायला गोल जिने, मध्यवर्ती भागात उंच सुशोभित खिडक्या, अशी रचना भारतातल्या इतर मंदिरांत सहसा आढळत नाही. या मंदिराचे चार मनोरे म्हणजे विष्णूचे चार हात अशी संकल्पना होती. या चार मनोऱ्यांपैकी एक मनोरा अपूर्ण आहे. असे म्हणतात, या मनोऱ्याचे बांधकाम सुरु असताना महाराणीच्या एका मुलाचा मृत्यू झाला. त्यामुळे बांधकाम अर्धवटच राहिले. एकंदरीत या मंदिराची रचना एकदमच वेगळी आहे. त्यामुळे स्थापत्यशास्त्राच्या दृष्टीने हे मंदिर म्हणजे एक विशेष औत्सुक्याचा विषय आहे. असो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hzSTWd5ezWg/XSnxL-cf1sI/AAAAAAAAfi4/zp9YeOwR5DkyKV4ve2zk0-SpomeRMcYRgCEwYBhgL/s1600/DSC_0578.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-hzSTWd5ezWg/XSnxL-cf1sI/AAAAAAAAfi4/zp9YeOwR5DkyKV4ve2zk0-SpomeRMcYRgCEwYBhgL/s400/DSC_0578.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">चतुर्भुज मंदिराचे प्रवेशद्वार </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">दमछाक करणाऱ्या पायऱ्या चढून आम्ही मंदिराच्या प्रवेशद्वाराजवळ पोहोचलो. कमळाच्या आकृतींनी सजवलेल्या प्रचंड द्वारातून आम्ही आत शिरलो. इथल्या भिंती स्थानिकांनी विद्रूप केल्या होत्या. ते बघून विषण्ण वाटले. तेवढ्यात एक पुजारी वजा गाईड धावत आला. गळ्यात कॅमेरे लटकवलेले दोन तरुण म्हणजे त्याला चार पैसे कमवायची नामी संधी वाटली असावी. गोल जिन्यावरून गच्चीपर्यंत नेतो असे म्हणून त्याने आम्हाला पटवले. आधी पाचशे म्हणत होता. शेवटी शंभर रुपये द्यायचे ठरले. मंदिरात फारशी गर्दी नव्हती. मंदिराच्या उंच दालनांमुळे हलका आवाजही घुमत होता. न हलणाऱ्या रामाच्या मूर्तीची कथा या गाईडकडून पुन्हा एकदा ऐकली. आम्ही मुळात उत्सुक होतो गच्चीवर जाण्यात. एका मनोऱ्याच्या जिन्यावरून आम्ही वर चढू लागलो. हे सगळे खरेच एखाद्या चर्चसारखे वाटत होते. मधल्या सज्ज्यावर चार बाजूंना चार सुशोभित गवाक्षे बांधली होती. त्यांपैकी एक गवाक्ष थेट राधा-कृष्णाच्या मूर्तीचे दर्शन घडवत होते. तिथून मग आम्ही गच्चीवर पोहोचलो. कुठलाच कठडा नसलेली ही गच्ची काहीशी असुरक्षितच होती. मात्र संपूर्ण शहराचा अप्रतिम देखावा इथून दिसत होता. विशेषतः समोरचा जहांगीर महाल अगदीच उठून दिसत होता. इथे एक मुख्य शिखर, एक उपशिखर, आणि त्याच्या पुढे मशीदीवर असतो तसा एक घुमट दिसत होता. मंदिराच्या स्थापत्यविशारदाने नक्की काय विचार करून अशी स्थापत्यघटकांची सरमिसळ केली असेल देव जाणे! पण त्यातून घडलेले स्थापत्यरत्न अद्भुत होते एवढे नक्की!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6ADyqwN_a2s/XSnwrwbzExI/AAAAAAAAfio/FPUHl7y4ixosNx6I7XiGi_qBt5RkhAIowCEwYBhgL/s1600/DSC_0587.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-6ADyqwN_a2s/XSnwrwbzExI/AAAAAAAAfio/FPUHl7y4ixosNx6I7XiGi_qBt5RkhAIowCEwYBhgL/s640/DSC_0587.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">चतुर्भुज मंदिराच्या गच्चीवरील मनोरे </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-89DdDpCJ8Vs/XSnwsJswSrI/AAAAAAAAfiw/zp6WERaLpUIf7djRgafYt0JCnRZh8K4TACEwYBhgL/s1600/DSC_0584.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-89DdDpCJ8Vs/XSnwsJswSrI/AAAAAAAAfiw/zp6WERaLpUIf7djRgafYt0JCnRZh8K4TACEwYBhgL/s320/DSC_0584.JPG" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">चतुर्भुज मंदिराची गवाक्षे </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">चतुर्भुज मंदिर पाहून आम्ही बाहेर पडलो तेव्हा दुपारचे दोन वाजत आले होते. मग आम्ही आधी जेवण करायचे ठरवले. विदेशी पर्यटकांच्या वर्दळीमुळे इथे काही उत्तम सेवा देणारी उपहारगृहे चालू झाली आहेत. आम्ही त्यांपैकीच एका ठिकाणी जेवण उरकले आणि लक्ष्मी-नारायण मंदिराकडे निघालो. हे मंदिर शहराच्या मध्यवर्ती भागापासून काहीसे दूरवर एका टेकडीवर होते. उन्हं बरीच तापली होती. हिवाळ्याचे दिवस असले तरी दुपारचं ऊन चांगलंच चटका देत होतं. अर्ध्या तासाच्या पायपिटीनंतर आम्ही मंदिराजवळ पोहोचलो. हे मंदिर म्हणजे स्थापत्यशैलीचा आणखीन एक वेगळा नमुना होतं. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-lpY14si-U-0/XSnxL0FmT0I/AAAAAAAAfjE/DE-sRDR9bK0z3OANMEo2drXA0J46stDSwCEwYBhgL/s1600/DSC_0601.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-lpY14si-U-0/XSnxL0FmT0I/AAAAAAAAfjE/DE-sRDR9bK0z3OANMEo2drXA0J46stDSwCEwYBhgL/s320/DSC_0601.JPG" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिराची तटबंदी </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">प्रथमदर्शनी तर ती वास्तू एक किल्लाच वाटत होती. चार बाजूंनी उंच संरक्षक भिंती, कोनांवर बुरुज, तटबंदीवर तोफांसाठी भोकं, असे एखाद्या भुईकोट किल्ल्यासारखे मंदिराचे रूप होते. मध्यभागी एक उंच मनोरा होता. हा मनोरा म्हणजेच मुख्य शिखर. मुख्य प्रवेशद्वारातून आम्ही आत शिरलो. गाभाऱ्याच्या चारही बाजूंनी विस्तृत आयताकृती दालने होती. त्यांच्या भिंतींवर आणि छतांवर सुरेख चित्रे काढलेली होती. यातील बरीचशी चित्रे रामचरितमानस या साहित्यकृतीवर बेतलेली होती. काही चित्रे राजामहाराजांची होती. एका बाजूने मुख्य मनोऱ्यावर जाणारा जिना होता. इथेही वर चढताना एखाद्या चर्चचा आभास होत होता. गच्चीवरून थोडेफार फोटो काढून आम्ही शहराकडे परत निघालो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-mzZc-OqQmxw/XSnwsM_C_9I/AAAAAAAAfiw/eYw0yGru1A8ooLn6vlAV_Jgel5HH5_EgACEwYBhgL/s1600/DSC_0592.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-mzZc-OqQmxw/XSnwsM_C_9I/AAAAAAAAfiw/eYw0yGru1A8ooLn6vlAV_Jgel5HH5_EgACEwYBhgL/s400/DSC_0592.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दालनामधील सुरेख चित्रकला </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UGdLyElGwFM/XSnxL8P3RMI/AAAAAAAAfjI/ndsoyakwUkIj1xOAs-Mm3VIZC6CIoxT0ACEwYBhgL/s1600/DSC_0596.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-UGdLyElGwFM/XSnxL8P3RMI/AAAAAAAAfjI/ndsoyakwUkIj1xOAs-Mm3VIZC6CIoxT0ACEwYBhgL/s640/DSC_0596.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">राजामहाराजांची चित्रे </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AAY2gb2GOms/XSnxMyWNiYI/AAAAAAAAfjM/5SU61wgwO8YjPPLPaA1k4kQQyFqIPcOkwCEwYBhgL/s1600/DSC_0602.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-AAY2gb2GOms/XSnxMyWNiYI/AAAAAAAAfjM/5SU61wgwO8YjPPLPaA1k4kQQyFqIPcOkwCEwYBhgL/s400/DSC_0602.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदिराचे मुख्य शिखर/मनोरा </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">प्रियांकची जायची वेळ झाली होती. त्याच्यासोबत फिरताना वेळ मस्त गेला होता. त्याला फेसबुकवर अॅड करून त्याचा निरोप घेतला. साधारण साडेतीन वाजले होते. अजून नदीकाठच्या छत्र्या बघायच्या राहिल्या होत्या. पण दिवसभर फिरून फिरून पाय थकले होते. मग गेस्ट हाउसवर जाऊन थोडा वेळ विश्रांती घेतली आणि सूर्यास्ताच्या वेळी छत्र्या बघायला निघालो. या छत्र्या म्हणजे बुंदेला राजांच्या समाध्या होत. एकूण चौदा छत्र्या बेतवा नदीच्या काठाने बांधलेल्या आहेत. मी प्रवेशद्वारापाशी पोहोचलो तेव्हा पाच वाजत आले होते. सव्वापाचला तो परिसर बंद व्हायचा होता. तिथला सुरक्षारक्षक आत सोडायला तयारच होईना. मग गयावया करून फोटो काढून लगेच बाहेर येतो असे सांगून मी आत शिरलो. एक चौरसाकृती इमारत, चार कोनांवर चार लहान मनोरे, आणि मध्यभागी उंच असा मुख्य मनोरा, असे प्रत्येक छत्रीचे सर्वसाधारण स्वरूप होते. इथल्या स्थापत्यशैलीवर मुस्लीम शैलीचा जास्त प्रभाव जाणवत होता. संध्याकाळच्या सोनेरी उन्हात त्या छत्र्या चमकत होत्या. छत्रीच्या आत किंवा गच्चीवर जायला परवानगी नव्हती. तिथे दोन-चार फोटो काढतोय ना काढतोय तेवढ्यात सुरक्षारक्षक शिट्टी वाजवत आत येताना दिसला. माझा थोडासा हिरमोडच झाला. उगीच विश्रांती घ्यायला गेलो असं वाटलं. हिरमुसून मी बाहेर पडलो. बाजूलाच नदी वाहत होती. नदीवर सुंदर घाट बांधलेला होता. छत्र्यांचा परिसर आता बंद झालेला असला तरी बाहेरून सगळ्या छत्र्या पाहता येत होत्या. किंबहुना घाटावरूनच त्यांचे दृश्य अधिक सुंदर दिसत होते. मग काय, मी कॅमेरा काढला आणि सुटलो. अंधार पडेपर्यंत मनसोक्त फोटो </span><span style="font-size: large;">काढले आणि शहराकडे यायला निघालो. येता येता रामराजाचे दर्शन घेतले आणि गेस्ट हाउसवर परतलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XvWwv6EQaIk/XSnwx3_7aUI/AAAAAAAAfis/EcFJtSzTIqIWs5REu-iCvfS-DsvZP_w6ACEwYBhgL/s1600/DSC_0621.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-XvWwv6EQaIk/XSnwx3_7aUI/AAAAAAAAfis/EcFJtSzTIqIWs5REu-iCvfS-DsvZP_w6ACEwYBhgL/s640/DSC_0621.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ओरछा मधील छत्र्या </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZcyOA4XTEAE/XSnwvbiLXBI/AAAAAAAAfik/3_xN64_RSnQJkFCAfI7_4WT-3MdWpmY5ACEwYBhgL/s1600/DSC_0610.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZcyOA4XTEAE/XSnwvbiLXBI/AAAAAAAAfik/3_xN64_RSnQJkFCAfI7_4WT-3MdWpmY5ACEwYBhgL/s400/DSC_0610.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सोनेरी उन्हात चमकणाऱ्या छत्र्या </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-pC8xl3cr0_Y/XSnwvYdYwEI/AAAAAAAAfik/7_VYfFzxQOwnCd1tFVv2pFHjDWD7AZh5QCEwYBhgL/s1600/DSC_0614.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-pC8xl3cr0_Y/XSnwvYdYwEI/AAAAAAAAfik/7_VYfFzxQOwnCd1tFVv2pFHjDWD7AZh5QCEwYBhgL/s400/DSC_0614.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">छत्र्यांच्या पार्श्वभूमीवरचा रम्य सूर्यास्त </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-eTKS4LfhL8w/XSnwvQJ6aAI/AAAAAAAAfio/9TnjTrbfg4wfvJVG5aw72z78vbzaneCSACEwYBhgL/s1600/DSC_0615.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-eTKS4LfhL8w/XSnwvQJ6aAI/AAAAAAAAfio/9TnjTrbfg4wfvJVG5aw72z78vbzaneCSACEwYBhgL/s400/DSC_0615.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">छत्री जितकी मोठी आणि सुशोभित तितके त्या राजाचे सामर्थ्य मोठे </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">एकंदरीत आजचा दिवस मस्त गेला होता. ओरछा मधल्या वैशिष्ट्यपूर्ण स्थापत्यरत्नांचे दर्शन घडल्याने एक वेगळेच समाधान वाटत होते. आता पुढचा मुक्काम होता ग्वाल्हेर. सकाळी लवकरच निघायचे होते. म्हणून लवकर जेवण आटोपले आणि झोपी गेलो. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: large;"><b>क्रमशः</b></span> </div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Orchha, Madhya Pradesh 472246, India25.3682704 78.62852520000001325.2534909 78.467163700000015 25.4830499 78.789886700000011tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-6876317317410196492019-07-01T23:22:00.001+05:302019-07-01T23:22:36.927+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग ५ - ओरछा - एक लपलेले स्थापत्यरत्न - उपभाग १<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">ओरछातला दिवस उजाडला तो मंदिरातल्या आरतीच्या आवाजाने. शहरातल्या राम राजा मंदिराच्या मागेच तर होतं गेस्ट हाउस. गेस्ट हाउस कसलं, घरच ते. घरातल्याच काही खोल्या हॉटेलच्या रूमसारख्या तयार केल्या होत्या. सुविधा तशा यथातथाच होत्या. पण घरमालक आणि त्याचे कुटुंबीय अगदी उत्तम पाहुणचार करत होते. उठायला तसा उशीरच झाला होता. पटकन आन्हिकं उरकली आणि नाश्ता करायला जवळच्या उपहारगृहावर गेलो. आलू पराठ्याची ऑर्डर दिली आणि बाहेर मांडलेल्या खुर्चीवर येऊन सुस्तावलो. सकाळची आरती करून बाहेर पडलेल्या भाविकांची रस्त्यावर वर्दळ दिसत होती. छोट्या-मोठ्या विक्रेत्यांचा बोहनीसाठी कोलाहल चालला होता. उन्हं वर आली होती तरी हवेत बऱ्यापैकी गारठा होता. अमूल बटरवर खरपूस भाजल्या जाणाऱ्या पराठ्याचा खमंग वास दरवळत होता. आता चांगलीच भूक लागली होती. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_WQo__OGcS0/XRpD87QHUkI/AAAAAAAAfYc/SHPL3TxvUB0sy4HnGZ65qylp0bWLMqplQCLcBGAs/s1600/DSC_0537.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-_WQo__OGcS0/XRpD87QHUkI/AAAAAAAAfYc/SHPL3TxvUB0sy4HnGZ65qylp0bWLMqplQCLcBGAs/s640/DSC_0537.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गजबजलेला मंदिराचा परिसर </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">तेवढ्यात कानावर काही मराठी शब्द पडले. समोरच बसलेला एक तरुण फोनवर मराठीतून बोलत होता. ओरछा मध्ये मराठी पर्यटक बघून जरा आश्चर्यच वाटले. तसा मराठी माणूस बराच फिरणारा असला तरी अशा ऑफ-बीट ठिकाणी तो सहसा दृष्टीस पडत नाही. असो. मी कुतूहलापोटी त्याच्याशी संवाद साधला. ओळख-पाळख झाली. तर हा तरुण, प्रियांक, होता मुळचा डोंबिवलीचा पण सध्या कॅनडामध्ये स्थायिक. इथे जवळच्या एका शहरात कुणाच्या लग्नाला आला होता. बरेच देश फिरलेला होता. प्रवासाची आवड, गळ्यात कॅमेरा, आणि मराठी कनेक्शन. त्यामुळे आमची लगेच गट्टी जमली. मग ओरछाची भटकंती एकत्रच करायची ठरवलं. समविचारी सहप्रवासी भेटल्याने मी खुश होतो. तेवढ्यात गरमागरम आलू पराठा हजर झाला. गप्पा मारता मारता नाश्ता उरकला आणि तिथल्या किल्ल्याकडे रवाना झालो. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NBYXePem6bc/XRpCND_jXsI/AAAAAAAAfX4/E630zxHw8CcSbvNm3Mc7kIcxSbrTiAj8gCEwYBhgL/s1600/DSC_0553.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-NBYXePem6bc/XRpCND_jXsI/AAAAAAAAfX4/E630zxHw8CcSbvNm3Mc7kIcxSbrTiAj8gCEwYBhgL/s400/DSC_0553.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जहांगीर महालाचे प्रवेशद्वार </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">ओरछा हे एक बेतवा नदीच्या काठावरचं एक लहानसं शहर. स्थानिक भाषेत त्याचा अर्थ होतो लपलेले. आणि खरंच हे एक लपलेलं स्थापत्यरत्न आहे. सोळाव्या शतकात रुद्रप्रताप या राजपूत राजाने हे शहर वसवले. तीन बाजूंनी विळखा घालणारी बेतवा नदी आणि एका बाजूने घनदाट अरण्य असे नैसर्गिक संरक्षण या शहराला होते. रुद्रप्रताप आणि त्याच्या वंशजांनी पुढची दोनेक शतके इथून बुंदेलखंडावर राज्य केले. त्यांना बुंदेला राजपूत असे संबोधतात. त्यांचे मुघलांशी संबंध कधी सलोख्याचे तर कधी शत्रुत्वाचे होते. दरम्यान त्यांनी या शहरात अनेक उत्तुंग इमारती बांधल्या. जहांगीर महाल, चतुर्भुज मंदिर, लक्ष्मी-नारायण मंदिर, आणि बेतवा नदीकाठावरच्या छत्र्या या त्यांपैकी काही महत्वाच्या इमारती होत. इथली स्थापत्यशैली म्हणजे मूळ भारतीय आणि मुघल शैलींचा मिलाफ समजली जाते. बुंदेला राजांच्या राजवटीत स्थानिक चित्रकलाही नावारूपास आली. त्याचे काही नमुने इथल्या महालांच्या भिंतींवर बघायला मिळतात. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-kwfh5qV31vU/XRpCP15IbqI/AAAAAAAAfYI/sIfm0OQMLVceCoNKEcxd1HQb46y2V3hWgCEwYBhgL/s1600/DSC_0573.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-kwfh5qV31vU/XRpCP15IbqI/AAAAAAAAfYI/sIfm0OQMLVceCoNKEcxd1HQb46y2V3hWgCEwYBhgL/s400/DSC_0573.JPG" width="265" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">मोठ्या उत्सुकतेने आम्ही किल्ल्याच्या आवारात शिरलो. गर्दी फारशी नव्हतीच. तेवढ्यात एक जण गाईड हवा का म्हणून विचारायला आला. अशा फारशा परिचित नसलेल्या ठिकाणी माहितगार असावा म्हणून आम्ही त्याला सोबत घेतले. किल्ल्याचा आवार प्रशस्त होता. त्याची रचना थोडीफार फतेहपुर सिक्री येथील महालाशी मिळती-जुळती होती. इथे आनंद महाल, परवीन महाल, जहांगीर महाल, असे अनेक महाल आहेत. त्यांपैकी जहांगीर महाल हा त्याच्या स्थापत्यसौंदर्यासाठी सुप्रसिद्ध आहे. बुंदेला राजा बीर सिंग देव याचे मुघलांशी मैत्रीचे संबंध होते. विशेषतः जहांगीरशी त्याची खास मैत्री होती. जहांगीरच्या ओरछा भेटीसाठी त्याने हा खास महाल बांधला. पाच माजले आणि आठ सज्जे असलेला हा महाल म्हणजे खरोखरच एक आश्चर्य आहे. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-GLjNXYGcDyk/XRpCP-lsANI/AAAAAAAAfYA/gLOa7lQaaTEyNp0TqumuZ7VB3waAPJlcQCEwYBhgL/s1600/DSC_0568.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-GLjNXYGcDyk/XRpCP-lsANI/AAAAAAAAfYA/gLOa7lQaaTEyNp0TqumuZ7VB3waAPJlcQCEwYBhgL/s400/DSC_0568.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जहांगीर महालातली भित्तीचित्रे </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">आमच्या गाईडने त्याची माहिती पूर्ण करून आम्हाला जहांगीर महालाच्या प्रवेशद्वाराशी आणून सोडले. मग मी आणि प्रियांक गप्पा मारता मारता महाल फिरू लागलो. महालाची प्रत्येक भिंत नक्षीकामाने सजवलेली होती. सज्ज्यांवरच्या कोपऱ्यांत छत्र्या बांधलेल्या होत्या. </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"> </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">तिसऱ्या मजल्यावर मुख्य दरबार होता. इथे छतावर सुरेख चित्रे साकारलेली होती. </span><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">एका सज्ज्यावरून दुसऱ्या साज्ज्यावर जायला बांधेलेले चिंचोळे जिने चक्रावून टाकत होते. आम्ही अक्षरशः प्रत्येक मजल्यावर आणि प्रत्येक सज्ज्यावर जाऊन फोटो काढत होतो. सगळ्यात उंच जागेवरून संपूर्ण शहराचा वेधक नजारा दिसत होता. सगळे माजले बघून झाल्यावर आम्ही महालाच्या मध्यवर्ती भागात आलो. महालाचा संपूर्ण आवाका इथून लक्षात येत होता. प्रत्येक सज्ज्याच्या खालच्या बाजूने हत्तींच्या शिल्पाकृती घडवलेल्या होत्या. लाकडी दरवाजेही उत्तमोत्तम चित्रांनी सजवलेले होते. भारतीय आणि मुघल शैलीचं मिश्रण इथे प्रत्येक शिल्पाकृतीत दिसत होतं. दुपारचं प्रखर उन महालाच्या खिडक्यांतून झिरपत आत येत होतं. त्या कवडशांनी तिथल्या शिल्पाकृती अजूनच उठून दिसत होत्या. किती फोटो काढू किती नको असं झालं होतं. तासभर तिथे घालवून आम्ही तिथून बाहेर पडलो.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vJmnJEZae3E/XRpEpbdkVnI/AAAAAAAAfYo/rjCXu4Os6Og5Ql_gpZyC4OX21OBACV0gwCEwYBhgL/s1600/DSC_0567.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-vJmnJEZae3E/XRpEpbdkVnI/AAAAAAAAfYo/rjCXu4Os6Og5Ql_gpZyC4OX21OBACV0gwCEwYBhgL/s640/DSC_0567.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सज्ज्याखाली घडवलेल्या गजमूर्ती </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-KhfS4qxA7ic/XRpCMmqn5kI/AAAAAAAAfX0/m48UEHKgGgAfD64TTuMcWLUxfyxIRzWIgCEwYBhgL/s1600/DSC_0559.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-KhfS4qxA7ic/XRpCMmqn5kI/AAAAAAAAfX0/m48UEHKgGgAfD64TTuMcWLUxfyxIRzWIgCEwYBhgL/s640/DSC_0559.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जहांगीर महालाची मागची बाजू </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MJLhLMfEOrs/XRpCNc2lmgI/AAAAAAAAfX8/Gd0-3sjtTlY8I3L3IetWO2PPIiC34FIngCEwYBhgL/s1600/DSC_0561.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-MJLhLMfEOrs/XRpCNc2lmgI/AAAAAAAAfX8/Gd0-3sjtTlY8I3L3IetWO2PPIiC34FIngCEwYBhgL/s640/DSC_0561.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">महालाचा मध्यवर्ती भाग </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Pl5FLp91pas/XRpCgDRpNDI/AAAAAAAAfYM/5q43UZmsgZUbDYlW3BWOW8Ti4v1MzOauACEwYBhgL/s1600/20170104_020246A_snap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://1.bp.blogspot.com/-Pl5FLp91pas/XRpCgDRpNDI/AAAAAAAAfYM/5q43UZmsgZUbDYlW3BWOW8Ti4v1MzOauACEwYBhgL/s640/20170104_020246A_snap.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सर्वोच्च सज्ज्यावरून दिसणारे दृश्य </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1utidDuANIg/XRpC373X7hI/AAAAAAAAfYU/Ykr5UgJoIaMCiU5K1k2K9qT7Nezq3J9twCEwYBhgL/s1600/IMG_20180209_102857.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-1utidDuANIg/XRpC373X7hI/AAAAAAAAfYU/Ykr5UgJoIaMCiU5K1k2K9qT7Nezq3J9twCEwYBhgL/s400/IMG_20180209_102857.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">रामराजा मंदिराचे प्रवेशद्वार </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">किल्ल्याच्या बाहेरच होतं राम राजा मंदिर. हे मंदिर म्हणजे ओरछाचा मध्यवर्ती भाग. शहरातले जीवन या मंदिराच्या आसपास फिरते. असं म्हणतात की, ओरछाची राजकन्या गणेशा कुंवारी हिने अयोध्येहून रामाची मूर्ती इथे आणली. मोठे मंदिर बांधायची तिची इच्छा होती. मंदिर पूर्ण होतंय तोपर्यंत तिने तिच्या राहत्या महालातच मूर्ती स्थापित केली. एकदाचे मंदिर बांधून झाले, आणि मूर्तीची स्थापना तिथे करायचे ठरले. पण मूर्ती काही जागची हलेना! मग शेवटी त्या राहत्या महालालाच मंदिर घोषित करण्यात आले. त्यामुळे या मंदिराला ना कळस ना गाभारा. एखाद्या महालाचे असते तसे प्रवेशद्वार आणि अंतःपुरात रामाची मूर्ती. विशेष म्हणजे इथे रामाला गावाचा राजा म्हणून पुजले जाते. म्हणून नाव रामराजा. मंदिरात कसलासा उत्सव सुरु होता. त्यामुळे भाविकांची बरीच गर्दी होती. आम्ही नंतर सावकाश दर्शन घेऊ असा विचार करून चतुर्भुज मंदिराकडे वळलो.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>क्रमशः </b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com1Orchha, Madhya Pradesh 472246, India25.3682704 78.62852520000001325.2534909 78.467163700000015 25.4830499 78.789886700000011tag:blogger.com,1999:blog-8144410290929313739.post-63711108912840930122019-04-14T01:16:00.000+05:302019-04-14T01:16:03.899+05:30मध्य प्रदेशातली मुशाफिरी - भाग ४ - खजुराहोची स्थापत्यरत्ने - मैथुनशिल्पांचे रहस्य <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">दुसऱ्या दिवशी उठायला जरा उशीरच झाला. कोवळ्या सोनेरी उन्हाची वेळ निघून गेली होती. पण तरीही मी कॅमेरा घेऊन मंदिरांकडे निघालो. नशिबाने आज वातावरण स्वच्छ होते. हलका वारा सुटला होता. मी उत्साहाने मंदिरांचे फोटो काढू लागलो. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-wzXgR1AbHEs/XLI6DMWl6uI/AAAAAAAAd98/0KG2hntwcKweQNWjHdfJB8gaHQycCuNOwCEwYBhgL/s1600/DSC_0442.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://3.bp.blogspot.com/-wzXgR1AbHEs/XLI6DMWl6uI/AAAAAAAAd98/0KG2hntwcKweQNWjHdfJB8gaHQycCuNOwCEwYBhgL/s640/DSC_0442.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मैथुनशिल्पे साधारण मंदिरांच्या बाहेरील बाजूस घडवलेली आढळतात </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">खजुराहोची मंदिरे जगभर प्रसिद्ध होण्यामागचे एक महत्त्वाचे कारण म्हणजे यांवर असलेली मैथुनशिल्पे. एकूण शिल्पाकृतींपैकी १०% शिल्पाकृती या मैथुन म्हणजेच कामक्रीडेशी संबंधित आहेत. जवळपास सर्वच मंदिरांवर ही शिल्पे आढळतात. भारतीय समाजात आजही सेक्स हा विषय फारसा मोकळेपणाने बोलला जात नाही. कामेच्छा म्हणजे वासना आणि ती हीनच असा सर्वसाधारण हेका दिसतो. त्या पार्श्वभूमीवर आपल्या पूर्वजांनी मंदिरांसारख्या वास्तूंवर केलेले मानवी कामजीवनाचे हे उत्कट चित्रण विशेष महत्त्वाचे ठरते. खरेच प्राचीन भारत सेक्सबाबत उदारमतवादी होता का? असे प्रसंग मंदिरांवर चितारण्यामागे नक्की काय प्रयोजन असेल? या विषयवारचे काही लेख शोधले तेव्हा कळलं की </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">यामागे अनेक स्पष्टीकरणे आहेत. अभ्यासकांचे विविध मतप्रवाह आहेत. </span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-P_irgbO3GmQ/XLI6DF68DgI/AAAAAAAAd9s/ZzIMA6CqO0gK9_OswgPF4vq65Hp3TMIfQCEwYBhgL/s1600/DSC_0472.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-P_irgbO3GmQ/XLI6DF68DgI/AAAAAAAAd9s/ZzIMA6CqO0gK9_OswgPF4vq65Hp3TMIfQCEwYBhgL/s640/DSC_0472.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कंडरीय महादेव मंदिरावरील मैथुनशिल्पे </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">सर्व मंदिरांवरची मैथुनशिल्पे ही केवळ बाहेरील बाजूस आढळतात. आतमधल्या अंधाऱ्या भिंतींवर केवळ नक्षीकाम आणि देव-देवतांच्या शिल्पाकृती आढळतात. मंदिरात प्रवेश करताना विषयभावना बाहेर सोडून आत जावे व देवाची आराधना करताना मन निर्विकार असावे असे सांगण्याचा हा संकेत असावा असा एक मतप्रवाह मानतो. दुसरा एक मतप्रवाह असे सांगतो की हा तरुणांच्या प्रबोधनाचा मार्ग होता. त्या काळात तरुणांमध्ये बौद्ध धर्माने सांगितलेल्या श्रमण परंपरांचे आकर्षण होते. बहुतांश तरुण हे भिक्खू बनून सन्यस्त आयुष्य जगण्याचा मार्ग निवडत होते. त्यांना त्यापासून परावृत्त करण्यासाठी सांसारिक आयुष्यातल्या अत्युच्च सुख देणाऱ्या क्षणांचे चित्रण या मंदिरांवर केले गेले. यातून हेही अधोरेखित होते की धर्म, अर्थ, आणि काम हे तीन पुरुषार्थ साध्य केल्याशिवाय मोक्षप्राप्ती असाध्य आहे. काही अभ्यासकांच्या मते ही शिल्पे तंत्र परंपरेशी निगडीत आहेत. या परंपरेत कामाग्नीच्या उर्जेतून कुंडली जागृत करण्याचा प्रघात होता. मैथुन म्हणजे शिव आणि शक्ती यांचे मिलन, म्हणजेच रूपक-अर्थाने मन आणि शरीर यांचे संतुलन अशी या परंपरेची विचारधारा होती. या परंपरेचे साधक कधी एका तर कधी अनेक व्यक्तींसोबत, कधी समलिंगी तर कधी विरुद्धलिंगी व्यक्तीसोबत, तर कधी प्राण्यांसोबत कामक्रीडा करत. त्या कृतीमध्ये वासना नसे. तो त्यांच्या साधनेचा भाग असे. काही शिल्पाकृतींमध्ये मैथुन करणाऱ्या व्यक्तींसोबत एका मार्गदर्शकाची आकृती दिसते. हे मार्गदर्शक म्हणजे साधकांचे गुरु असावेत. तत्कालीन मध्य भारतात या तंत्र परंपरेचे मोठे प्राबल्य होते. दैनंदिन आयुष्यातली हीच गोष्ट मंदिरांवर चितारली गेली असावी. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-RD9r_3Rdods/XLI6Cwab7HI/AAAAAAAAd90/QvUT_OurgJIqmNSrEeZLui24_W50pUtxQCEwYBhgL/s1600/DSC_0448.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1600" height="424" src="https://4.bp.blogspot.com/-RD9r_3Rdods/XLI6Cwab7HI/AAAAAAAAd90/QvUT_OurgJIqmNSrEeZLui24_W50pUtxQCEwYBhgL/s640/DSC_0448.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">इतर शृंगार व मैथुनशिल्पे </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">मी मोठ्या औत्सुक्याने सगळी शिल्पे बघत होतो. मात्र त्याहीपेक्षा रंजक होते गाईड्सचे त्या शिल्पांबद्दलचे स्पष्टीकरण आणि पर्यटकांच्या त्यावरच्या प्रतिक्रिया पाहणे. पर्यटक नक्की कोण आहेत त्यावर गाईड ठरवत मैथुनशिल्पांविषयी काय बोलायचे. एखादे नुकतेच लग्न झालेले जोडपे असले की गाईड खुलवून खुलवून शिल्पांमध्ये चितारलेल्या वेगवेगळ्या पोझेसचे वर्णन करत. मग ते जोडपे उगीच एकमेकांकडे चोरटे कटाक्ष टाकी. त्यातली स्त्री मग उगीच पदरात तोंड दाबत हसून लाजल्यासारखं करी. जणू काही इथे कामसुत्राचे धडे गिरवायला आले आहेत. एखादे कुटुंब असेल तर गाईड काहीतरी थातुमातूर स्पष्टीकरण देई. पर्यटकही मग उगीच बघून न बघितल्यासारखं करत पुढे जात. एखादा तरुणांचा जथ्था असेल तर त्यावर काहीतरी चावट विनोद केले जात. मग सगळे फिदीफिदी हसत. जसे काही पॉर्न फिल्म बघत आहेत. एकंदरीत समाजाचे गेल्या हजार वर्षांतले स्थित्यंतरच तिथे दिसत होते. तेवढ्यात एक तरुण शिल्पाकृतींचे स्केचिंग करताना दिसला. सहज म्हणून त्याच्या चित्राकडे नजर टाकली. पाषाणातल्या त्या कलाकृतीचं कागदावर अगदी सहज रुपांतर केलं होतं त्याने. मग थोडा वेळ त्याच्याशी गप्पा मारू लागलो. तिथल्या मानवी शिल्पांमधली प्रमाणबद्धता, चेहऱ्यांवरील हावभाव, आणि त्यांची आभूषणे हा त्याच्या खास अभ्यासाचा विषय होता. आणि बोटांमध्ये तर विलक्षण किमया होती. कोणीतरी अभ्यासू वृत्तीने त्या शिल्पांकडे पाहतो आहे हे बघून फार छान वाटले. त्याला त्याच्या कामासाठी मनापासून शुभेच्छा दिल्या आणि मी माझ्या फोटोग्राफीकडे वळलो. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-a8KQuwXvFHQ/XLI7I31DnLI/AAAAAAAAd-E/6O60eCtj6o4Pnic6ZtaJAZZT_4SenkegwCLcBGAs/s1600/DSC_0519.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-a8KQuwXvFHQ/XLI7I31DnLI/AAAAAAAAd-E/6O60eCtj6o4Pnic6ZtaJAZZT_4SenkegwCLcBGAs/s320/DSC_0519.JPG" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दुल्हादेव मंदिर </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;">एव्हाना दुपार होत आली होती. आज रात्रीपर्यंत ओरछाला पोहोचायचं होतं. मग मी तिथली फोटोग्राफी आवरली आणि होस्टेलवर आलो. चेक आउट करून मंदिरांच्या समोरच्या एका सुंदर कॅफेमध्ये जेवण केलं. अजून दक्षिण-पूर्व समुहातली काही मंदिरे बघायची राहिली होती. कालच्याच गाईडला फोन केला. तो बाईक घेऊन आला. मग दुल्हादेव मंदिर, चतुर्भुज मंदिर, आणि नुकतेच उत्खननात सापडलेले बीजमंडल ही मंदिरे बघितली आणि खजुराहो स्टेशनवर पोहोचलो. तिथून झांशीकडे जाणारी गाडी पकडली. रात्री आठच्या सुमारास ओरछाला पोहोचलो. रात्रीचं जेवण उरकलं आणि निद्राधीन झालो.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-EM1lUNcfa0Q/XLI7IpkrMPI/AAAAAAAAd-A/QNEOF3XDLucqIwErlJdKziLccPuWYfYvgCEwYBhgL/s1600/DSC_0524.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-EM1lUNcfa0Q/XLI7IpkrMPI/AAAAAAAAd-A/QNEOF3XDLucqIwErlJdKziLccPuWYfYvgCEwYBhgL/s640/DSC_0524.JPG" width="424" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">उत्खननात सापडलेले बीजमंडळ </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Vihang Ghalsasihttp://www.blogger.com/profile/08606868755013353132noreply@blogger.com0Khajuraho, Madhya Pradesh 471606, India24.8318452 79.91985490000001824.7165587 79.75849340000002 24.9471317 80.081216400000017